Anglia és Új-Zéland 2–2-re végzett NH20-ban

2023. szeptember 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Új-Zéland gyengén kezdett a négy mérkőzésből álló sorozaton, de egyre jobb játékkal 2–0-s hátrány után sikerült egyenlítenie Anglia ellen.

Egyensúly (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Közeledik a világbajnokság, így egyre több nagy csapat játszik edzőmeccseket mostanában. Igaz, hogy Új-Zéland angliai vendégjátéka most még csak egy NH20-as sorozattal kezdődött (miközben a vébé ENN formátumú lesz), de hamarosan négy ENN-t is játszik egymással a négy évvel ezelőtti világesemény két döntőse, majd ne feledjük, október 5-én éppen ők ketten fogják játszani a torna nyitómeccsét!

A Húsz20-as sorozat most ért véget, méghozzá úgy, hogy mindkét válogatott kétszer nyert.

Az első összecsapás rendkívül sima angol győzelmet hozott. Az új-zélandi ütősök nem találták a játék ritmusát, ráadásul az angolok NH20-as újonc dobója, Brydon Carse is jó formában volt, és debütánsként három kaput gyűjtött be. A 140-es célt az angolok mindössze 14 játszma alatt lekergették, nem utolsó sorban Dawid Malan ötvenesének és talán még inkább Harry Brook igen gyors 43-asának köszönhetően.

A második meccs ugyanennyire sima hazai győzelmet hozott, csak most az angolok ütöttek először. Ezúttal Jonny Bairstow volt az egyik hősük, aki 86 pontot szerzett, de Brook is ismét remekelt, és 36 dobásból gyűjtött be 67 futást. A csapat 198-cal végzett, Új-Zéland pedig szinte teljesen összeomlott a második félidőre, és alig tudták túllépni a 100-at. Ebben nagy szerepet játszott a 4 kapuig jutó, a nemzetközi színtérre nemrég berobbant Gus Atkinson is.

Ezek után történhetett valami a háttérben, mert Új-Zéland hirtelen magára talált. A harmadik találkozón szinte pont fordítva alakultak a dolgok, mint a másodikon: az ütéssel kezdő Új-Zéland menetelt nagyjából (sőt, több mint) 200 pontig, és náluk is volt egy ütős, aki a 80-as, és egy, aki a 60-as tartományban végzett: rendre Finn Allen és Glenn Phillips. A kergetés során most meg az angol ütősök omlottak össze, és egy-két kisebb kivétellel alig szereztek pontokat, végül csak 128-ig sikerült föltornászniuk magukat.

A negyedik mérkőzés volt talán a legkiegyenlítettebb, de azért az sem annyira. Az ütést választó angoloknál ismét Bairstow volt a legjobb formában, többek között 6 hatost is ütve 73 futást halmozott fel, bár társai között most nem volt kiemelkedő. Így Anglia közepes mennyiségű, 175 ponttal végzett. Sajnos (az egyébként a sorozat legjobb játékosának is megválasztott) Bairstow-nak azonban kicsit megfájdult a válla, így a második félidőre ő már ki sem jött a mezőnybe, mint kapus, és helyette Jos Buttler állt be a karók mögé. Új-Zéland kiegyensúlyozott ütősteljesítményt mutatott be, Tim Seifert, Glenn Phillips és Mark Chapman is 40 és 50 között végzett, de a többiek is kétszámjegyű eredményt adtak hozzá a kergetéshez, ami így 18 játszmán belül sikerült.

A két válogatott közti férfi NH20-as örökmérleg ez után a sorozat után úgy néz ki, hogy 27 mérkőzésből 15-öt nyert Anglia, 10-et Új-Zéland, egy-egy pedig eredmény nélkül illetve holtversenyre végződött.