Megállíthatatlanok a Titans magas rendű ütősei

2025. április 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Ahogy már oly sokszor, ma is elsősorban a magas rend sziporkázott a Gujarat Titans csapatában – ezúttal a bajnoki címvédő Kolkata Knight Riders otthonában. A vendégek közel 200-as célját aztán tovább erősítette, hogy minden dobójuk egyenletesen jól teljesített, így a KKR egy sima, 39 futásos vereségbe szaladt bele.

A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)

A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Néha (sőt, a krikettben elég gyakran) előfordul, hogy egy tavalyi bajnok egyáltalán nem esélyesként lép pályára – akár egy olyan csapattal szemben sem, akik tavaly 7 hellyel mögöttük végeztek. Idén ugyanis teljesen felborultak az erőviszonyok, és most a titánok álltak 6 hellyel jobban, mint a kalkuttaiak. Bár a különbség csak négy pont volt köztük: a tabella élén ugyanis nem kevesebb mint öt klub állt 10 ponttal, köztük a Gudzsarát is, akik nettó futási arányuknak köszönhetően az első helyről várták ezt a találkozót.

A gyenge szereplés ellenére azért nagy izgatottság jellemezte a kalkuttai stadiont: már csak azért is, mert utoljára majdnem két hete láthatták a helyi szurkolók a kedvenceiket. De az időjárás is kellemes volt: napközben még hőségriadó volt kiadva, de estére már szépen lehűlt a levegő ahhoz képest. A sáv tipikus Eden Gardens-beli sáv volt, sok fűvel, ahol nem volt várható, hogy a pörgető dobóknak ma nagy szerep juthat.

A pénzfeldobás győztese, a Knight Riders, a dobást választotta. Múltkori összeállításuk két helyen módosult: két dél-afrikai, Anrich Nortje és Quinton de Kock helyett két másik légiós, Moeen Ali és idén először Rahmánulláh Gurbáz kezdett. A Gudzsarátnál a múltkor a meccset befejező csapathoz képest egy csere történt: Arsad Hán helyett Vásingtan Szundar volt itt.

Eddig az idei szezonban az összes csapat közül a titánok voltak azok, akiknél az első három rendű ütős a legmagasabb átlaggal ütött: közel 50-nel, Száin Szudarsan és Subman Gil pedig nyilván szerette volna tartani ezt a csúcsot. De átlagot mondtunk, nem arányt: az aránnyal viszont ma egy kicsit bajban voltak az elején, ugyanis például az első határt csak a második játszma legvégén tudták begyűjteni. És az iménti jóslatnak, miszerint a pörgetőknek nem sok szerepe lesz, némileg ellentmondva éppen azt láttuk, hogy itt az erőfölényben pont Moeen Ali és Varun Csakravartí volt a legtakarékosabb... Igaz, kaput ők sem szereztek, így 6 játszma után az állás 45/0 volt, amiből a két ütős nagyjából azonos arányban vette ki a részét. Na jó, aztán ezek után viszont éppen Ali ellen hozott Gil egy 6–4–4-et, és a folytatásban sem mondhattuk, hogy a lassú dobók a hatásosabbak. Igazából senki sem volt hatásos. A félidő fele még mindig kapuvesztés nélkül érkezett el, 89/0-val, Gil pedig a következő játszmában már 50-est is ünnepelhetett – igaz, pont egy olyan labdából, amit amúgy majdnem a saját kapujára ütött rá. Két dobással később (valamivel magabiztosabban) pedig Szudarsannak is meglett az 50, és nem látszott, ki állítja meg ezt a párt. De ez hamarosan kiderült: Andre Russell lett az, ugyanis az ő mai második dobását Szudarsan a kapushoz élezte. De még mielőtt Russell nagyon elbízhatta volna magát, jött a harmadik rendű Jos Buttler, és egy 4–4–4-gyel ajándékozta meg, majd ő is és Gil is csak gyűjtötte, gyűjtötte tovább a futásokat. 17.4 után az állás 172/1 volt, ami egy kicsit érdekes állás: ilyen sok meglevő kapuval azért nagyobb aránnyal szoktak haladni a csapatok – de persze így sem volt ez rossz gudzsaráti szemszögből nézve. De azért emeltük ki ezt a 17.4-es pillanatot, mert ez után jött a következő kiesés: Gilnek nem lett meg a 100-asa, mert most 90-nél egy vetődéssel elkapták a mélységben. És bár az új ember, Ráhul Tevatijá 0 ponttal búcsúzott, de a végén Buttler és Sáhrukh Khán még beütött jópár további pontot, így a félidő 198-cal zárult.

Annak a változásnak, hogy De Kock kikerült a csapatból, és Gurbáz kapott lehetőséget, sok KKR-szurkoló örült. Egészen addig, amíg Gurbáz el nem kezdte a mai ütést: két nullás, majd egy szimpla után visszajutott hozzá a lehetőség, akkor pedig Mohammad Szirádzs máris ki-LKE-zte, ráadásul a titánok még egy videózást is elpazaroltak erre az esetre. De nem csak az afgán nem villogott ma: a szünetben még találgatások folytak arról, hogy vajon ez a 198 nincs-e egy kicsit az átlag alatt, de ahogy teltek a játszmák a második játékrész elején, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs. Sunil Narine és Adzsinkja Raháne egész sok nullással játszott, bár néha ütöttek határokat is, és társulásuk még az erőfölényben felbomlott: Rásid Hán dobásából Narine-t elkapták, így 6 játszma után az állás csupán 45/2 volt. Raháne és az új ember, Venkates Ajjar ráadásul a félidő feléig újabb határ nélkül jutott el, ráadásul Ajjar közben majdnem ki is esett LKE-ből, csak a bíró szava elv mentette meg. A 10 játszma után látott 68/2 már nagyon kevés jót jósolt a liláknak: még akkor is, ha mindenkinek nyilván eszébe jutott a két csapat két évvel ezelőtti meccse, amikor Rinkú Szinh... de hiszen mi is tudjuk. A 12. játszmában aztán kiesett a bőven 100-as arány alatt ütő Ajjar, majd hamarosan Raháne is, közvetlenül azok után, hogy amúgy azért eljutott az 50-esig, és a csapat csak ezek után, a 13. játszmában érte el a 100-at. Ekkor már egyébként a pályán volt Rinkú Szinh, de nem hogy azt nem hozta, de még valami átlagos játékot sem: 15 játszma után, amikor az állás 114/4 volt, neki például 8 labdából 6 futása volt... Nem lehet persze az ő nyakába varrni a kellemetlen helyzetet: a többi ütős is gyengélkedett, és például a 16–17. játszma fordulóján 5 labda alatt hárman is kiestek közülük... A csereként 9. rendűnek behozott Angkris Raguvansí volt az egyetlen itt a végén, aki még valami értékelhetőt felmutatott (13-ból 27-neski), de ez későn is jött, kevés is volt: a Kalkutta ugyan túlélte a 20 játszmát, de 39 futással így is kikapott.

Az eredménynek köszönhetően a helyezések nem változtak, de a GT-nél nyilván már sokkal jobb kedvűen tekintenek rá a tabellára: egyedül nekik van 12 pontjuk, a többieknek mind kevesebb!