Már dobogón a Mumbai
2025. április 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Idén is a régi receptjét követi a Mumbai Indians: gyenge szezonkezdés után egyre jobban belelendülnek. Most a Sunrisers Hyderabad otthonában arattak egy újabb győzelmet, amivel (bár eggyel többet játszva, mint a többség) már a 3. helyre is följöttek.
A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Kevesebb mint egy hét után újra itt a Sunrisers és az MI összecsapása, ezúttal Haidarábádban. Nemrég még senki sem gondolta volna, hogy ez a két együttes így fog állni, ahogy: az SRH a tavalyi kiváló szereplés és a nyitómeccs fergeteges játéka után (igaz, kevesebbet játszva, mint a többiek) csak a 9. helyen szerénykedett – másrészt a Mumbai az első 5 mérkőzéséből csak egyet nyert meg, ehhez képest ma már arra is meg lett volna az esélye, hogy akár a 3. helyig följöjjön, ha ezt is behúzza.
A játék azon a sávon zajlott, ahol a 2025-ös év legmagasabb IPL-pontszámai születtek, így ma is valami hasonló volt várható. Az idő forró és száraz volt.
A mérkőzés előtt egy gyászszünetet is tartottak a tegnapi pahalgámi terrortámadás áldozatainak emlékére (a legfrissebb hírek szerint 28-an haltak meg), a csapatok játékosai pedig fekete karszalagokat viseltek a mérkőzésen. Ugyanezen okból ma sem tűzijátékot, sem pomponlányelőadásokat nem láthattunk a stadionban.
A pénzfeldobást megnyerő vendégek a dobással való kezdés mellett döntöttek. Csapatukban annyi változtatást eszközöltek az előző mérkőzésükhöz képest, hogy Asvaní Kumár helyére ma Vignes Puthur került be. A Sunrisersnél is egy csere volt, szintén a dobók között: Mohammad Samí helyét Dzsajdev Unádkat vette át.
Legutóbb az az igen ritka eset történt meg a két csapat találkozóján, hogy sem Travis Head, sem Abhisek Sarmá nem esett ki az erőfölényben, mégis végül veszített a csapatuk. Ez azért is történhetett meg, mert az MI dobói, bár nem ejtették ki őket, de viszonylag alacsonyra korlátozták az ütési arányukat – és ma is így indult a meccs: az első játszmában csak két extra pont született, más nem. A második viszont már különbséget hozott, ugyanis most máris történt egy kiesés: a nulla pontos Head ütött fel magasra, elkapásra pont alkalmasan egy Trent Boult-labdát. A lehető legborzalmasabb kezdéstől azért Sarmá még megmentette a csapatát egy hatossal, de aztán újabb kapu esett – pontosabban nem esett, de mégis. Történt ugyanis, hogy Ísán Kisan a saját sportszerűségének áldozata lett: azt hitte, beleélezett egy labdába, amit a kapus elkapott, és már indult is lefelé a pályáról – pedig az ellenfél sem nagyon apellált, a bíró meg már széleset készült ítélni, de végül, amikor látták, hogy Kisan lesétál, történt apelláció, és a játékvezető is kiesést ítélt. Aztán persze kiderült, hogy Kisan nem is ért bele, de ez nem videóbírózásból derült ki (azt nem kértek), hanem csak úgy, jogi kötőerő nélkül... A következő játszmában aztán Boult Sarmával is végzett, majd Dípak Csáhar Nitís Kumár Reddível: a Sunrisers a teljes összeomlás szélére került, és mivel pontot is alig gyűjtöttek, az erőfölényük 24/4-gyel zárult! A következő pár játszma pedig semmi, de semmi javulást nem hozott a narancsok játékában, mert megint kevés pont született, és megint kiesett egy emberük (Aniket Varmá). Emiatt aztán máris el kellett sütniük a cseréjüket, és egy újabb ütőst behozniuk: ez Abhinav Manohar lett, aki Heinrich Klaasen mellé társult be. Klaasen egyébként a tőle megszokott hosszú ujjú mez helyett ma rövid ujjúban jelent meg – és úgy látszik ez (vagy a tudás és a rutin) ma a hasznára vált: a 10. játszmában egymaga 15 futást szerzett, és legalább 52/5-ig fölhozta a csapatot, majd a folytatásban is remekelt. Bár például Mitchell Santnernek voltak igen takarékos játszmái, de azért Klaasen ezzel együtt is eljutott 50-ig már a 15. játszmára, a 19-ediknek a végére pedig már 134-ig fölhozták a csapatot. A félelmetes Dzsaszprít Bumráh ekkor már az utolsó labdáit dobta, és úgy tűnt, ma pazarló gazdálkodása mellett még ráadásul kapu nélkül is maradt, de azért az utolsó dobásából csak sikerült kiejtenie a 71-en álló Klaasent. Aki egyébként Manoharral az SRH történetének legjobb 6. kapus társulását hozta össze, ugyanis ők ketten 99-et gyűjtöttek, míg az eddigi rekord csak 58 volt! Aztán Manohar még egy hatost beütött búcsúzóul, Boult pedig két kaput is szerzett, szintén búcsúzóul, így a játékrész 143-mal zárult. Ez nagyon jó a 35/5 után, de összességében, valljuk be, elég pocsék.
Az MI tehát valószínűleg már nem csak győzelemben, de NFA-javításban is elkezdhetett gondolkodni. De azért a kezdést valószínűleg nem úgy tervezték, ami lett belőle: Ryan Rickelton ugyanis már a második játszmában kiesett, méghozzá Unádkat jóvoltából: a dobó bal kézzel kinyúlt a feléje visszaütött labdáért, ami egész hihetetlen módon meg is ragadt a markában! Azonban Rohit Sarmá mostanra úgy látszik, visszatalált a régi önmagához, és a gyenge idénykezdés után, a legutóbbi meccséhez hasonlóan, elkezdte a futások sorozatgyártását (közben egyébként az ütője az 5. játszmában megsérült, és ki kellett cserélni), az ezúttal 3. rendű Will Jacks pedig szépen kiegészítette őt. Az erőfölény már 56/1-re végződött, de azért minden mégsem lett annyira teljesen sima a vendégek számára. Becsúszott pár jó játszma a hazai dobók részéről is, illetve a 10-edikben Dzsísán Anszárí dobásából Jacks ki is esett, így a félidő felénél 79/2-es állást láthattunk: ez persze bőven mumbai sikert ígért, de nem szélvészgyorsat. A folytatásban is inkább négyeseket láthattunk Sarmától és Szúrjakumár Jádavtól, a hatosok ritkább vendégek voltak (azért akadt belőlük) – de nem is kellett, hogy sűrűn potyogjanak. Amikor a 15. játszmában Sarmá 70 futással kiesett, már csak 14 futás hiányzott a vendégek sikeréhez, ami aztán éppen egy játszma múlva meg is lett.
A Haidarábádnak még az a szerencséje, hogy nem egy kicsit gyorsabb lett a vereségük, mert így az NFA-juk még egy picit jobb maradt, mint a Csennaié, ezért nem estek vissza az utolsó helyre. A Mumbai viszont egészen a harmadikig följött, mivel a négy tízpontos csapat közül nekik a legjobb a nettó futási arányuk – igaz, ez a helyezés egy kicsit csalóka, mert ők most már 9 lejátszott meccsel rendelkeznek, míg majdnem mindenki más csak 8-cal.
