Nyolcadszor is India
2023. október 14. – Szerző: Krikettgalaxis
A krikettben is vannak nehezen hihető, ám mégis igaz dolgok. Az egyik ilyen az, hogy a férfi ENN-világbajnokságok történetében Pakisztán még soha sem győzte le Indiát, pedig már hétszer találkoztak. Sőt, most már nyolcszor, és a sorozat tovább folytatódott...
India zászlaja (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Természetesen hatalmas rangadónak számít az angolok és az ausztrálok összecsapása is, de úgy gondoljuk, az idei világbajnokság legjobban várt mérkőzése nem ez, hanem a másik világméretű klasszikus: az India–Pakisztán. Persze elsősorban azért, mert a vébét Indiában rendezik, ráadásul a két nagy rivális néhány héttel ezelőtt az Ázsia-kupán már kétszer is találkozott egymással, és bár egyszer nem született eredmény, de második alkalommal fölényes indiai győzelem született.
Nem meglepetés, hogy a szervezők az ország, sőt, az egész Föld legnagyobb befogadóképességű krikettlétesítményébe, az ahmadábádi Narendra Modí stadionba tették ezt a rangadót, ahová nagyjából 132 000 nézőt vártak, köztük hírességeket, üzletembereket, politikusokat és mindezek családjait – a krikettadminisztráció nagyjairól nem is beszélve. A közönség kiszolgálására 35 parkoló és 120 büfé állt rendelkezésre, a rendőrség pedig természetesen hatalmas erőkkel vonult ki, hogy biztosítsa a rendet. A játék kezdete előtt, miközben a végeláthatatlan tömeg még be sem érkezett teljes egészében a lelátókra, egy zenés műsort is láthattak, akik már bejutottak: felléptek itt többek között olyan híres előadóművészek, mint például Szukhvindra Szinh, Sankar Mahádevan és Aridzsít Szinh.
De ami számunkra lényegesebb, hogy milyen krikettjátékosok léptek fel ezek után. Nos, a kapitányok nem sokat változtattak az eddigi győztes csapataikon (ne feledjük: eddig mind India, mind Pakisztán kettőből kettőt nyert), egyedül annyi változás történt, hogy a dengue-lázból felgyógyult Subman Gil visszatért az indiai válogatottba, kiszorítva így az egyébként legutóbb nem rosszul teljesítő Ísán Kisant. A pénzfeldobást India nyerte, és a dobást választották. A mérkőzés kezdete előtt pedig megjelent Szacsin Tendulkar, és ő helyezte el egy emelvényre a világbajnoki trófeát, hogy lássa mindenki, miért megy ma (is) a küzdelem. Bár tegyük hozzá: mivel még nagyon a torna elején vagyunk, így aki itt ma kikap, az matematikailag még mindig jó pozícióban tudhatja magát. De azért egy ilyen presztízsmeccsen kikapni nem csak annyit jelent, hogy a csapat nem szerez pontot...
Pakisztán tehát belekezdett az ütésbe. Eleinte sok nullás és jópár négyes mutatkozott a pontozólapon, és bár a 8. és a 13. játszmában is elvesztettek egy-egy kaput, egyelőre nehezen lehetett volna azt érezni, hogy hátrányban lennének. A következő időszakban pedig, amikor a világ egyik legjobb ütőtársulása, Bábar Ázam és Mohammad Rizván volt bent, a pakisztáni szurkolók hosszabb időre fellélegezhettek, mert azt érezhették: elég jól halad a csapatuk. Csakhogy aztán a 30. játszma végén Mohammad Szirádzs kidobta Bábar Ázamot, ezzel pedig megkezdődött a vendégek összeomlása, ami a 33. játszmától kezdve gyorsult fel igazán: ebben a hat dobásban ugyanis Kuldíp Jádav két ütőst is kiejtett, majd a 34. és a 36. játszmában is kiesett egy-egy pakisztáni. A győzelem valsózínűségét jelző mutató, ami eddig végig az 50–50% körül ugrándozott, most hirtelen kitért India irányába... Végül Pakisztán 155/2-ről 191/10-re zuhant össze (úgy, hogy egyébként egyetlen hatost sem ütött senki), nem sok kérdést hagyva a végső győztes kilétét illetően. A dobók közül Dzsaszprít Bumráh nevét még mindenképpen ki kell emelni, ugyanis ő 7 végigdobott játszmája során hihetetlenül takarékosan: 2,71-es gazdálkodással dobott! Érdekesség, hogy a tíz kapun öt dobó osztozott úgy, hogy mindenki épp kettőt szerzett: a vébék történetében ez mindössze a harmadik ilyen alkalom volt. Az pedig a világon a harmadik legrosszabb mutató (nem csak a világbajnokságokon, hanem minden férfi ENN-t figyelembe véve!), hogy a pakisztániak utolsó hét (!) társulása mindössze 36 futást tudott összekaparni.
A kergetés elején a visszatérő Gil gyorsan beütött négy négyest, de aztán a korai kapuk specialistája, Sahín Sáh Áfrídí egy magasra pattanó labdával megtévesztette, és csak elkapáshoz vezetően tudott beleérni. A közönségkedvenc Virát Kohlí a 10. játszmában ugyancsak 16 ponttal esett ki, de az elejétől fogva bent levő Rohit Sarmával igen sokáig nem bírtak a dobók: ő 86 futásig menetelt, és 6 db hatost is ütött. A meccs végére már csak annyi izgalom maradt, hogy vajon sikerül-e elérnie Srejasz Ajjarnak az 50 pontot, mielőtt véget ér a kergetés és megnyerik a meccset. Végül sikerült, mert amikor 49-en állt, akkor egy négyessel segítette győzelemhez a csapatát.
Sajnos ez a régóta várva várt szuperrangadó is csak egyike lett annak a sok egyoldalú mérkőzésnek, amit eddig ezen a világbajnokságon láthattunk. De azért reménykedünk, hogy ahogy közeledik a vége, úgy fokozódnak majd az izgalmak is... Most mindenesetre India fellépett a tabella első helyére, de Pakisztán is még az elődöntőt érő negyedik helyen áll.
