Idén mindenki nyerni jár Csennaiba
2025. április 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Azok után, hogy a Delhi 15, a Bengaluru pedig 17 év után először győzött a Csidambaram stadionban, most a Sunrisers Hyderabad is hasonlóképpen cselekedett: sőt, ők konkrétan most először hagyták el győztesen ezt a pályát. A Chennai Super Kings ezzel lényegében kiszállt a további küzdelmekből.
Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Még nincs veszve semmi, még nincs veszve semmi!
– ismételgethették remegő hangon mindkét csapatnál, mielőtt elkezdődött ez a meccs. Igen, egy mai győzelem esetén akár még arra is meglett volna esélye bármelyiküknek, hogy a végére odaérjen a rájátszásba. De ehhez itt és most meg kellett tenni azt a bizonyos első lépést: megszerezni a két pontot. Ami egyébként a Sunrisersnek még soha nem sikerült ezen a csennai pályán – de ha valamikor, hát most itt lett volna rá az esély, amikor a sárgák még náluk is egy hellyel rosszabbul álltak: az utolsó helyen. Ez az utolsó hely pedig egy Csennaiban (talán) példa nélküli esetet is magával hozott: tegnap a világhálón még voltak elérhető jegyek a mérkőzésre...
A pénzfeldobást a Sunrisers nyerte, és a dobással való kezdést választották – hiába mondta el utána a CSK kapitánya, hogy ők is azt szerették volna. A vendégek kezdőcsapatában a legutóbbi alkalomhoz képest annyi változás történt, hogy Ésán Málinga helyére visszatért Mohammad Samí, valamint nem kezdett Travis Head, hanem Kamindu Mendisz, de az ausztrál későbbi becserélése szinte biztosra volt vehető. A sárgáknál Rachin Ravindra, Vidzsaj Sankar és Jamie Overton is kimaradt, helyettük pedig Dípak Húdá, Sam Curran és az egy sérülés miatt szezon közben leigazolt Dewald Brevis játszott.
A csennai csapatot sokszor érte az a kritika, hogy túlságosan is ragaszkodik a rutinos játékosaihoz – na most ehhez képest egész IPL történetének összeadott életkorok alapján második legfiatalabb nyitó társulását küldték pályára: Sekh Rasídot és a múltkor debütáló, és elég jól bevált, 17 éves Ájus Mhátrét. Utólag persze könnyen okoskodik az ember, de úgy tűnik, ez nem volt jó döntés, mert Rasídot már az első dobásból elkapták Samí labdájából... Mhátre viszont továbbra is bizonyította, hogy akár a jövő nagy játékosa lehet: egész sok négyest beütött elég hamar, és sok köztük még kifejezetten szép is volt. Neki már 29 pontja volt akkor, amikor Sam Currannek még csak 9, és kiesni is Curran esett ki előbb, méghozzá Harsal Patel rövid labdájából. Az újonnan bejövő Ravindra Dzsadedzsá ütője először nem felelt meg a bírók méréseinek (ez ilyen új szokás, hogy mostanában mindig ellenőrzik), így ki kellett cserélni: a csereütővel viszont jól szállt be, mert máris egy 4-essel kezdett. De még az erőfölényben véget ért Mhátre szép szereplése: Pat Cummins majdnem jorki dobásából kapták el, így az erőfölény 50/3-ra végződött. Az látható volt, hogy a pálya nehéz, így ez az 50 nem tűnt rossznak sárga szemszögből nézve, de a per három azért veszélyeket hordozott magában. Aztán mindjárt majdnem ott jött a negyedik is, de Harsal Patel elejtette Dzsadedzsát a nyílt hosszún, pedig elég sok ideje volt helyezkedni rá... Viszont a 10. játszmában az ütős már nem menekült meg: Kamindu Mendisz labdájának melléütött, az így a középső karóját döntötte meg, és a félidő fele 76/4-gyel érkezett meg. A már egy ideje pályán levő Brevis ezek után hatékony gyorsításba kezdett: a 11. játszmában két négyese, a 12-edikben pedig három hatosa volt, majd még egy maximumot beütött, és úgy tűnt, a szuperkirályok visszajönnek a meccsbe. De most Patel és Mendisz együttes erővel kiejtette őt: különösen az elkapás volt látványos, amikor Mendisz egy nagyot repült a levegőben, hogy elérje – és elérte! Ez a pillanat pedig nagyon visszavetette a sárgák lendületét. A következő ütősök sorra estek ki alacsony pontszámokkal, még a ma 400. Húsz20-as meccsét játszó Dhoní is, bár ő legalább egy árva négyest azért összehozott. De ez is ritkaság volt ebben az időszakban: ezen a 4-esen kívül a 12.5-től a 18.4-ig nem volt egyetlen másik határ sem... És utána sem sok, ráadásul mielőtt letelt volna a 20 játszma, kiesett a CSK utolsó embere is, a cél pedig, amit felállítottak, mindössze 155 lett. Patel egyébként 4-es zsákmányig jutott, de Cummins is kimagaslott a dobók közül 2 kapuval és 5,25-ös gazdálkodásával.
