Szupersok futás, szuperóriás győzelem

2025. április 8. – Szerző: Krikettgalaxis

Mármint nem a győzelem mértéke lett szuperóriás, hanem a Lucknow Super Giants csapata nyert, méghozzá egy olyan mérkőzésen, ahol összesen 472 futás gyűlt össze a két játékrész alatt. Amúgy eléggé kiegyenlített volt a találkozó: a Kolkata Knight Riders csak 4 futással maradt le a végén.

A Bará Imambárá vallási komplexum Lakhnauban (illusztráció)

A kép szerzője: Mohitextreme (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Ritka eset volt eddig az idei IPL-ben, hogy egy mérkőzésre mindkét résztvevő csapat közvetlenül egy-egy győzelem után érkezett meg, de ez a mai eset ilyen volt. A délutáni meccs két résztvevőjére teljesült az, amit az első mondatban írtunk: a Kalkutta a Sunrisers, a Lakhnau pedig a Mumbai fölött aratott sikert legutóbb. És összességében is hasonló volt eddig kettejük teljesítménye: két győzelem és két vereség, így az sem olyan csoda, hogy éppen egymás alatt-fölött állomásoztak a tabellán: a hazaiak, azaz a Knight Riders az ötödik volt, a vendégek, azaz a Super Giants a hatodik.

Ma volt egyébként az első olyan nap, amikor egy hétköznap dupla nap volt. Eredetileg azonban nem így lett volna: ezt a találkozót két nappal korábbra, vasárnapra tervezték, de a kalkuttai városi rendőrség kérésére áttették mára, mert túl nagy feladat lett volna nekik ezt a rendezvényt és egy másik helyszínen zajló nagyobb fesztivált is biztosítani.

A délutáni időpont egyben forróságot is jelentett, de azért annyira szélsőséges időjárás itt a keleti országrészben nem volt, mint például Delhiben, ahol 40 fok körül ingadozott a hőmérséklet... Viszont azért igen meleg volt itt is, így a harmatosodás sem lehetett tényező. A pénzfeldobást megnyerő KKR mégis a dobással való kezdést választotta, ami egy kis meglepetést jelentett. Ahogy talán az is, hogy Moeen Ali helyett visszatették a csapatukba Spencer Johnsont – mást viszont nem változtattak a múltkor a csere után kialakult második félidei összeállításukon. A Lakhnau pedig még ennyit sem: ők pont ugyanazt a 11-et küldték pályára, mint legutóbb. Náluk egyébként Sárdul Thákurt köszöntötték a kezdés előtt: ez volt ugyanis a 100. IPL-meccse, amiért egy különleges emlékmezt kapott.

A játék egy friss sávon zajlott, ami szokatlanul oldalt helyezkedett el: az egyik keresztirányban 57, a másikban 70 méterre volt a határ. Felülete elég füves volt, de a fűszálak, ahogy az őket megtapogató szakértő elmondta, eléggé merevnek érződtek.

Miután Zahír Khán megszólaltatta a pálya kis harangját, kezdődhetett a játék. Az ütést Aiden Markram és a 4 meccsen eddig 3 ötvenest szerző Mitchell Marsh kezdte. Az már hamar látszott, hogy a labdák pattanása a talajon egyenletes, a görbülés kevés, ennek ellenére Vaibhav Arorá képes volt jó takarékosan dobni – nem úgy, mint Johnson, akinek például az első két játszmájából 30 futás gyűlt össze, így őt nem is küldték újra dobni. De kaput az erőfölényben másoknak sem sikerült szereznie, így 6 játszma után az állás 59/0 volt. A következő időszakban picit visszafogottabb volt a két ütős, láttunk tőlük egy határmentes játszmát is (dobta: Varun Csakravartí), viszont továbbra sem estek ki, így a félidő felénél 95/0-t mutatott az eredményjelző. Ám az 50-es még egyiküknek sem volt meg – és végül Markramnak ezután sem jött össze, mert a 11. játszmában Harsit Ráná csak eltalálta a középső és a kéz-karóját, amikor melléütött. Marsh viszont újabb 50-esig jutott még ugyanebben a játszmában: 5 meccsből négy, ez már igazi Durchmarsch, már ha szabad viccelni az emberek nevével! És itt nem állt meg: a 16. játszmáig 81-ig masírozott el, ráadásul közben Nicholas Pooran is hasonló módon beindult: neki ekkor már 16 dobásból 32 futása volt, majd 21 után máris 50-nél járt – és utána a 18. játszmában egymaga beütött még egy 4–0–4–6–4–6-ot... És bár a legvégén még a dobóknak egy picit sikerült visszafogniuk az ütősöket, Pooran így is valaha volt legjobb IPL-pontszámával, 87-neskivel végzett, a Lakhnau pedig 238-cal. Érdekesség, hogy közben Risabh Pant, akiről pedig azt találgatták, hogy esetleg följebb hozzák az ütősrendben, még lejjebb szorult: még az 5. rendben sem jött be, és mivel 3-nál többen ki sem estek ma, így ő végül egyáltalán nem is ütött ezúttal.

