Megszakadt két nagy sorozat, CPL-bajnok a Guyana
2023. szeptember 25. – Szerző: Krikettgalaxis
A Trinbago eddig négyszer jutott döntőbe a CPL-ben, és mindegyiket meg is nyerte, a Guyana viszont mind az 5 eddigi döntőjén vesztesként hagyta el a pályát. Ez a két sorozat szakadt most meg azzal, hogy a 2023-as döntőt a GAW nyerte, méghozzá meglepően könnyedén.
Guyana zászlaja (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Korábbi teljesítménye alapján teljesen megérdemelten jutott be a döntőbe mindkét együttes, különösen a Guyana játszott igen eredményesen, ráadásul a hazai pálya, az igen lelkes és nagy számú közönség is őket támogathatta. A Trinidad mellett szólt azonban, hogy az ő csapatuk tele van olyan rutinos játékosokkal, akik előtt nem ismeretlen egy döntő légköre, így talán hidegebb fejjel, kevésbé izgulva jobban tudnak koncentrálni a saját játékukra.
Ahogy a legutóbbi jónéhány mérkőzést, úgy ezt is a guyanai providence-i stadionban játszották. A kapitányok előszeretettel választották itt a dobással kezdést, nem kis részben a későbbre várható harmat miatt, most azonban szárazabb, derültebb idő volt, így ezt a tényezőt nem igazán kellett figyelembe venni. Imran Tahir, a hazai kapitány viszont így is a dobást választotta. Náluk Keemo Paul visszatért, mint nyitó ütős, míg a Trinidadnál Terrance Hinds sérülése miatt kimaradt, viszont kisebb betegsége vagy rosszulléte után visszatért Sunil Narine.
A Knight Riders egészen 16 dobásig jól haladt: ezalatt 24 futást gyűjtöttek be, ám innentől kezdve megindult a hanyatlásuk. Dwayne Pretorius, aki a torna kapuszerző listáját holtversenyben vezette a döntő előtt, ekkor kiejtette Mark Deyalt. Bár a 4. játszma elején Chadwick Walton még ütött egy négyest, de ezután hosszas határcsend következett: a következő határra egészen a 12. játszma végéig kellett várniuk a vörösök szurkolóinak! Ezalatt pedig már hat ütőssel fogyatkozott meg a csapatuk, ráadásul a kiesettek között volt az a két játékos is, akitől a legtöbbet várták: Nicholas Pooran és Kieron Pollard összesen egyetlen futást tudott csak szerezni. Sőt, Keacy Carty (amúgy lassú) 38 pontjától eltekintve mindenki nagyon keveset tudott összehozni, konkrétan hat (!) játékos volt, aki 1-nél többig sem jutott el, és még ketten maradtak 10 alatt... Így aztán nem kellett nagy bátorság ahhoz, hogy kijelentsük: a trófea sorsa már az első félidőben eldőlt.
Igaz, hogy a kergetők nem kezdtek valami gyorsan, de hát rá is értek, amikor a cél csak 95 volt... Az is bőven belefért, hogy Keemo Paul eléggé az elején kiessen – hiszen ezek után az idei szezon két legnagyobb ütőcsillaga, Szaím Ajúb és Shai Hope párosa állt össze, akik aztán végig is vitték a 14 játszma alatt befejeződő egész kergetést. Előbbi 52, utóbbi pedig 32 ponttal zárt.
A Guyana tehát megszerezte története első bajnoki címét, így a hazai közönség nagy ünneplésbe kezdett. De ezen kívül mindenféle díjakat is kiosztottak most a döntő után:
- A torna legjobb játékosa: Shai Hope (Guyana)
- Legtöbb futás: Shai Hope (Guyana, 481)
- Legjobb dobóteljesítmény: Vakár Szalámhíl (Trinbago, 4 kapu 14 futás ellenében)
- Legmagasabb egyéni pontszám: Alex Hales (Jamaika, 119)
- Legnagyobb hatos: Rahkeem Cornwall (Barbados, 110 méter)
A torna legjobb ünneplése
díj: Rahkeem Cornwall (Barbados, a híres ütőleejtős ünnepléséért)
És egy kis adalék ahhoz, hogy a CPL története lassacskán már mennyire kezd komoly történelemmé válni: a szezon előtt ahhoz, hogy valaki bekerüljön az első százba a megfelelő ranglistán, elég volt 21 mérkőzés, 178 futás vagy 11 kapu. Már ezek sem bárki által simán elérhető számok, de azért még nem mondhatjuk rájuk, hogy fantasztikus eredmények. A szezon után az első 100-ba kerüléshez viszont már legalább 23 meccs vagy 199 futás szükséges (a 11 kapu megmaradt): bizony, egy picit ennyivel is komolyodott a bajnokság.
