Most meg az Iszlámábád nyert csapattörténeti rekorddal
2025. április 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Múltkor a Gladiators, ma viszont az Islamabad United aratott rekordsok futásos győzelmet a PSL-ben: a vörösök 102 futással múlták felül a Kvettához hasonlóan ugyancsak a Peshawar Zalmit, és már most, a torna elején felmerül a kérdés: vajon ki állítja majd meg őket?
Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap két olyan együttes találkozott a PSL-ben, amelyek közül az egyik nagy győzelmet aratott az előző mérkőzésén, a másik pedig jócskán kikapott – és végül az nyert, amelyik rosszabbul kezdte a szezont. Ma megint így indultunk neki: az Iszlámábád (nem is kicsi) győzelem, a Pesavar pedig egy (még nagyobb) kudarc után érkezett meg ide – vajon ugyanúgy borul ma is a rend, mint tegnap?
A mérkőzést, mint majdnem mindegyiket itt a PSL kezdeti szakaszában, Ravalpindiben, azaz a United hazai pályáján játszották. A pénzfeldobást is ők nyerték, és az ütéssel való kezdést választották. A legutóbbi fellépésükhöz képest két változtatást eszközöltek az összeállításukban: Mohammad Sahzád és Riley Meredith helyére Szád Maszúd és Ben Dwarshuis érkezett, míg a vendég Zalmi egyet cserélt: ott Max Bryant maradt ki, az új ember pedig George Linde volt.
A hazaiak két nyitó ütőse Száhibzádá Farhán és Andries Gous volt – az övéknél ellentétesebb eredményt pedig nehéz elképzelni. Bár nem feltétlenül az ő hibájából, de Gous nulla ponttal kiesett, amikor két futás teljesítése után egy kis mezőnybeli bizonytalankodás miatt úgy érezték, van lehetőség egy harmadikra is – de az amerikai lemaradt, és kifutás lett a vége (amiért egyébként egyértelműen Tom Kohler-Cadmore dicsérhető, aki a kapu mellett fogadta a távolról odahajított labdát, és egy villámgyors mozdulattal, a saját lábai között hátrafelé továbbdobta azt, rá a kapura). Farhán viszont igazi nagy menetelésbe kezdett, amiben jól kisegítette a 3. rendű Colin Munro is: az erőfölény végére már 73/1-nél jártak, amiből egyébként 48 futás volt Farháné, köszönhetően többek között az 5. játszmának, amikor végig csak ő volt soron, és 22-t gyűjtött be a fiatal Alí Ráza ellen. És bár ezek után egy rövid időre a megtorpanás jelei mutatkoztak, de ez gyorsan elmúlt, és a félidő felénél máris 115/1 volt az állás. Sőt, a 13. játszma elején Farhán már a 100-ast is elérte, méghozzá mindössze 49 dobásból: ezt a földre leborulva ünnepelte meg. Érdekesség, hogy 2025-ben neki ez már a 4. százasa volt Húsz20-as formátumban: ennél többje egy naptári éven belül még soha senkinek nem volt, és még csak április van! A nagy mókának aztán a 14. játszmában Alzarri Joseph vetett véget, akinek a dobásaiból mindkét jól haladó ütőst elkapták: de így is ez a társulás lett az Iszlámábád történetének legjobb 2. kapus párja, ugyanis ők együtt 144-et teljesítettek, miközben az eddigi csúcs csak 115 volt. A folytatásban aztán minden ütős, aki csak pályára lépett, hasonló sebességgel haladt, mint az eddigiek, igaz, rövidebb ideig, mert vagy kiestek időközben, vagy véget ért a félidő. A kiesők egyébként ketten voltak, és mindkettejükkel Huszain Talat végzett, de nem valószínű, hogy ennek most annyira örült volna a dobó, hiszen csapata elég nehéz helyzetbe került: az IU ugyanis összesen 243-ig szárnyalt!
A múltkor sokan csodálkoztak, hogy Mitchell Owen vajon miért annyira későn jött pályára, mikor talán a nyitók közt lenne a helye. De ma sem ő nyitott, hanem Szaím Ajúb és Bábar Ázam – az eredmény pedig részben hasonló lett: egy gyors Ázam-kiesés, bár ezúttal már nem kacsával, hanem 1 ponttal. Owen viszont a 3. rendben már megjelent, és az első 3 labdájából máris 10 futásnál tartott – de tőle mára ennyi volt, mert rövidesen ki-LKE-zték (igaz, a bíró elsőre nem adta meg, csak videózás után). Ajúb játékrésze viszont máshogy alakult, mint legutóbb: most ő is hamar kiesett (Naszím Sáh trükkösen lassabb labdájából), és még a jól induló, 4. rendű Mohammad Hárisz is csak 43/3-ig tudta elvinni a csapatot az erőfölény végére. Ez eddig összeomlásnak még nem nevezhető, de azon már el kell gondolkodni, hogy a folytatásban látottakat ne hívjuk-e annak. Háriszon kívül ugyanis mindenki szinte már ment is le, ahogy bejött: legfeljebb 10–11 labdát bírtak ki, de többnyire kevesebbet, és 13-nál több futást senki sem szerzett! A félidő fele 87/4-gyel érkezett el (időközben Farhán megmutatta, hogy a mezőnyben is jó, egy látványos, vetődős, alacsony elkapással), a kiesések pedig, mint írtuk, folytatódtak – de azért Hárisz a 12. játszma elején 50-esig is eljutott. Végül 87-tel kapták el a 17. játszmában, de ekkorra a mérkőzés már régen eldőlt: a csapat hátránya még több mint 100 futás volt, és ez már a 9. elvesztett kapujuk volt... És valóban: a 19. játszma elején elfogyott a csapat, és 102 futással kikapott – ez lett az IU történetének eddigi legnagyobb a futásban mért győzelmei közül!
