Új-Zéland ellen még nem érkezett meg a holland meglepetés
2023. október 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Sokan várják (talán csak remélik), hogy a világbajnokság leggyengébbnek tartott válogatottja, Hollandia egyszer majd megver egy erősebb csapatot, de egyelőre második meccsükön, Új-Zéland ellen sem történt meg ez. A narancsok maradtak nulla ponton, Új-Zéland egyelőre a tabella élére ugrott.
Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz a világbajnokságon, amikor már minden csapat bemutatkozott, így ha nem is sok, de valamennyi fogalmunk esetleg már lehet arról, hogy ki milyen formában van. Az első kör alapján az látszott, hogy Új-Zéland sérülésből lábadozó kapitányuk, Kane Williamson és szintén sérült világklasszis dobójuk, Tim Southee nélkül is igen erős, míg Hollandia elsősorban dobásban vitézkedett, az ütőjátékuk hagyott egy kis kívánnivalót maga után.
Williamson és Southee még ma sem lépett pályára (talán majd legközelebb), de Locike Ferguson visszatért, míg a hollandoknál Logan van Beek combsérülés miatt maradt ki a keretből. Bemutatkozott viszont náluk a dél-afrikai születésű mindenes, a 35 éves Sybrand Engelbrecht: neki ráadásul ez nem csak az első világbajnoki mérkőzése volt életében, hanem az első hivatalos válogatottmeccse is, mindjárt a mély vízben!
A dobást választó hollandok most is rendkívül jól kezdtek a dobásban: az első három (!) játszma mind szűzre sikerült: kettő Aryan Duttnak, egy pedig Ryan Kleinnek köszönhetően. Ám ezek után az oroszlán, amelynek megráncigálták a bajszát, felébredt, és némi képzavarral élve egyesből rögtön ötösbe váltotta a sebességet: a következő időszakban Devon Conway és Will Young hirtelen elkezdte ontani a határeseményeket, így a kukacgrafikon meredeken felágaskodott a lapításból. Aztán, ahogy folyt a meccs, hiába sikerült időről időre egy-egy ütőst kiejteniük az európaiaknak, a másodiktól az 5. rendig minden ütős megközelítette, sőt, közülük három meg is haladta az 50 pontot. A kegyelemdöfést végül az utolsó 3 játszmában adta meg a tavalyi döntős Új-Zéland: ezalatt nem kevesebb mint 50 futást gyűjtöttek össze! Így aztán az eleinte nehéznek tűnő pályán egy nem annyira rossz, 322-es eredménnyel zártak.
A szünet után az új-zélandi dobók Southee nélkül is hozták, amit a világ elvárt tőlük: takarékos gazdálkodás (ebben a legjobb az amúgy kapu nélkül maradó Ferguson volt), illetve kapuszerzések a megfelelő időpontban – ebben pedig leginkább éppen a legpazarlóbb dobó, Mitchell Santner jeleskedett, aki ötös zsákmánnyal zárt. Nem mellesleg ez volt a vébék történetének első ötös zsákmánya egy új-zélandi pörgető dobótól. De nem volt rossz Matt Henry sem, aki három ütőst ejtett ki. A legsikeresebb holland ütős Colin Ackermann lett, aki 69 futásig jutott, de a többiek közül senki sem lépte át a 30-at, így folytatódott a csapat gyenge ütőteljesítménye, aminek köszönhetően folytatódott a vereségsorozat is. Persze nyilván nem Új-Zélandot kellene nekik legyőzni, ha néhány ponttal szeretnének hazamenni a torna végén, szóval elkeseredniük még nem kell. Új-Zélandnak pedig kellemes problémái lehetnek: hogyan állítsák össze a csapatot, ha visszatér Williamson és Southee? Hiszen nélkülük is jól teljesítenek, de azért azt is nehéz mondani, hogy pont őket hagyják ki a keretből.
