Itt az első nagy meglepetés a vébén: a régóta nyeretlen afgánok legyőzték a címvédő angolokat!
2023. október 15. (utolsó módosítás: 2023. október 16. 08:03) – Szerző: Krikettgalaxis
Afganisztán válogatottja az országban pusztító borzalmas földrengések után legalább ezzel valamennyi boldogságot tudott okozni a szenvedő lakosságnak: kisebbfajta csodát téve, szép ütő- és dobójátékkal legyűrték a négy évvel ezelőtti világbajnok Angliát – azt az Angliát, akiket korábban hivatalos nemzetközi meccsen még soha!
A Bámiján-völgy, Afganisztán egyik különleges helyszíne (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A semleges szurkolók gyakran várják az olyan eredményeket, amik szorossá tesznek egy tabellát, így több izgalmat ígérnek a torna folytatására. Ez általában akkor következik be, amikor egy gyengébb csapat váratlanul legyőz egy erősebbet – valószínűleg ma is nagyon sok semleges szurkoló ezért inkább Afganisztán sikeréért szorított. Végre (a sok, egyoldalú meccseket hozó nap után) ma nekik is lett egy jó napjuk, hiszen megtörtént a csoda: a vébék történetében sorozatban 14 vesztes meccs után álló afgánok szép győzelmet arattak a végső győzelemre is esélyesnek tartott Anglia ellen. Ez már csak azért is nagy szó, mert eddig bármilyen nemzetközi meccsen találkozott a két csapat, mindig az angolok hagyták el győztesen a pályát, ráadásul például a 2019-es világbajnoki meccsükön szörnyen nagy angol diadal született, Eoin Morgan például 17 darab hatost röpített ki a pályáról...
A mai összeállításban persze Eoin Morgan nevét már nem láthattuk, hiszen ő már tavaly visszavonult – de nem volt ott a sokak által már régóta várt Ben Stokes sem, pedig a stadionban a mérkőzés előtt már lehetett őt látni. Anglia így ugyanabban az összeállításban lépett pályára, amelyben utoljára legyőzték Bangladest. Afganisztán egyet cserélt legutóbbi meccséhez képest: kimaradt Nadzsíbulláh Zadrán, helyette pedig Ikrám Alíhil került be a csapatba.
Anglia a dobást választotta, így Chris Woakes érkezett be elsőként labdával a kezében – de mindjárt első dobása annyira szélesre sikerült, hogy még a saját kapusuk sem érte el, így 5 extrával indult a meccs az afgánok javára. A következő játszma viszont szűz lett, ami megnyugtathatta kicsit az angolokat, ám ami ezek után jött, az a legkevésbé sem: Rahmánulláh Gurbáz végre megmutatta, mit ér az a rengeteg tapasztalat, amit fiatal kora ellenére a világ körüli számos Húsz20-as ligában már fölszedett. Sorra ütötte a szebbnél szebb határokat, így már az erőfölény végére majdnem meglett neki az 50-es, sőt, 10.2-nél, 33 dobásból meg is lett. Az első ütőst csak a 17. játszmában tudták kiejteni az angolok, amikor az eredményjelzőn már 114 afgán futás állt, viszont aztán a 19. játszmában először a nemrég beállt Rahmat Sáh kapuját verték le, a következő dobásban pedig az ütősök elindultak egy kockázatos futásra, aminek persze kifutás lett a vége: ráadásul éppen az addigra már 80 ponton álló Gurbáz volt az áldozat. Miután Gurbáz elhagyta a pályát, szemmel láthatóan igen mérges volt – de nem tudni, kire, mert nem látszott, hogy ő vagy társa, Hasmatulláh Sáhídí kezdeményezte a végzetes futást. De visszatérve a folytatásra: a meccs ezen szakaszában úgy tűnt, akár fordulhat is a kocka, és az angolok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, és valóban: Afganisztán lassított is egy kicsit. De még néhány kapu elvesztése után Alíhil stabilitása megnyugtatta őket (ő 58 pontig jutott), majd a végén még Mudzsíb ur-Rahmántól is láthattunk egy igen gyors 28-ast, így az együttes 284 futással zárt. De azért tekintve az angol ütőjátékosok minőségét illetve azt a tényt, hogy a pálya nem túl nagy méretű, ez a 284 nem tűnt életbiztosításnak... Viszont az is igaz, hogy a talaj kedvezőnek tűnt a pörgetők számára, és az afgán csapatban több világklasszis pörgető is van. Érdekesség, hogy az angoloknál (talán pont ezért) Liam Livingstone most, a 19. ENN-meccsén dobta végig először a rendelkezésére álló 10 játszmát.
Ennek megfelelően az afgánok is mindjárt pörgetéssel nyitottak – aztán a második játszmában mégis egy gyors dobó, Fazalhak Fárúkí ejtette ki az első ütőst, Jonny Bairstow-t. De nem kellett túl sokat várni az első pörgetés általi halálra
sem: ez a 7. játszmában következett be, amikor Mudzsíb ur-Rahmán megszerezte első kapuját a mai meccsen. Az angol pontszerzés pedig folyamatosan lassan haladt: egyetlen pillanat sem volt, amikor időarányosan jobban álltak volna, mint ellenfeleik az első félidőben, ráadásul rendszeres időközönként egy-egy újabb kaput is elvesztettek. Egyedül Harry Brook volt képes tartani bennük a lelket, de amikor 66 futás után Ur-Rahmán őt is kipörgette, szinte minden remény elveszett a címvédő csapat számára. A sorvég még egy kicsit idegesítette az afgán dobókat, mert senki sem adta magát túl könnyen, de már jó sokkal a vége előtt így is lehetett érezni, hogy nem forog veszélyben az afgán győzelem. Végül ahogy várható volt, 10 kapuból 8-at pörgetők szereztek, Ur-Rahmán és Rásid Hán hármat-hármat, valamint Mohammad Nabí kettőt. Anglia világbajnoki története során egyébként ez az első alkalom, hogy ez megtörtént: eddig legfeljebb 7 kaput vesztettek el lassú dobásokból.
Vereségükkel az angolok maradtak 2 ponton, míg az afgánok följöttek ugyanennyire: de az NFA-juk még így is az angoloknak jobb, így ők jelenleg ötödikek, míg Afganisztán csak a hatodik.
