Holtverseny után hazai győzelem Delhiben

2025. április 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Elérkezett a 2025-ös IPL első szuperjátszmával eldőlő meccse: a Delhi Capitals és a vendég Rajasthan Royals ugyanis 188–188-as holtversenyre végzett egymással. A hosszabbításban aztán a hazaiaké lett a siker, akik így visszavették első helyüket a tabellán.

Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Delhi. Kis pálya, ütősbarát talaj. Talán a legjobb helyszín arra, hogy a gyengélkedő ütősök önbizalmat merítsenek – márpedig a vendég Royalsnál is akadtak szép számmal ilyenek, és bizony, hiába az idény egyik legjobb csapata a Capitals, azért náluk is ott volt például Jake Fraser-McGurk, aki eddig nagyon hamisan muzsikált.

De miért is mondtuk, hogy a DC az egyik legjobb csapat? Azért, mert ők az egyetlenek, akik még csak 5 meccset játszottak (a többiek mind többet), és még ennek ellenére is a második helyen voltak képesek tartózkodni, 4 győzelemmel és 1 vereséggel. Igaz, az az egy vereség éppen legutóbb jött részükről, és éppen ugyanezen a pályán... És ha a Rádzsasztán hullámzása a szabály szerint folytatódott volna, akkor ma is benne lett volna a lehetőség, hogy a hazaiak újból botlanak: hiszen a 8. helyen álló RR sormintája 2025-ben eddig V–V–GY–GY–V–V volt.

A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és a dobást választották – ahogy az ellenfél kapitánya is elmondta, hogy ők is azt szerették volna. Aksar Patel azt is hozzátette: legutóbb kicsit elkényelmesedtek, de most megbeszélték, hogy újra teljes erőből összpontosítanak majd, hogy visszanyerjék a lendületüket. A hazaiak csapatában semmi változás nem történt ahhoz képest, ahogy a múltkor a cseréjük után befejezték a meccsüket, a vendégek pedig a kezdőjükhöz képest nem módosítottak semmit.

Ütni Abhisek Porel érkezett ki, valamint az a Fraser-McGurk, akiről sok szurkoló úgy vélte: ez ma már talán az utolsó esélye, hogy bizonyítson, amolyan most vagy soha helyzet számára. És bár az első két labdát nullásra hagyta, de utána két egymás utáni négyese is volt, így aztán sokakban az az érzés támadt, a két lehetőség közül a most teljesül. A második játszmában aztán Porel egymaga 23 (!) futást gyűjtött, így a kezdés igen szép lett a Delhinek – de aztán gyors egymásutánban kiesett Fraser-McGurk és a múltkor kiváló visszatérést bemutató Karun Nájr is (ő egy kis keveredés utáni kifutásból), ráadásul most két játszma alatt összesen csak 4 futás gyűlt össze, így az erőfölény csak 46/2-re végződött: ennek pont a fele tehát egyetlen játszmából jött! Porel és Kannaur Lokes Ráhul társulása azonban már sokkal tovább együtt volt, mint a korábbiak: a félidő felére 76/2-ig jutottak el, majd úgy haladtak tovább, hogy nullás labda alig-alig érkezett tőlük – igaz, határ sem túl bőségesen. Aztán a 13. játszmában akár mindketten is kieshettek volna: Ráhul konkrétan ki is esett, amikor pont a mélységi középpályáshoz ütött egy labdát, Porel ellen viszont nem apellált elkapásért senki, pedig finoman beleért egy labdába... A következő labdából viszont, amit már a 14. játszmában kapott, egy mindenki számára nyilvánvaló elkapással búcsúzott, méghozzá 49 futással. A most bejövő Aksar Patel aztán annyira belemerült a másik ütőssel, Stubbsszal való beszélgetésbe, hogy észre sem vette, hogy a bíró (a legújabb szokásoknak megfelelően) ellenőrizni szeretné az ütőjét: a játékvezetőnek kellett a játékos után futnia. Persze nem lett belőle vita, csak egy kis nevetés. Az ütő persze megfelelt a szabályoknak – és Patelnek is, hiszen hamarosan be is mutatott vele egy 4–4–6-ot, majd a következő játszmában még három határt, aztán viszont kiesett. A 18. játszmát (meg egyébként a korábbi kettőjét is) Szandíp Sarmá igen szép takarékosra hozta le, így nem is csoda, hogy a 20-adikat is ő kapta meg: akkor viszont négy alkalommal (!) dobott széleset, egyszer rosszat, és még két határ is összejött ellene: kár, hogy ezzel lerontotta a mai kiváló teljesítményét. Persze nem bánta a Delhi: így legalább 188-ra följöttek, ami annyira nem nézett ki rosszul.

A kergetést Jasaszví Dzsájszvál és Szandzsu Szaimszan kezdte, először igen lassan, majd hirtelen begyorsítva, és egészen az 5. játszmáig elég magabiztosan haladtak. Akkor aztán Szaimszan elképesztő magasra ütött föl egy labdát, ami így persze nem ment eléggé kifelé a pályáról, és Ásútos Sarmá alá tudott helyezkedni – de hiába, mert elejtette! De Szaimszan mégsem maradt túl sokáig a pályán most már: a következő játszmában, gyorsan elért 31 futása után ápolni kellett a bal bordatáját, és miután egy labdát még kipróbált, hogy hogyan bírja, sérülten visszavonult. Az erőfölény így 63/0-ra végződött, de ha a sérülés súlyos, akkor ez igazából olyan, mint egy 63/1. Az első valódi kiesés aztán a 9. játszma elején következett, amikor Patel eltalálta Riján Parág kapuját. Amikor aztán a félidő felénél Dzsájszvál már 45-nél, a rádzsasztáni csapat pedig 94/1-nél tartott, vagyis időarányosan pont a felénél, igen jó esélyeik látszottak a végső sikerre. Igaz, ezek után egy kis lassulás érkezett, sőt, a 14. játszmában Dzsájszvált is sikerült kiejteni, így 6 játszmával a vége előtt, amikor még 73 futás hiányzott a vendégsikerhez, megint a fővárosiaknál volt az előny. Most jött viszont Nitís Ráná, aki már jó ideje a pályán volt, de eddig lassan haladt, valamint Dhruv Dzsurel, aki most jött be, és ez a társulás újra begyorsított: és bár időközben Ráná (miután átlépte az 50-et) szintén kiesett, de az utolsó játszma előtt már csak 9 futás kellett volna a Royalsnak. Ezt az utolsó játszmát viszont Mitchell Starc módfelett jól dobta végig, sorra érkeztek tőle a nehezen megjátszható jorkik, és a végére a 9-ből csak 8-at sikerült összekaparnia a rózsaszíneknek: holtverseny!

Egy ilyen jó befejezés után szinte természetes volt, hogy az első szuperjátszmát is Starc dobja: bár nem teljesen az ő érdeméből (főleg mert dobott egy rossznak minősülőt is), de például két kifutásnak is köszönhetően ekkor csak 11-et tudott begyűjteni a Royals, amit a második szuperjátszmában Ráhul és Stubbs négy dobásból felülmúlt. Így aztán a Delhi nyerte meg a meccset, és egyedüli 10 pontos csapatként a tabella élére állt.