Idegenben verhetetlen a Bengaluru
2025. április 13. – Szerző: Krikettgalaxis
Negyedik idegenbeli meccs, negyedik győzelem: eddig ez a Royal Challengers Bengaluru mérlege 2025-ben. Ezúttal a Rajasthan Royals otthonában arattak könnyed sikert, ami, ha a mezőnyben jobban összpontosítanak, talán még könnyedebb is lehetett volna.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Itt a Royals első hazai meccse! Pontosabban: az első a fő hazai pályájukon, hiszen van nekik egy második számú otthonuk Guváhátíban, ahol már kétszer is felléptek, de ez a mostani volt az első, amikor Dzsajpurban szerepelhettek. Vajon ez kedvező lesz nekik? A kérdés azért jogos, mert egyrészt nem volt még idejük hozzászokni, kiismerni a körülményeket, adottságokat – másrészt ellenfelük éppen az a Bengaluru volt, akik idén eddig összes idegenbeli találkozójukat megnyerték (egyébként otthon meg mindig kikaptak, de ez most nem számít). A két klub között különben 2 pont volt a különbség a mai vendégek javára, de az NFA-juk között hatalmas szakadék tátongott, így egy egyszerű, nem óriási különbségű hazai győzelem sem jelentette volna azt, hogy a rádzsasztániaknak esetleg sikerülhetett volna ellenfelüket. Azokat az ellenfeleiket, akik viszont egy esetleges sikerrel biztosan felléptek volna a rájátszást érő helyek egyikére.
A mérkőzést délután rendezték, kutya melegben (a kezdéskor olyan 37 fok volt), egy olyan sávon, amin néhány repedés megfigyelhető volt némi száraz fű mellett, de összességében nem tűnt rossznak az ütésre. A vendégek ezúttal zöld mezükben léptek pályára, ahogy minden évben ezt egyszer megteszik a környezetvédelemre felhívva a figyelmet: idén most jött el ez az alkalom.
A pénzfeldobást a zöldek nyerték, és a dobást választották. Kezdőcsapatuk pontosan ugyanaz volt, mint amivel múltkor, a csere után befejezték a mérkőzésüket, míg a hazaiaknál annyi volt az eltérés a legutóbbi kezdőjükhöz képest, hogy Fazalhak Fárúkí helyére visszatért a múltkor valamilyen személyes okok miatt hiányzó Vanindu Haszaranga.
Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Szandzsu Szaimszan kezdte, de nem igazán lehetett megmondani, hogy jól-e. Az első hat játszmában például mindig beütöttek pontosan 1 négyest játszmánként (többnyire Dzsájszvál), és volt egy hatos is, de ezeken kívül rengeteg nullás labdát láttunk, így az erőfölény végére csak 45/0 volt az állás. Ez persze csak azért lehetett jó a hazaiaknak, mert nem vesztettek kaput – de ez nagyon hamar megváltozott a folytatásban, ugyanis Szaimszan teljesen melléütött egy Krunál Pándjá-dobásnak, aminek így leverés lett a vége. A harmadik rendbe Riján Parág jött be (valószínűleg azért, hogy maradjon a jobbkezes–balkezes pár), aki Dzsájszvállal igen hasonlóan haladt: viszonylag alacsony aránnyal, de sokáig nem kiesve. A félidő felénél például 77/1-re álltak (közben Jas Dajál egyébként elejtett egy elkapást Parág ellen), majd a 13. játszmában Dzsájszvál az 50-est is elérte – de aztán Dajál dobóként javított, és hamarosan kiejtette Parágot. Aki után még mindig nem a balkezes Nitís Ráná jött, hanem Dhruv Dzsurel. A nagyot küzdő Dzsájszvál végül 75 futás után búcsúzott a 16. játszma végén, amikor is 126/3 lett az állás: most kellett volna egy nagy hajrá a rózsaszínektől, ha még komoly céljaik voltak (és miért ne lettek volna). Ez a hajrá pedig jött is: Dzsurel és Shimron Hetmyer, valamint a legvégére bejövő Ráná ebben a négy utolsó játszmában még 47 futást hozott össze, 173-ra javítva az eredményüket. Igaz, ehhez kellett néhány újabb mezőnyhiba az RCB-től, többek között az, amikor Virát Kohlí elejtette az akkor még csak 12-nél tartó Dzsurelt...
A kergetést aztán éppen Kohlí kezdte, valamint Phil Salt, a dobást pedig Jofra Archer. Apró érdekesség, hogy Archer Húsz20-ban még soha nem dobott Salt ellen, hiszen ők ketten csapattársak az angol válogatottban és otthon a Sussexben is. De úgy látszik, az ütős így jól kiismerhette a dobót, mert már az elején két határt is ütött ellene (már az első labdából is egyet), igaz, aztán a játszma végén közel álltunk egy LKE-hez is. A 4. játszmában pedig még közelebb egy elkapáshoz, de akkor Parág elejtette a lehetőséget Kohlí ellen – majd pár labda múlva újabb esélyt hagytak ki a mezőnyben, ezúttal Salt ellen, igaz, ez nehezebb lett volna. És ha ez még nem volt elég: a 6. játszmában Dzsájszvál ejtett el még egyet Salt ellen, majd utána a kifutási lehetőséget is elrontotta... Így az erőfölény 65/0-ra végződött, az esélyek pedig az RCB felé fordultak. A 8. játszmában aztán Salt már 50-nél tartott – a következőben viszont kiesett, méghozzá a csereként behozott Kumár Kártikeja dobásából. De ekkor neki már 65 futása volt, a csapat pedig a félidő felére 101/1-nél tartott. Ezek után a szintén csereember Devdatt Padikkal majdnem ráütött egy labdát a saját kapujára, de mivel csak majdnem, így folytathatta – és igen jól folytatta: főleg a végére gyorsított be, miután Kohlí is elérte a maga 50-esét – a 100-adikat Húsz20-ban! Ennek a játszmának (a 15-ödiknek) a végén egyébként már elég kevés futás hiányzott a vendégek győzelméhez (kevesebb, mint a hátralevő labdák száma), így már nem csak a győzelem, de a minél gyorsabb győzelem és az ez általi NFA-javítás is célként lebeghetett a Bengaluru szemei előtt, és valószínűleg ez volt az oka Padikkal hirtelen gyorsításának is: rövid időn belül 4 határt ütve már a 18. játszma felére bevitte a célba a csapatát.
Ezzel a győzelmével a Royal Challengers csatlakozott a 8 pontos csapatok táborához, és egészen a 3. helyig ugrott előre, míg a Rádzsasztán maradt a hetedik.
