India továbbra is száz százalékos

2023. október 29. – Szerző: Krikettgalaxis

India–Anglia? Sokan akár egy előrehozott döntőnek is gondolhatták volna ezt a csoportkörbeli összecsapást – egészen addig, amíg meg nem tapasztalták, hogy a címvédő angolok milyen érthetetlenül gyatra játékkal rukkolnak elő meccsről meccsre. Ma egy egész alacsonynak tűnő célt sem tudtak lekergetni, de még csak a közelében sem jártak a sikernek. India így maradt hibátlan, Anglia pedig szégyen szemre még mindig utolsó.

A Bará Imambárá vallási komplexum Lakhnauban (illusztráció)

A kép szerzője: Mohitextreme (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

A két csapat közös jellemzője, hogy eddigi 5 meccsükön már kipróbálták a keretükbe benevezett összes, vagyis mind a 15 játékosukat. De míg az angolok ezt főképp kétségbeesésükben tették, addig India inkább sérülések miatt, esetleg megfontolt taktikai elképzelések alapján döntött így. Már ez az apró tény is milyen jól jellemzi, hogy milyen ellentétes viszonyok és hangulatok uralkodnak a két csapat háza táján! Hiszen ne feledjük: az 5. kör utáni listavezetőről és a pillanatnyi utolsó helyezettről beszélünk. Arról a két csapatról, amelyeken egyébként a legnagyobb a nyomás: Indiával szemben a hazai pálya miatt óriásiak az elvárások, míg Angliára ugyanez azért vonatkozik, hiszen ők a 2019-es világbajnokok. Úgy tűnik, ezt a nyomást egyértelműen előbbiek viselték jobban. Talán enyhíthetett volna valamit rajtuk, ha a torna előtti napokban rendezett bemelegítő meccsüket nem mossa el az eső: akkor ugyanis pont be volt tervezve egy egymás elleni találkozójuk, ahol azonban a rossz idő miatt egyetlen dobásra sem volt lehetőség.

Ma viszont kellemes száraz és meleg idő fogadta a csapatokat Lakhnauban, ahol mintegy 46 000 néző gyűlt össze (ez majdnem teltház). Ezen a pályán láttunk már igen pörgetőbarát sávokat is, ám ezúttal egy vörös talajú sávot jelöltek ki a meccsre, ami köztudottan kevésbé térít, mint a fekete. Így aztán mindkét csapatnak pont megfelelt az az összeállítás, amit elmúlt meccseiken is alkalmaztak: két pörgetővel és három gyors dobóval.

Anglia a dobást választotta, így Rohit Sarmá és Subman Gil érkezett ki a pálya közepére a nyitáskor. Mindketten, ahogy csapatuk többi tagja is, fekete karszalagot viseltek a hétfőn elhunyt egykori legendás játékos, Bisan Bedí emlékére. Bár az első játszma Sarmá ellen szűzre jött ki, de utána a harmadikban ugyanő többek között két hatost és egy négyest is ütött: ekkor még senki sem sejtette, hogy ez volt a teljes meccs legfutásgazdagabb játszmája a maga 18-ával, de annyira, hogy a második legtöbb csak 13 lett... Ugyanis, mint hamar kiderült, a talaj nehéz volt minden ütősnek. Talán ez is hozzájárult, hogy Gil hamar kiesett, amitől hirtelen elcsendesült az egész lelátó... de a csendet üstöllést hangos éljenzés váltotta fel, amikor kivonult középre a hangosbemondó által egyszerűen csak Kohlí királynak nevezett Virát Kohlí. Azonban a király ma nem játszott valami királyul: 8 labdából egy pontot sem szerzett, a kilencediket pedig (valószínűleg türelmetlenségből) elrontotta, és csak a nyílt közép mezőnyjátékoshoz tudta ütni, aki könnyedén elkapta. A pontszerzés a következő játszmákban sem ment Indiának: az 5–10 játszmákban összesen csak 9 futást tudtak összekaparni: ebben az időszakban 2007 óta nem voltak ilyen gyengék soha! Igaz, azt jól csinálták most, hogy miután a 12. játszmában a 3. kapujukat is elvesztették, inkább a stabil játékra törekedtek, így aztán Sarmá és a helyi IPL-csapat kiválósága, Kannaur Lokes Ráhul párosa egészen a 31. játszmáig bent volt. Ráhul végül 39, majd Sarmá 87 ponttal esett ki, de csapatszintű összeomlásról ezek után sem beszélhettünk: a haladás viszont továbbra is lassú volt. Így ugyan végig tudták ütni az 50 játszmát az összes kapu elvesztése nélkül, de mindössze 229 futást gyűjtöttek össze. Az angol válogatott dobói közül talán Adil Rashid érdemli a legtöbb dicséretet, egyrészt mert Sarmával is ő végzett, másrészt a legtakarékosabban (3,50) ő gazdálkodott, ráadásul ezt 10 játszma alatt érte el.