A kergetés első játszmája elég jól alakult a KKR számára: 16 futás gyűlt össze, amiből egyébként 7 volt a széles extra... Aztán az ütősök, Quinton de Kock és Sunil Narine is rákapcsoltak, és elkezdték megmutatni: nem az ő dobóik voltak gyengék az első félidőben. Viszont a 3. játszmában Pant kapitány bátorsága meghozta az eredményt a vendégeknek: két egymás utáni labdára is, amiből a bíró nem ítélt kiesést, kikérte a videózást, annak ellenére is, hogy az elsőnél nem lett igaza – a másodikra viszont igen: az bizony érvényes LKE lett, így De Kock búcsúzott. De oda se neki: Narine és Adzsinkja Raháne tovább folytatta a gyors haladást, így az erőfölény végén máris 90/1 volt az állás: ez a Kalkutta valaha volt második legjobb erőfölénye lett, hazai pályán pedig a legjobb! De erre még volt válasza a szuperóriásoknak: behozták a szezon egyik felfedezettjét, Digves Ráthít, aki a következő játszmát határ nélkül hozta le, közben pedig kiejtette Narine-t. Érdekesség, hogy az elmúlt napokban Ráthít már kétszer is megbírságolták a jegyzetfüzetbe beírást utánzó kapuöröme miatt – ezt pedig most is megismételte, csak nem a tenyerébe írt, hanem a fűre. Vajon ez is büntetést ér majd? Aztán viszont ha nem Narine, akkor Venkates Ajjar folytatta a remek hatásfokú pontgyűjtést: a félidő felére 129/2 volt az állás. A következő játszmában Rahánénak már az 50-ese is meglett (26 labdából), majd a 13-adikban még az ellenféltől is kaptak egy kis segítséget: Thákur egymás után öt (!) széles labdát eresztett meg, amire azért ilyen profi szinten nem nagyon szoktunk példát látni... De aztán a dobó még ebben a játszmában szépített, és kiejtette Rahánét, aki éppen a fedezethez ütötte az amúgy elég ártalmatlan, röpte labdáját: 162/3. Rögvest ezek után egy vitatott eset következett: úgy nézett ki, Pant leverte Ajjar kapuját, de a videóbíró úgy ítélte meg, szerinte az ütős lába még időben leért a vonalra. Az egyik kommentátor nem volt ebben olyan biztos. Akárhogy is: az ütős nem esett ki, és folytatta az ütést – méghozzá nem mással, mint éppen Ramandíp Szinhhel együtt, akit furcsa mód előre hoztak az ütősrendben. A húzás nem is jött be: 1 futással kiesett, így jöhetett be Angkris Raghuvansí: de ő sem bírta tovább 5-nél, így a meccs kezdett visszakanyarodni az LSG irányába. A kanyar pedig tovább ívelődött két labda múlva, amikor Ajjar is, nem sokkal az 50-ese előtt búcsúzott: most már csak egy Andre Russell-tűzijátékban bízhattak volna a Knight Ridersnél, esetleg egy Rinkú Szinh-féle rinkúszinhezésben (aki követte a tavalyi IPL-t, bizonyára tudja, mit jelent ez a szó). De a Russell-féle tűzijátékot Thákur egy újabb röptéből szerzett kapuval megakadályozta, és Szinh is csak félig-meddig tudta azt nyújtani, mint akkor: 15 dobásból 38 futást kaszált be ugyan, de 4 aprócska futással csapata így is kikapott.

Így aztán a két csapat közötti egy hely különbség kettőre bővült a tabellán: az LSG följött eggyel, így kettejük közé beékelődött a Punjab Kings. Akiknek viszont percekkel azok után kezdődött a meccse, mint hogy ez véget ért...