Idén sem lesz India–Pakisztán döntő az Ázsia-kupán!
2023. szeptember 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Mindenki úgy tartja (és igaz is), hogy Ázsia két legjobbja India és Pakisztán. De tudják kedves olvasóink, hogy az eddigi 15 Ázsia-kupából hányszor találkozott a döntőben ez a két csapat? Bármilyen hihetetlen, de egyszer sem! És idén sem fognak, ugyanis ma egy rendkívül izgalmas meccsen, az utolsó dobás során Srí Lanka legyőzte Pakisztánt.
A Srí Lanka-i Oroszlán-szikla (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Miután Pakisztán súlyos vereséget szenvedett Indiától, Srí Lanka viszont jóval kevésbé súlyosat, így a két azonos ponttal álló csapat közül utóbbiak NFA-ja volt jobb. Ez azt jelentette, hogy ha esetleg eső miatt nem lehetne lejátszani a két együttes mai összecsapását, akkor a szigetországiak jutottak volna be a döntőbe.
Hogy miért ezzel kezdtük? Azért, mert ma is esős volt az idő a helyszínen, Kolambában. Már a pénzfeldobást is halasztani kellett – aztán egyszer később, amikor javult az idő, és a kapitányok kijöttek a pályára a pénzfeldobás érdekében, pont akkor eredt el újra, így további várakozásra kényszerültünk. A helyi idő szerint 15 órára tervezett kezdés végül 17:15-ig csúszott, így a mérkőzés már most 45–45 játszmásra rövidült.
Pakisztánt számos sérülés, sőt, most már betegség is sújtotta. Nem elég, hogy nemrég két kiváló dobójuk, Naszím Sáh és Hárisz Rouf kiesett, még Imám ul-Haknak is hátfájdalmai voltak, Szaúd Sakíl pedig belázasodott. Többek között ezek miatt ma hívták be nyitó ütősnek Abdulláh Safíkot és élete első ENN-meccsére Zamán Hánt, a 22 éves gyors dobót. Srí Lankánál Kuszal Perérá (aki több mint 2 éve játszott utoljára ENN-t) és Pramód Madusán volt a két új ember a múltkoriakhoz képest.
Safík meg is hálálta a bizalmat, és ötvenessel kezdett, de Mohammad Rizván még nála is jobb volt, hiszen 86 futásig jutott. A múltkor hihetetlen teljesítményt felmutató Srí Lanka-i dobó, Dunit Vellálagé nem szerzett ugyan sok kaput, csak egyet, de az éppen Bábar Ázamé volt, ráadásul 9 játszma alatt mindössze 4,44-es gazdálkodással dobott, így kijelenthetjük, hogy nem csak egyszeri fellángolás lehetett a múltkori a fiatal játékostól. Érdekesség, hogy Ázam a 2023-as évben már negyedszer vált leverés áldozatává ENN-ben: eddig a világon csak 4 másik ütős volt, akit egy évben 4-szer vertek le. Utána azonban alig telt el 10 játszma, újra eleredt az eső, és újabb 3–3 játszmányi idő veszett el. A pakisztániak a félidő végére szépen begyorsítottak (Rizván is ekkor szerezte pontjainak többségét), az utolsó 10 játszmában például átlagosan 10-nél is több futást szereztek játszmánként, így egy elég jó pontszámra, 252-re jöttek föl. A menet közben elveszett idő miatt DL-eljárást kellett alkalmazni, igaz, ez nem sokat számított: a 253 helyett az újraszámolt cél 252 lett Srí Lanka számára, ugyanúgy 42 játszmából, ahogy Pakisztán is 42-t játszott az első félidőben.
A második félidő egy szempontból nézve igen érdekesen alakult, más szempontból viszont igen unalmasan. Az történt ugyanis, hogy a kezdeti szokásos kilengések után a csapat pontaránya beragadt 6 körül, és szinte egész végig néhány tizeddel vagy századdal akörül ingadozott. Ez azt jelenti, hogy az ütősök nem vállaltak túl nagy kockázatot, és szépen kihasználták a szimpla és dupla futások lehetőségét is. A kevés kockázatvállalás abból is meglátszik, hogy például a 3., a 4. és az 5. rendű ütős mind elég sok labdával nézett szembe, és 100 körüli aránnyal ütve elég sok pontig el is menetelt: Szadhíra Szamaravikrama és Csarit Aszalanka éppen lemaradt egy-egy ötvenesről, míg Kuszal Mendisz 91-ig jutott. A 28. játszma végén Szamaravikrama kicsit ráijesztett mindenkire: miután egy rövid labda eltalálta a sisakját, levette azt, és a homlokát fogva leült a földre. Megvizsgálták, és szerencsére kiderült, hogy nincs baja, folytatni tudta a játékot. A legnagyobb izgalmak aztán az utolsó két játszmára maradtak. Mivel Srí Lanka mostanáig tartotta a 6-os pontarányt, és sikerült a kapukkal is takarékoskodniuk, így 240/5-tel álltak a 40. játszma után, vagyis 12 dobásból 12 pontot kellett begyűjteniük. Ekkor jött azonban az eddig nem túl jó formát felmutató Sahín Sáh Afrídí, és egy dupla, egy szimpla és egy pöttyös után Dhanandzsaja da Szilvát és utána rögtön az újonnan bejövő Vellálagét is kiejtette, majd az utolsó dobásából is csak egy szimplát tudtak szerezni. Így aztán nagyot fordult a helyzet: most már 8 futás kellett egy játszma alatt, ráadásul 5 helyett 3 megmaradt kapuval! Az utolsó játszmát pedig rábízták az ENN-újonc Zamán Hánra, aki eleinte úgy tűnt, jól bírja idegekkel: az első három dobásából csak két pontot tudtak szerezni, a harmadik után pedig, amikor Madusán melléütött, az inaktív ütős, Aszalanka rohanni kezdett, de Madusán valamiért nem indult el időben – így aztán könnyű kifutás lett belőle az inaktív végen, ahova akkorra már Madusán ért el. Két dobás volt hátra, két kapu maradt, és 6 futásra volt szükség. Aszalanka ekkor viszont először egy négyest szerzett (kis szerencsével, mert az ütő élével ért bele, és a labda a kapust és a hármast is elkerülve elérte a határt), majd a meccs legutolsó dobásából sikerült egy duplát, amivel tehát éppen elérték a célt – és elérték az Ázsia-kupa döntőjét is!
A címvédő Srí Lanka tehát ismét ott lesz a döntőben, a Pakisztán–India döntő pedig 16-odszorra sem akart összejönni.