Anglia előtt tehát 230-as cél állt: nem sok, de emlékszünk, mi történt tegnap? Hollandia pontosan 230-as célt tűzött ki Banglades elé, és végül 87 futással ők nyertek! Mindenesetre talán ez az elég jó dobójáték adhatott valami önbizalmat az angoloknak, akik valóban önbizalommal telve is kezdték a második félidőt: a második játszmában Dawid Malan is ütött egy négyest és egy hatost, és még utána is jött egy-két határ – ám az 5. játszma teljesen megtörte ezt a lendületet. Akkor Dzsaszprít Bumráh két egymás utáni labdából kidobta Malant és LKE-vel kiejtette Joe Rootot is. Utóbbinál egy kicsit megtévesztő volt, amit a tévéközvetítésben először látni lehetett: a videóbíró kijelzőjén ugyanis egy kis kirezgés volt megfigyelhető, amikor a labda az ütő mellett haladt el, mégsem ítéltek úgy, hogy beleért volna az ütős – aztán később kiderült, hogy a rezgés nem abban a pillanatban volt, hanem még előtte, tehát nem érintette a labda az ütőt. (Apró érdekesség, hogy ez volt a világon az első vébémeccs, amikor mindkét csapat 3. rendű ütőse nulla ponttal esett ki.) Root után jött be Ben Stokes, aki a meccs harmadik kacsáját produkálta, ráadásul 10 dobás után: az ő karóit Mohammad Samí labdája zavarta meg végzetes módon. A félidő pedig ezek után is úgy folytatódott, ahogy eddig zajlott: folyamatosan fogytak a kapuk, a pontok pedig még annál is lassabban gyűltek, ahogy Indiának az első játékrészben: 8 ütős kiesése után még a 100 pont sem volt meg az angoloknak... Így végül 129-et tudtak csak összehozni, mire mind kiestek: bizony ma velük is megtörtént ugyanaz, ami tegnap Bangladessel... India dobói közül Bumráh végül 3, Samí pedig 4 kapuval zárt, de a pörgető Kuldíp Jádav is bekaszált kettőt. Neki egyébként volt olyan dobása, ahol 7,2 fokos kitérülést mértek – ez rengeteg! Samíról még megemlítendő, hogy a vb-k történetében neki ez már a hatodik legalább 4-es zsákmánya volt: ilyen sokat rajta kívül csak Mitchell Starc szerzett, többet pedig senki.

De milyen csodás a matek? Anglia még ez után a szörnyűséges teljesítmény után sem biztos, hogy lemarad az elődöntőről! Bár annak, hogy sikerrel járjanak, körülbelül annyi az esélye, mint annak, hogy itt, ebben a számítógépben, ahol ezt a cikket írjuk, a következő másodpercben egy atombomba fog robbanni. Kész, nem robbant, ennyi a valószínűsége.