A pálya lassú volt ugyan, de már megérkezett a harmat is, így igazán nem lehetett tudni, mire számítsunk a kergetésben. A narancs szurkolók arra nyilván nem számítottak, ami történt: Abhisek Sarmá már a második dobást a fedezethez pöckölte, így nulla ponttal kiesett! Apró érdekesség, hogy az IPL-ben ezen a pályán most először történt meg, hogy a nyitó társulások egyik félidőben sem szereztek pontot. De aztán a becserélt Travis Head és Ísán Kisan már annál inkább szerzett: na nem olyan őrült módon, mint mondjuk tavaly láttuk a csapattól, de azért időről időre jelentkeztek egy-egy négyessel – mígnem a 6. játszmában Headet is elérte a kiesés a másik csereember, Ansul Kambodzs kidobásából. Az erőfölény 37/2-re végződött: ez időarányosan a hazaiak számára volt jobb. A feszültség ezzel együtt egyre nőtt, ami abból is érezhető volt, hogy a közönség minden pöttyös labdáért ujjongott, egy-egy határ pedig néma, döbbent csendbe burkolta a lelátókat – tipikus jellemzői az ilyen érdekes, alacsony pontösszegű drámáknak! A drámát pedig tovább fokozta Heinrich Klaasen korai kiesése, amit ráadásul négy nullás követett Aniket Varmától – csak a 10. játszmában látott két határ mentett egy kicsit a vendégek helyzetén, amikkel így a félidő felére 69/3-ra jöttek föl. A 11. játszmában a Super Kings máris kicseréltette a harmat miatt bevizesedett labdát – bár tegyük hozzá, hogy a harmat már az első félidőben is jelen volt, így nem nagyon foghatták arra a gondjaikat. De miféle gondokról beszélünk, hiszen egyelőre ők álltak jobban? Azokról a gondokról, amik majd most kezdtek el sokasodni. Például Varmá hatosával, majd Kisanéval, aki ezzel már 44-ig is följött. Igaz, ezek után mindketten kiestek még Núr Ahmad dobásaiból, így 14 játszma után 36 dobásból 49 futás hiányzott volna egy Sunrisers-sikerhez, 5 megmaradó kapuval. A mostani társulás, Kamindu Mendisz és Nítís Kumár Reddí innentől kezdve aztán érdekes, de eredményes stílusra váltott: láthatóan a fő céljuk a nullás labdák elkerülése volt, és a sok szimpla meg dupla, ritkán egy-egy határ (meg persze CSK-szempontból csalódást keltően sok extra) segítségével szépen kordában tartották, sőt, csökkentették a szükséges pontarányukat. A kergetés így aztán sikerrel ért véget már a 19. játszmában, újabb kiesés nélkül.
Ezzel tehát az SRH története során először nyert IPL-meccset ezen a pályán, ami most azt eredményezte, hogy a tabellán leelőzték a Rajasthan Royalst, és életben tartották halvány reményeiket a továbbjutásra. A Csennai ezzel szemben már csak valami hatalmas csodában bízhat...
