Afgán csodának indult, Maxwell-csoda lett belőle
2023. november 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Ilyen nincs és mégis van: Ausztrália olyan állásból nyerte meg a mai meccset Afganisztán ellen, amikor már 99,5%-ot mutatott a győzelmi előrejelző az ázsiaiak javára. Mindez a minden idők egyik legjobb ENN-játékrészét bemutató Glenn Maxwellnek köszönhető, aki 128 dobásból 201-neskivel zárt. Erről az összecsapásról még sokáig fognak beszélni a krikettrajongók...
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mint tudjuk, a világbajnokság csoportkörében két tét is van: a nagyobb természetesen az, hogy ki jut be az elődöntőbe, a kisebb pedig az, hogy ki kerül be az első 8-ba, ugyanis ők vehetnek majd részt a 2025-ös Bajnokok Trófeája tornán. Utóbbi mind Ausztrália, mind Afganisztán számára már biztosított volt, előbbi viszont nem, így a mai találkozó kizárólag az elődöntő szempontjából volt fontos.
Mindkét együttes jó formában és önbizalommal telve vághatott neki a mai meccsnek: főként azért, mert mindketten legalább 3-as győzelmi sorozat után érkeztek el a mai naphoz. Afganisztánnak pedig egy nem mindennapi látogatás is hasznára válhatott: egyik edzésüket ugyanis meglátogatta a világhírű Szacsin Tendulkar, aki nem csak jókedvűen beszélgetett és fényképezkedett az afgán játékosokkal, de szakmai tanácsokat is bőven osztogatott nekik.
Az összeállítások kapcsán fontos hír, hogy az ausztráloknál visszatért mind Glenn Maxwell, mind Mitchell Marsh, akik az előző, angolok elleni találkozót szokatlan okokból hagyták ki. Hogy ők beférjenek, ezúttal Cameron Green és a meccs előtti időszakban szédülésre panaszkodó Steven Smith maradt ki. Afganisztánnál egy változtatás történt: kimaradt Fazalhak Fárúkí, aki helyett egy másik sebes dobót tettek be: Navín ul-Hakot, akiről azonban köztudott, hogy lassabb labdákat szép számmal megereszt, így aztán az amúgy is pörgnehéz támadósor mellett még egy lassabb dobólehetőségük adódott.
Az első félidőt az afgánok kezdték ütéssel. Nagyon sokáig az volt jellemző a játékukra, hogy lassan, de biztosan haladtak előre: bár a 8. játszmában már elvesztettek egy kaput, de a másodikat csak a 25-ödikben, a harmadikat pedig a 38-adikban. Ekkorra azonban még csak 173 futás állt a nevük mellett: ebből akár azt is lehetett sejteni, hogy nehéz a talaj. De hamarosan kiderült, hogy ez annyira mégsincs így: miután Ibráhim Zadrán elérte a 100 pontot (ami egyébként Afganisztán vébétörténetének első százasa volt), hirtelen begyorsított ő is, és a végére rákapcsolt a 7. rendben bejövő Rásid Hán is, aki 18 dobásból 35 futást gyűjtött be. Lehet, hogy kicsit későn jött a gyorsítás, Zadrán a saját egyéni mérföldköve miatt túl sokáig volt túl óvatos, mert a 300 pontot így sem érte el a csapat, de azért a 291 sem mutatott rosszul – akkor meg főleg nem, ha megnéztük a pálya statisztikáit, és azt láttuk, hogy férfi ENN-ben a legnagyobb sikeresen lekergetett pontszám eddig 280 volt. A szünetben egyébként Zadrán elmondta: Tendulkar látogatása nagyon sokat jelentett neki, önbizalmat és energiát merített belőle. A meccs előtt is azt mondogatta magában, hogy most úgy fog ütni, mint ő – amint láttuk, ez valamennyire sikerült is!
Ausztrália előtt tehát pályarekordot jelentő kergetési feladat állt. Azonban ütőseik elég hamar elég csúnyán összeomlottak: érdekesség, hogy az első 5 rendű ütősük egy kifutás mellett mind sebes dobó áldozata lett, holott az afgánok dobójátékában a pörgetők hírlettek a legveszélyesebbnek. Talán túlzottan is rájuk készültek föl az ütősök, és ez lett a vesztük? Amikor a 19. játszmában Rásid Hán Mitchell Starcot is kiejtette, az állás 91/7-re módosult: csak gúnyolódva lehetett mondani a sárgamezeseknek, hogy na, innen szép nyerni. És ők mégis megcsinálták. Olyan tettet hajtottak végre, amilyet még nem sokat látott a világ. A két főszereplő a 6. rendű Glenn Maxwell (akit egyébként korábban, a 22. játszmában egyszer elejtettek) és a 9. rendű Pat Cummins volt, akik mesteri módon osztották fel egymás között a feladatot: Cummins foggal-körömmel védekezett, esetleg néha egy-egy szimplát futott, hogy helyzetbe hozza társát, míg Maxwell egy életem, egy halálom
módra nekiállt a határok sorozatgyártásának. Nézzük csak meg az eredménylapon, melyikük hogyan végzett: Cummins 68 dobásból 12 futás (17,6-os ütési arány), Maxwell 128 dobásból 201 futás (157,0-s arány). Ez a néhány adat mindent elmond, nem is kell írnunk mást. Csak annyit, hogy ez a mérkőzés mindenképpen bekerül a krikett-történelem legemlékezetesebb lapjaira.
Sok afgán szív szakadt meg az eredmény láttán, és valószínűleg sok indiai is, mert a hazai szurkolók főként őket támogatták, de igazságtalan lett volna, ha ilyen teljesítmény után mégsem Ausztrália nyer. Az az Ausztrália, amelyik így egyébként bebiztosította a helyét az elődöntőben India és Dél-Afrika mellett. Az egyetlen kiadó helyért Afganisztán mellett még Új-Zéland, Pakisztán, sőt, Hollandia is versenyben van, de legjobb NFA-ja miatt Új-Zéland van a legkedvezőbb helyzetben.
