Befejeződtek az utolsó bemelegítések a világbajnokság előtt

2023. október 3. – Szerző: Krikettgalaxis

Holnapután végre kezdődik a várva várt férfi ENN-vb: előtte azonban 10 nem hivatalos bemelegítő meccset is rendeztek (vagyis tizet terveztek, de néhány elmaradt). Az első 5-ről múltkor beszámoltunk, itt most az utolsó 5-ről fogunk.

Földünk, világunk (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ahogy a bemelegítés első felébe is beleszólt az eső, úgy a második felébe is: az öt meccs közül egy teljesen elmaradt, hármat le kellett rövidíteni, és csak egy volt, amit teljes hosszában végig lehetett játszani.

Tegnap az egyik (trivandrumi) találkozó Új-Zéland és Dél-Afrika között zajlott. Előbbi ütött először, és egész érdekes eredménylapot produkált: az utolsó rendű ütős kivételével mindenki kétszámjegyű eredményt ért el. Közülük is Devon Conway 78 pontja emelkedett ki leginkább, ráadásul ő még folytathatta is volna, de visszavonult, hogy adjon lehetőséget a többieknek is. Ötvenest ért el Tom Latham is, de nem játszott rosszul a sérüléséből nemrég visszatért Williamson sem – igaz, ő az éles nyitómeccset (Anglia ellen, most csütörtökön) biztosan kihagyja majd. Dél-Afrika 9 (!) dobóval is próbálkozott (még a kapus-ütős Heinrich Klaasennek is jutott 3 játszma), de csak Lungi Ngidi és Marco Jansen volt eredményes – igaz, ők háromszor-háromszor is. A második félidőben Quinton de Kock 84 ponton állt, amikor 37 játszma után, a csapat 211-es állásánál eső miatt le kellett fújni a meccset. Mivel Új-Zéland 321 futással végzett, az újraszámolt cél pedig 219 lett volna, így Dél-Afrika végül szűk vereséget kellett, hogy elkönyveljen. De Kockon kívül egyébként még Rassie van der Dussen is 50 fölé jutott. És Új-Zéland is sok dobót próbált ki, igaz, ők csak 8-at...

Hiába van Guváhátí jó messze Trivandrumtól, ugyanazokban az órákban az eső ott is esett. A Banglades és Anglia közti találkozót azért el lehetett kezdeni, sőt, 37–37 játszmára itt is volt idő. Az előzőek után már nem is érdekes annyira, de megemlítjük, hogy az angolok is 9 dobót dobattak, a bengáliak pedig nyolcat. Viszont az ütősök által szerzett pontszámok itt mindkét csapat esetén jóval alacsonyabbak voltak, mint a párhuzamosan zajló másik meccsen. Az elsőként ütő Bangladesből Mehedí Hászán Mirádzs messze kimagaslott a maga 74-ével, míg a második legjobb ütős Tándzsid Hászán lett, aki 45-öt szerzett. A többiek jócskán lemaradtak, így 37 játszma után a csapat 188 futással zárt. Az angolok jóval gyorsabban haladtak a pontszerzéssel, és igen sokkal a kitűzött határ előtt lekergették a célt, viszont azért 6 kaput ők is elvesztettek a végére ez alatt a mindössze 24.1 játszma alatt. Náluk többen is átlépték a 30-at, de az 50-et csak Moeen Ali, miközben a dobók szépen megosztoztak a kapukon: kettőt csak Musztáfidzsur Rahmán szerzett, négyen pedig egyet-egyet. Érdekesség, hogy nem csak az eső zavarta meg a játékot, hanem a közelben egy földrengés is volt. Ez azonban nem akadályozott meg semmit.

A mai napon a házigazda India a papíron leggyengébb együttest, Hollandiát fogadta volna, de a trivandrumi pályát ezúttal is eső áztatta, így egyetlen dobásra sem volt lehetőség. Emlékezetes: három nappal ezelőtt India első bemelegítő meccse is teljesen elmaradt az eső miatt, így aztán a vébé egyik fő esélyese egy percet sem tudott játszani ez alatt a felkészülési időszak alatt.

Haidarábádban azonban jó idő volt, így itt játszhatták le az egyetlen teljes meccset. És nem is akármilyen párosítás volt ez, hanem két bivalyerős válogatott: Pakisztán és Ausztrália találkozott egymással. Ezúttal az ausztrálok nyertek, viszonylag kis különbséggel. A magas pontszámokat hozó találkozón a déli kontinens csapata ütött először, de hiába lépte át David Warner és Marnus Labuschagne is a 40 pontot, az 50-et már nem tudták elérni. Az első 50-est a 6. rendű Glenn Maxwell teljesítette (77), de rögtön utána a 7. rendű Cameron Green is eljutott az 50-es mérföldkőig. Nem úgy, mint a 8. rendű Josh Inglis, aki kettővel lemaradt róla... de az ő 48-a azért különösen szép teljesítmény, mert mindössze 30 dobásból érte el, míg a többiek lassabbak voltak. A dobók közül Sahín Sáh Afrídí inkább a takarékosságával tűnt ki, míg Uszama Mír azzal, hogy ő volt az egyedüli, aki két kaput is szerzett (ráadásul a két nyitó ütősét). A második félidőben a pakisztáni eredménylap eléggé egyenetlenre sikeredett: a többség 20 pont alatt maradt, de volt néhány kimagasló pontszám: Iftihár Ahmed 83, míg Bábar Ázam 90 futással állt meg, utóbbi ráadásul csak visszavonult, nem kiejtették. De míg az ausztrálok összesen 351-ig jutottak, addig Pakisztán utolsó játékosa is kiesett 47.4-nél, 337 ponttal. Így elmondhatjuk: talán ha éles meccs lett volna, és így Bábar Ázam nem vonult volna vissza, akár a győzelmet is megszerezhették volna. Persze tudjuk, akkor ezer egyéb dolog is máshogy alakult volna...

Végül az utolsó meccs, amiről írunk, Srí Lanka és Afganisztán között zajlott le az északi Guváhátíban. Itt lényegében az egész találkozóra az volt igaz, amit az imént a pakisztáni eredménylapról írtunk: nagyon nagy különbségek voltak az ütősök által elért pontszámok között. Lényegében mindkét csapatnál mindenki vagy nagyon kevés, vagy nagyon sok futást gyűjtött, olyan közepes teljesítmény alig akadt. Az elsőként ütő Srí Lankában viszont csak egyetlen játékos emelkedett ki, ő viszont nagyon: Kuszal Mendisz 158 pontot szerzett, majd visszavonult. A második legjobb ütősük a ritka közepes teljesítmények közé sorolható 39 pontig jutó Szadhíra Szamaravikrama volt. Afganisztáni részről a legtöbb kaput, négyet a rutinos mindenes, Mohammad Nabí szerezte, míg az ütőseik között két kimagasló akadt: Rahmánulláh Gurbáz 119, míg Rahmat Sáh 93 pont után vonult vissza. Ez egyben azt is jelzi, hogy a Srí Lanka-i dobók nem remekeltek: mindössze két kaput tudtak szerezni a 38.1 játszma alatt. Ja igen, az időjárás itt is közbeszólt: az első (teljes) félidő 294-es pontszáma után, mivel a másodikat 42 játszmára kellett lerövidíteni, az átszámolt cél 257 lett, és az afgánok ezt kergették le 38.1 alatt.