Új-Zéland: harmadszorra is háromból három
2023. október 13. – Szerző: Krikettgalaxis
Sorozatban harmadik világbajnokságát kezdte három győzelemmel az új-zélandi válogatott, ezúttal az egy győzelemmel és egy vereséggel álló Banglades volt az áldozat. A hosszú sérüléséből most visszatérő Kane Williamson jól játszott, de újra megsérült (szerencsére most csak az ujján).
Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Nem sokkal a világbajnokság előtt ez a két válogatott már találkozott egymással egy felkészülési sorozaton: ott egy alkalommal nem született eredmény, kétszer az új-zélandiak győztek. Azok az új-zélandiak, akiknek a vébén is igen jól sikerült az első két mérkőzésük, és így 100%-os teljesítménnyel a tabella felső részében állomásoztak.
Ráadásul végre szokásos kapitányuk, Kane Williamson is játékra kész állapotba került tavaszi súlyos térdsérülése után, bár az igaz, hogy a torna előtti nem hivatalos bemelegítő meccseken is már láthattuk őt. Nehéz kérdés volt viszont, hogy ha ő visszatér, akkor kit hagyjanak ki a csapatból: végül Will Youngra esett a választás. A bengáliaknál a fiatal Tándzsid Hászánban egyelőre még töretlen volt a bizalom: annak ellenére kapott ma is esélyt, hogy eddig nem teljesített valami jól. Viszont a mindenesek között történt egy változtatás: Máhedí Hászán helyett ezúttal Máhmudulláh kapott lehetőséget.
A pénzfeldobást elvesztő Banglades ütött először: az első labdával pedig az éppen ma születésnapos (29 éves) Litan Dász nézett szembe. Valószínűleg agresszív ütésre készült, de csak éppen beleért a labdába, ami a ferde láb mezőnyjátékos, Matt Henry kezeiben kötött ki! Aranykacsa a péntek 13-i születésnapon... A mérkőzés következő szakaszában a sok nullás labda volt a jellemző, megtűzdelve néhány határeseménnyel és néhány kapuval: de be kell vallani, az első négy kapu nem azért esett, mert az új-zélandiak olyan oltári jól dobtak volna, hanem mindegyiket valahogy az ütőjátékos hibázta el. Ezek után a Szákib ál-Hászán és Musfikur Rahim alkotta páros végre hozott egy kis stabilitást Bangladesnek: ők ketten több mint 100 dobáson át voltak bent, ami alatt pedig 96 futást gyűjtöttek be. A félidőt ugyan végig tudta játszani az ázsiai csapat úgy, hogy nem esett ki mindenki, de a pontgyűjtésben továbbra sem tudtak felgyorsulni, főként a 170-nél is több pöttyös labda tűnik igen soknak. Így mindössze 245 futással végeztek, amire Trent Boult ugyan azt mondta a szünetben, hogy ez átlag körülinek tűnik, de valószínűleg csak szerénykedett vagy a terhet akarta levenni a csapatról, hiszen valljuk meg: inkább jóval átlag alatti pontszámnak tűnik ez. És ha már Trent Boult: a dobó most szerezte meg 200. ENN-kapuját, ötödik új-zélandi játékosként elérve ezt a szép számot.
A második félidő elején Musztáfidzsur Rahmánnak egy picit sikerült ugyan ráijesztenie a déli félgömb csapatára azzal, hogy már a 3. játszmában kiejtette Rachin Ravindrát, de ezek után jött be a sokak által várva várt Williamson, és ő, valamint Devon Conway nekiállt bebiztosítani az új-zélandi győzelmet. Róluk sem lehet elmondani, hogy túl gyorsan haladtak volna, de erre nem is volt szükség az alacsony cél miatt. És az sem számított már sokat, hogy Conway a 21. játszmában kiesett, főleg azért, mert az utána érkező Daryl Mitchell jó és agresszív játékot mutatott be, így könnyedén, több mint 7 játszmával a vége előtt sikerült a kergetés. Az egyetlen rossz hír Új-Zéland számára Williamson újabb sérülése volt: a 38. játszmában egy mezőnyből visszahajított labda találta el a hüvelykujját, ami miatt néhány dobással később úgy döntött, inkább visszavonul. Nem tűnik nagyon komolynak, ő maga sem érzi annak, amint az a mérkőzés után elmondta, így valószínűleg emiatt nem kell több mérkőzést kihagynia.
Ezzel a győzelmével tehát Új-Zéland sorozatban a harmadik világbajnokságán maradt 100%-os három meccs után, és mivel még rajtuk (és Bangladesen) kívül senki nem játszott három mérkőzést, így természetesen a tabellán is följöttek az első helyre.
