Légiós ütősei szállították a Karacsi második győzelmét

2025. április 18. – Szerző: Krikettgalaxis

A három legmagasabb rendű, külföldi ütős hathatós közreműködésével a Karachi Kings 175 futást hozott össze a mai PSL-meccsen, ami aztán túl nagy feladat volt a vendég Quetta Gladiatorsnak, akik ma is jócskán lemaradtak a célról.

A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)

A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Egy nap kihagyás után végre folytatódott a pakisztáni liga is, méghozzá két igen érdekes csapat részvételével. A Kvetta 80 futásos, óriási győzelme után egy 79 futásos vereségbe szaladt bele, míg a Karacsi hasonlóképpen járt: először sikeresen lekergettek egy eszméletlenül magas, 235-ös célt, aztán viszont nem kevesebb mint 65 futással maradtak alul ősi főellenségükkel, a Lahorral szemben. Most mindketten azt remélték, végre visszatalálnak arra az útra, amin elindultak az idény elején. A Karacsinak ez különösen fontos lehetett volna, hiszen ők megint hazai pályán játszanak (mint eddig mindig), és majd a szezon végén jön a sok idegenbeli, talán nehezebb meccs... a Kvettának persze ez nem számított, ők sajnos soha nem játszanak otthon.

A pénzfeldobást a Kings nyerte, és az ütést választották: David Warner kapitány nem aggódott a várható harmat miatt, mert mind mondta: észrevételeik szerint ilyen szeles időben nem szokott harmatosodni. Csapatukat viszont jócskán felforgatták: nem kevesebb mint 4 változtatást hajtottak végre a legutóbbi vereségükhöz képest. Kimaradt az akkori csapatból Sán Maszúd, Aráfát Minhász, Adam Milne és Favád Alí is, akik helyére Mohammad Nabí, Ámir Dzsamál, Mír Hamzá és a PSL-újonc ütős, a 17 éves Mohammad Riázulláh került be. De nem fukarkodott a cserékkel a Kvetta sem: ott Soeb Malik, Akeal Hosein és Uszmán Tárik helyét vette át Havádzsa Náfaj, Alí Mádzsid és a szintén még egyetlen PSL-meccsel sem rendelkező, de a másik újoncnál világszerte kicsit ismertebb Sean Abbott.

Az ütést Warner és Tim Seifert kezdte, és az erőfölényt lehozták úgy, hogy majdnem minden játszmában pontosan két négyest ütöttek (csak egyszer volt, hogy egyet), így az összpontszám nem lett rossz 6 játszma után: 61, csak éppen nem sokkal a vége előtt a már 31-nél járó Warnert egy elrontott söprés után elkapták. Aztán a csapat lendülete tovább csökkent, mert a folytatásban Seifert is szinte azonnal búcsúzott, sőt, még a félidő fele előtt Riázulláh is, akinek tehát nem sikerült jól a bemutatkozás (9 labdából 6 futás) – ráadásul az erőfölény utáni időszakban a 10. játszma végéig senki egyetlen határt sem ütött, így azállás ekkor 79/3 volt. Tegyük hozzá: a Kvetta dobói ebben az időszakban nagyon jól eltalálták a vonalaikat, és nem dobtak laza labdákat az ütősöknek. A pályán viszont ekkor már ott volt James Vince – igaz, egyelőre csak 13 futással, 15 labdából, de ezen a csúnya arányon hamarosan hatalmasat javított. Miközben a társak folyamatosan estek ki mellőle, mindannyian 20-nál kevesebb futással (Abbott is megszerezte közben pályafutása első PSL-kapuját), ő időről időre hozott egy-két újabb határt, és a 17. játszmában már 50-est is ünnepelhetett. De nem csak határokkal, hanem kisebb ütésekkel is sokat tett hozzá a saját pontszámához, volt például egy 2–2–2–1-es sorozata is, ami nem annyira látványos, de meglehetősen hasznos volt. A meccs előtt Warner által megfelelőnek érzett 180-at azonban így sem tudták elérni, csak 175-öt, így végre egy olyan állás alakult ki a szünetre, amikor nagyjából egyenlő esélyek mutatkoztak mindkét csapat számára.

A második félidő aztán igen mozgalmasan indult: már az első két játszma hozott két kiesést (az egyik nyitó és a 3. rendű Finn Allen és Haszan Naváz búcsúzott), de ezzel együtt 23 futást is, így időarányosan még a 3. játszma után is a gladiátorok álltak jobban pontszámban. De nagyjából ez volt az utolsó pillanat, amikor jobban álltak. A pontokat tekintve egyértelműen, de amúgy is, mert újabb kapukat kezdtek el veszteni: a 4., az 5. és a 6. játszmában is kiesett a frissen bejövő emberük, így az erőfölény 37/5-re végződött, és szinte már ki is jelenthettük, hogy kész, eldőlt. Közben viszont emeljünk ki két dobót is: Haszan Alí és Mohammad Nabí is kettőt vállalt ebből az 5-ből, Alí ráadásul ezzel most már egyedüliként állt a PSL történetének kapuszerző ranglistájának élére, megelőzve az eddigi éllovas, 113-mal rendelkező Vaháb Ríázt! Visszatérve az ütőjátékra: az bizony nem javult a folytatásban sem, ugyanis azok után, hogy az erőfölény utolsó 3 játszmájában egyetlen határ sem volt, a következő 4-ben sem (csak egy 4 mellé extra), és még Fahím Ásraf is kiesett, így a félidő fele 53/6-tal érkezett el. Érdekesség, hogy a pályán még ott volt az egyik nyitó ütős, Szaúd Sakíl, de eddig nem nagyon kellett őt emlegetnünk, mert nem sok mindent csinált... A határmentes időszak a félidő második felében is újabb 11 labdán át folytatódott, ahogy a kapuvesztések sorozata is (hetedikként Abbott búcsúzott), és már-már arra lehetett számítani, hogy innen szinte rekordgyorsan véget ér a meccs. Ez azért nem történt meg, sőt, a Kvetta dicséretére legyen mondva, hogy sikerült végighúzniuk a 20. játszma végéig: igaz, hogy a 8. rendű Mohammad Ámir kivételével szinte senki sem gyűjtött értékelhető mennyiségű pontot, és igaz, hogy csak 119-ig jutott el a csapat, ami súlyos vereséget jelentett, de azért az NFA-juk még mindig kevésbé romlott le így, mintha hamarabb elfogytak volna. Sakíl, a nyitó bent maradt egészen a végéig, de mindössze 33 futást tudott 20 játszma alatt összeszedni... Tesztben ez még elmenne, de Húsz20-ban kicsit furcsa.

Az eredmény ellenére mindkét csapat maradt a tabella közepén.