Anglia még a több kulcsemberét nélkülöző Ausztráliától is kikapott
2023. november 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Most már teljesen biztos, ami eddig csak 99,99% volt: idén nem lesz címvédés a világbajnokságon, miután Anglia 7 mérkőzéséből már hatot elvesztett. Ausztrália viszont igen kedvező pozícióba került.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ausztrália–Anglia: a krikett ősi csúcsrangadója. Mindig, minden körülmények között: így akkor is, vagyis ma is, amikor az egyik csapatnak már szinte semmi esélye sem volt az elődöntőbe jutásra. Persze tét azért volt, nem is egy: egyrészt Ausztrália egy esetleges vereséggel bizonytalan helyzetben találhatta volna magát a sok 8-pontos csapat társaságában, másrészt, mint tudjuk, a vébé első 8 helyezettje jut majd ki a 2025-ös Bajnokok Trófeájára, és bizony Anglia esetében még ez is veszélyben van, hogy egyáltalán az első 8-ba bekerülnek-e.
Márpedig mikor, ha nem most lett volna esélyük a szépítésre az angoloknak? Hiszen, mint megírtuk, az ellenfél két alapembere is hiányzott ma: Glenn Maxwell egy szabadidős golfbaleset, Mitchell Marsh pedig családi okok miatt. Bár az igaz, a helyükre betett Cameron Green és Marcus Stoinis sem nevezhető éppen gyenge játékosnak... Más csere egyébként nem volt a kenguruknál, a háromoroszlánosoknál pedig még ennyi sem: ők változatlan csapattal álltak ki az előző mérkőzésükhöz képest.
Az angoloknál az a David Willey kezdte a dobást, aki nemrég jelentette be, hogy a torna után visszavonul a nemzetközi krikettől. Ezen a meccsen elég jól gazdálkodott, és a többi dobó sem teljesített túl rosszul, bár az igaz, a lassú talaj is segítette őket valamelyest. Mindenesetre egyik ausztrál nyitó ütős sem húzta túl sokáig, Steven Smith (aki most szerezte meg élete 1000. világbajnoki futását) és Marnus Labuschagne viszont 75 futásos társulásukkal adtak némi tartást a csapatnak. Smithszel kapcsolatban egyébként érdekesség, hogy ma megint Adil Rashid ejtette ki: hosszú ENN-pályafutása során 7-edszer, miközben nincs más olyan dobó, aki 5-nél többször búcsúztatta volna. A következő ütősök aztán elég közepesen játszottak, a két újonnan betett ember volt még a legjobb (Green 47, Stoinis 35), de az egész ausztrál csapat összességében nem villogott annyira, mint az elmúlt pár alkalommal, így csak 286 ponttal zártak. Bár Anglia jelenlegi formáját tekintve ez egyáltalán nem tűnt rossz eredménynek...
Főleg azok után nem, ahogyan a második félidő elkezdődött: Mitchell Starc első labdájába Jonny Bairstow éppen csak beleért, a kapus pedig nem hibázott, így az ütős máris ballaghatott lefelé... A másik nyitó, Dawid Malan, illetve később a 4. rendű Ben Stokes azonban nem volt ilyen könnyű préda: ők, ha nem is túl gyorsan menetelve, de elérték a maguk 50-eseit, majd pedig Moeen Ali is hozzátett még 42-t, így most nem dőlt el olyan korán Anglia ellenében a meccs, mint az elmúlt esetekben oly sokszor. Viszont, bár a félidő utolsó harmadára jött egy kis harmat, ami megkönnyítette az ütősök dolgát, ez Adam Zampa dobásain nem annyira látszott, sőt, semennyire: 3 kaput szerzett, ráadásul 10 játszmát végigdobva mindössze 2,09-es (!) gazdálkodással – ami önmagában is figyelemre méltó, de azok után, hogy nemrég még milyen sok kritikát kapott pazarló gazdálkodása miatt, azok után meg főleg. Nem mellesleg mai teljesítménye után átvette a vezetést a vébé dobóranglistáján is (már ami a szerzett kapukat illeti). Végül pedig a mérkőzés emberének is megválasztották, hiszen annyival járult hozzá az ausztrál győzelemhez – minthogy ausztrál győzelem lett a vége, hiszen az angolok 33 futással lemaradtak tőlük.
Az újabb angol vereséggel biztossá vált, hogy ők már semmiképpen nem juthatnak be az elődöntőbe, míg Ausztrália úgy áll a 3. helyen 10 ponttal, hogy a mögötte levő három 8-pontos csapat közül kettő már eggyel többet játszott, mint ők.
