Soha nem látott mélységekben a Csennai
2025. április 11. – Szerző: Krikettgalaxis
A Chennai Super Kings korábban még sosem kapott ki háromszor egymás után hazai pályán, most viszont igen, ráadásul a Kolkata Knight Riders a megmaradó labdákban mért valaha volt legnagyobb vereségüket mérte rájuk. Nem mellesleg a sárgák történetük legrosszabb első félidei eredményét érték el otthon.
Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Két jobb sorsra érdemes csapat találkozója elé néztünk ma: mindketten a tabella alsó felében szomorkodtak, sőt, a hazaiak, azaz a Csennai konkrétan az utolsó előtti helyen. És ahogy az lenni szokott, őket még az ág is húzta: kiderült, hogy egy korábbi meccsükön elszenvedett könyöksérülése miatt kapitányuknak, Riturádzs Gájkvárnak mostantól az egész szezont ki kell hagynia – hiába játszott már így le két mérkőzést is azóta. A csapat most Mahendra Szinh Dhoníhoz fordult: a közönségkedvenc rutinos játékost nevezték meg új kapitányuknak – ha a technikája esetleg meg is kopott már így 43 éves korára, de az esze még nyilván vág, így talán nem járnak rosszul ezzel a döntéssel a sárgák.
A mai összecsapást az 5. számú sávon játszották: ott, ahol a Super Kings eddigi egyetlen győzelmét aratta 2025-ben. Ez egy fekete talajú, jól behengerelt fűvel rendelkező dobósáv volt. Tegnap este a késői órákban jelentős harmatosodás volt tapasztalható a stadionban, és mivel a levegő ma is nedves volt, nem várták ezt másképp ma sem. Így Adzsinkja Raháne bizonyára örült, amikor megnyerte a pénzfeldobást, hiszen a dobást választhatta – bár utána Dhoní azt állította, ők úgyis ütni szerettek volna először.
A vendég lilák ezúttal kihagyták a múltkori csapatukból Spencer Johnsont, akinek helyére (valószínűleg figyelembe véve az ellenfél sok balkezes ütősét) a jobbra pörgető Moeen Ali került be. A Csennai a múltkori második félidei csapatához képest kettőt cserélt: Gájkvár helyett Ráhul Tripáthí játszott, míg Mukes Csaudharí helyett idén először kapott lehetőséget Ansul Kambodzs.
A két nyitó, ahogy már megszoktuk, a két balkezes új-zélandi, Rachin Ravindra és Devon Conway volt, akik ellen már a 2. játszmában behozták dobni Moeen Alit – ő pedig első labdájából kis híján le is csapott: Conway visszaütött labdája csak alig kerülte el a dobót. Játszmája viszont takarékos lett, ahogy a több is itt az elején, sőt, a második Ali-játszma, összességében a negyedik, már meghozta a kaput is: bár csak bíró szavával, de érvényesen ejtette ki LKE-vel Conwayt – a következő 5 labdát pedig nullásra dobta, így megszületett a 2025-ös IPL negyedik szűz játszmája. Tovább súlyosbította a sárgák bajait, hogy a következő játszma majdnem ugyanígy sikerült Harsit Ránának: az első dobásból kiejtette Ravindrát, viszont a különbség az volt, hogy ő ezek után nem 5, csak 4 pöttyöset dobott, egy duplát pedig bekaszált az ellenfél. Az erőfölény így hamarosan 31/2-vel zárult, így az ütősöknek muszáj lett volna begyorsítaniuk. Egy kicsit ez sikerült is, Vidzsaj Sankar például beütötte a meccs első hatosát is, majd mivel pár dobás múlva Venkates Ajjar a mezőnyben elhibázott ellene egy könnyű elkapást (valószínűleg a reflektorok fényében elvesztette szem elől a labdát), még egy kicsit menetelt tovább, de aztán a 10. játszmában már sikerült őt elkapni. Az erőfölény így 61/3-ra végződött, a Super Kings játéka pedig a folytatásban sem javult. Sőt, még tovább romlott! Az utolsó határt a 8. játszmában ütötték, és mindenki csak várt és várt a következőre... ehelyett mindig újabb és újabb ütősök estek ki, nem is érdemes leírni most sorban, hogy kik: a lényeg, hogy a 6–10. rendű öt játékos kivétel nélkül 0 vagy 1 futással búcsúzott! Köztük Dhoní is, egy érdekes videóbírós ítélettel: LKE miatt küldték ki, pedig a rezgésérzékelő mintha mutatott volna valamit, ami alapján gyanítani lehetett, hogy beleért a labdába. Sokat elmond, hogy az ezek után következő stratégiai szünetben a Csennai edzője, Stephen Fleming több időt beszélt Chris Gaffaney játékvezetővel, mint saját játékosaival... A következő határesemény aztán a 19. játszmában esett, vagyis több mint 10 játszma telt el határ nélkül – nem is csoda, hogy a CSK mindössze 103 futásig jött föl a végére, ami a valaha volt leggyengébb hazai eredményük lett...
Bár a pálya nem volt túl könnyű, de a KKR előtt ott volt a nagy lehetőség nem csak a győzelemre, de a nagy NFA-növelő győzelemre is. És bár az első 4 dobásból Quinton de Kock nem szerzett pontot, de utána már ő is hamar bemutatott egy (majd még kettő) hatost (amiből az egész első félidőben csak 1-et láttunk), nyitó társa, Sunil Narine pedig (akiről meg sem említettük, hogy amúgy az első játékrészben 3 kaput szerzett) még jobban csinálta: 4 játszma után 46/0-ra álltak, majd miután a csapatújonc Kambodzs kiejtette De Kockot, Rahánével az erőfölény végéig 71/1-re jöttek föl. És ha még ekkor nem lett volna majdnem 100% a vendégek győzelmi esélye, hát akkor Narine még két egymás utáni hatossal közelítette a 100%-hoz a valószínűséget: 7 játszma után már csak 19 futás hiányzott a sikerhez. Ekkor a szuperkirályok még vigasztalódhattak annyival, hogy Núr Ahmad, aki amúgy az egész szezon eddigi legeredményesebb dobója, még egy újabb kaput szerezve erősítette meg pozícióját a dobóranglista élén: kiejtette az eddigi 17 labdából 44-en álló Narine-t. De ezzel és a következő rövid, takarékos időszakkal csak egy kicsit tudták késleltetni a kudarcot: az végül a 11. játszma elején eljött, így 59 (!) megmaradó labdával a Kalkutta nyert! Ilyen korai vereséget a Csennai még sosem szenvedett története során...
A sárgák azonban még így sem süllyedtek le az utolsó helyre, ott továbbra is a Sunrisers áll, de ők még kevesebb meccset játszottak. A Knight Riders viszont a 6. helyről följött a harmadikra, és újraéledtek a címvédési reményeik!
