Pooran kimagasló teljesítményének köszönhetően az MI New York az MLC első bajnoka

2023. július 31. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár a Seattle Orcas jónak tűnő, 184-es célt állított fel a döntő első félidejében, a New York trinidadi játékosa, Nicholas Pooran 55 dobásból elért 137 pontjával elsöpörte őket, így megszerezte a liga történetének első bajnoki címét.

Amerikai zászló (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Nagy izgatottság és 39 fokos forróság: ez jellemezte a Grand Prairie-i pályát, amikor vasárnap este (magyar idő szerint hétfő éjjel-hajnalban) elkezdődött a történelem első MLC-döntője. Az Orcas eddig szinte minden mérkőzését megnyerte (csak az utolsó helyezett Knight Riders tudta őket legyőzni), míg a New York gyengébb kezdés után egyre jobban játékba lendült, ahogy haladt előre a torna. A két csapat csoportkörbeli találkozóján a seattle-i Klaasen volt a hős, aki megszerezte a torna első százasát. És érdekes módon a második százas éppen ma született meg – de erről majd később.

Bár ezen a pályán a csoportkör során legtöbbször az ütéssel kezdő csapat nyert, az MI most mégis a dobást választotta. Az Orcas ütőse, Quinton de Kock pedig, aki múltkor már láthatóan formába lendült (akkor 88 futásig jutott), ez a formáját átmentette mára is, és sorra ütötte a határokat, főleg a négyeseket: végül egyébként a bajnokság során elért 26 db 4-esével ő lett az egész torna legjobb négyesütője. A mai alkalommal 87-tel esett ki, és ehhez mindössze 55 dobásra volt szüksége: úgy tűnt, ez a teljesítmény akár az egész meccs, ezáltal az egész trófea sorsát meghatározhatja. De például Klaasen ezúttal 4 ponttal kiesett, és bár 1-2 másik ütősnek is voltak fellángolásai (például Subham Randzsane egyszer 4 db 4-est ütött egymás után), de végül (főként Rásid Hán 3 kapujának és 2,25-ös (!) gazdálkodásának köszönhetően) csak 183 futásig jutott az együttes. Ami ugyan nem tűnt rossz eredménynek, de tudván, hogy az MI mostanában milyen jól üt, senki sem jelenthette ki, hogy eldőlt a meccs.

A kergetés viszont csodásan indult a kardszárnyú delfinek számára: az első három dobásból nem született pont, de egy kapu máris igen: Steven Taylor kacsázott. Ekkor viszont bejött a pályára a 3. rendű ütős, Nicholas Pooran, aki talán élete meccsét játszotta! 55 dobásból 23 határt ütött, ráadásul ebben több volt a 6-os, mint a 4-es (10+13), így egészen 137-ig viharzott, ami természetesen rekord az MLC történetében. 3 játszma után máris 44/1 állt az eredményjelzőn, 8 játszma után meg már 107/2 – már ekkor nagyon egyértelműnek tűnt a végeredmény... Ezek után már az sem számított sokat, hogy a pontgyűjtés egy picit lelassult: ez a lassulás is bőven belefért, annyira bőven, hogy végül 4 teljes játszmával a vége előtt elérték a célt, és kezdődhetett a New York-i ünnep. A trófeát az egykori legendás indiai játékos, Szuníl Gávaszkar adta át.

Pooran egyébként (természetesen) összesen 388 futásával a torna ranglistájának élén végzett, csapattársa, Trent Boult pedig 22 kapuval a dobóranglista első helyezettje lett. A torna legjobbja díjat nem osztottak ki, de kapott egy díjat a legjobb amerikai játékos: ő a most vesztes Orcas dobója, Cameron Gannon lett, aki 11 kaput szerzett a torna során.

Összefoglalva elmondható, hogy a Major League Cricket első szezonja nagy sikert hozott: bár telt ház nem mindig volt a stadionokban, de a lelkesedés érezhető volt, és már most lehet tudni konkrét esetekről, amikor egy-egy gyerek, aki eddig azt sem tudta, mi az a krikett, máris kedvet kapott hozzá, hogy játszani kezdjen – hát még akkor hány (hány ezer, hány tízezer) ilyen lehet, amiről a nyilvánosság nem tud!