Több játék maradt el, mint amennyi lezajlott az angol–ír sorozatban
2023. szeptember 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Egy mérkőzés teljesen elmaradt, egynek pedig több mint a fele, így aztán a háromból kevesebb mint másfél meccset játszottak le: amit azonban lejátszottak, ott nagy fölényben voltak az angolok, akik pedig nem is a világbajnokságra készülő csapatukat küldték pályára.
A híres angol eső... (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tervek szerint három ENN-t játszott volna egymással Anglia és az október elején kezdődő világbajnokságra ki sem jutott Írország.
Az első mérkőzést, amit 20-án tartottak volna Leedsben, azonban teljesen elmosta az eső. A másodikat viszont meg lehetett tartani teljes hosszában, és ahogy várható volt, az angolok valóban egy nagyon kísérletező jellegű csapatot küldtek pályára: egyetlen olyan játékost sem játszattak, aki tagja a világbajnoki 15-ös keretnek. Így nem nevezték be Joe Rootot sem, aki az első meccsen még a tervek szerint pályára lépett volna, hogy az is segítsen neki visszanyerni az 50-játszmás játékbeli formáját – most meg viszont inkább pihentették. Avattak viszont négy újoncot: most játszotta első ENN-jét George Scrimshaw, Jamie Smith, Sam Hain és Tom Hartley is. Hain, aki már 28 éves, és talán azt hitte, sosem jön már el az ő ideje, most szépen bizonyított: 89 pontot gyűjtött, amivel a második legeredményesebb lett Will Jacks (94) mögött. Az angol B
végül elég jó eredménnyel, 334 ponttal zárt, de aztán az írek sem ütöttek rosszul: főleg az utolsó három rendű ütősük volt meglepően jó, akik rendre 41, 40 és 29 futást halmoztak fel, egy kicsit az angol dobók idegeire menve. Az újonc Hartley gazdálkodásban volt jó, míg Scrimshaw három kaput is dobott, szóval a hazaiak összességében elégedettek lehettek velük, és nyugodtak: ha a nagyágyúkkal történik valami, akkor van hová nyúlni.
A harmadik találkozó rémálomszerűen indult Írország számára. Az első négy dobásból Phil Salt 18 pontot ütött, az első játszmában pedig összesen 19 futás született, ami a tévés kommentátor szerint Anglia valaha volt legmagasabb pontszáma egy ENN első játszmájában (bár nem tudjuk, az 1970-es és 1980-as évekből minden meccsről tényleg rendelkezésre áll-e ilyen adat). Salt aztán tovább folytatta a mészárlást, és 28 dobásból 61 futást szerzett, de Will Jacks is turbófokozatra kapcsolt, és 21-ből ért el 39-et. Zak Crawley ötvenese és Ben Duckett százasa kicsit lassabb volt ugyan, de tovább fokozták a nyomást az íreken, és már-már úgy tűnt, akár egy 500-as vagy még magasabb pontszám is összejöhet a csapatnak, amikor 280-as állásnál, 31 játszma után megérkezett az eső... ami olyan komoly eső volt, hogy egy kis várakozás után az egész mérkőzést lefújták. De azért mielőtt elájulnánk az angol teljesítménytől, jegyezzük meg, hogy ez a bristoli pálya, ahol ez a meccs volt, a kisebbek közé tartozik, tehát azért itt könnyebb határt ütni. Az íreket pedig ezen kívül még egy dolog vigasztalhatja: debütánsuk, Theo van Woerkom kapuval mutatkozott be.
Az angol–ír férfi ENN-történelem összesített számai ezek után a következők: 15 mérkőzésből 11 angol és 2 ír győzelem, valamint két eredmény nélküli összecsapás. Ez a sorozat nem igazán számított úgy, mint amivel a mostani világbajnokságra készülnek fel az angolok, de talán a 2027-es vébén még viszontláthatunk többeket is azok közül, akik most remekeltek.
