Pakisztán egyszerre kapott ki és nyert
2023. október 6. – Szerző: Krikettgalaxis
A világon egyedülálló dolog történt ma: egy válogatott (jelesül Pakisztán) egyszerre játszott egy NH20-as és egy ENN-meccset a világ két távoli pontján. Az Ázsia-játékok elődöntőjében kikaptak Afganisztántól, de a világbajnokságon legyőzték a hollandokat, akik az elején azért rájuk ijesztettek egy kicsit.
Ucs Saríf, Pakisztán egyik híres történelmi nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Természetesen a világbajnokság mindennél fontosabb, ezért az ott is és az Ázsia-játékokon is szereplő csapatok a vébére nevezték be a legerősebb válogatottjukat, míg a kontinensszintű versengésbe csak egy második számú csapatot küldtek. De az egyik legjobb formában levő pakisztáni dobó, Naszím Sáh sajnos egyik eseményen sem lehetett ott, mivel egy szeptemberi Ázsia-kupa-meccsen (ez nem tévesztendő össze az Ázsia-játékokkal) elég súlyosan megsérült. Hárisz Rouf és Imám ul-Hak azonban meggyógyult mostanra, így majdnem teljes erejű csapattal tudtak kiállni Hollandia ellen.
Az ellen a Hollandia ellen, akik egyetlen nem teljes jogú ICC-tagországként meglepetésre ki tudták harcolni a világbajnoki részvételt, és akiket mindenki esélytelennek tart arra, hogy valami komoly eredményt tudjanak elérni a tornán – de azért sokan számítanak rá, hogy egy-egy meglepetést azért okozhatnak.
És a mai meccs, ahol a dobást választották, pont úgy kezdődött, hogy úgy tűnt: az első meglepetés akár már ma is eljöhet! Fáhar Zamán, Imám ul-Hak, sőt, a világ egyik, ha nem a legjobb ütőse, Bábar Ázam már az első erőfölény idején (az első 10 játszmán belül) búcsúzott: a 10. játszmában a 38/3-as eredmény nem tűnt túl biztatónak a végső győzelemre is esélyesnek tartott zöldek számára! Nem csak a számokat tekintve, de lélektanilag is nagyon nehéz helyzetbe került a csapat: első meccs a vébén, mindenki nagy esélyesnek tartja őket... ráadásul hamarosan még az egyik bíró, az új-zélandi Chris Brown egy alkalommal rosszul számolt, és véletlenül csak 5 dobást engedett a 14. játszmában. De a sokat tapasztalt játékosoknak sikerült kitörniük ebből a nehéz helyzetből, főként Mohammad Rizvánnak és Szaúd Sakílnak köszönhetően, akik stabilizálták az ütőjátékot, és mindketten 68 futásig meneteltek: előbbi lassan, de biztosan, utóbbi gyorsabban, de előbb kiesve. Később volt még egy jelentősebb (bár nem ennyire jelentős) társulásuk: Mohammad Naváz és Sádáb Hán, akik egyenként 30 fölé jutottak, de a két legutolsó rendű ütősük is átlépte a 10 pontot, így aztán, bár kiemelkedően senki sem játszott közülük, a csapat mégiscsak elért egy nem túl rossz, 286-os eredményt. A holland dobók közül az igazából nem is specialista dobó Bas de Leede emelkedett ki 4 szerzett kapujával, illetve két jobbra pörgető, Aryan Dutt és Colin Ackermann takarékos gazdálkodásukkal.
Azonban meg nem nyugodhattak a pakisztániak. Egyrészt Hollandiától láttunk már mostanában nagyon szép kergetéseket, másrészt várható volt, hogy hamarosan (hiszen éjszakába nyúló meccsről van szó), megérkezik a harmat, ami nehezíti a dobók és könnyíti az ütősök dolgát. Ráadásul az egyik hollandiai nyitó ütőssel, Vikramjit Singhhel nagyon sokáig nem bírtak a dobóik: ő átlépte az 50 pontot is. Pakisztán viszont annak örülhetett, hogy legalább Singh társait lassan sikerült felőrölni, kivéve Bas de Leedét, aki a 4. rendben jött be. De ő volt az utolsó a sorban, aki még komoly ellenállást tanúsított a dobókkal szemben: a többiekkel viszonylag könnyen elbántak Hárisz Roufék. Így aztán hiába De Leede 67 futása, a holland csapat a 41. játszma végére elfogyott, és végül sima, 81 futásos vereséget szenvedett.
Érdekes mérkőzés volt, főleg az elején még izgalmas is, csak azt sajnálhatjuk, hogy a stadionba igen kevés, még 10 000-nél is kevesebb néző látogatott ki. Sajnos hiába szomszédos ország Pakisztán, onnan nagyon nehéz a beutazás Indiába, nem úgy van arrafelé, mint amit mi itt Európában megszoktunk... így aztán hiába van otthon sok lelkes pakisztáni szurkoló, a helyszínre nem igazán tudtak kilátogatni.
