Az európai derbire ébredt fel Anglia
2023. november 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Megszakadt az angolok borzalmas sorozata, miután a világbajnokság egyetlen európaiak közötti találkozóján könnyedén múlták felül Hollandiát. De az ébredés későn jött, a 7. helynél így sem végezhetnek előrébb a címvédők.
London látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ez a két válogatott most nyáron háromszor is találkozott egymással. Mindháromszor az angolok nyertek, sőt, az egyik alkalommal világcsúcsot jelentő 498 futást halmoztak fel az első félidőben. Ha ezt a néhány hónappal ezelőtti előzményt tekintjük, nem sok izgalmat várhattunk a mai viadaltól, ám ha figyelemmel kísértük a vébé eddigi menetét és az angolok szenvedését, akkor már mindjárt más a leányzó fekvése.
A mai találkozónak ráadásul az is a tétje volt, hogy kinek mennyi esélye lesz bejutni a 2025-ös Bajnokok Trófeájára, ugyanis ott az itteni első 8 helyezett vehet majd részt, és bizony mindkét válogatott most azért küzd, hogy legalább az első nyolcban bent legyenek...
Az előző meccsükhöz képest az angolok kettőt változtattak: kimaradt Liam Livingstone és az apróbb térdproblémával küzdő Mark Wood, helyettük pedig visszatért Harry Brook és a feltörekvő Gus Atkinson. Hollandia csak egyet cserélt, náluk Saqib Zulfiqar helyett Teja Nidamanuru érkezett, remélve, hogy így talán kicsit megerősödik az ütőosztaguk, hiszen eddig ebben a csapatrészben voltak mindig a nagyobb hiányosságaik.
Ezúttal azonban a dobás sem nagyon ment a narancsoknak. Dawid Malan vezérletével ugyanis Anglia az eddigi legjobb első erőfölényét produkálta ezen a tornán (70/1), és bár a 20. játszmától esett még további néhány kapu, a pontszerzés pedig igen lelassult (28.5 és 39.2 között például egyetlen határt sem ütöttek), de az eddig nem sokat mutató Ben Stokes hamarosan végre megmutatta, miért bíztak benne annyira: egyre agresszívabb játékkal, a végefelé számos határt ütve 84 dobásból 108 futást szerzett, megmentve ezzel hazája becsületét. És ha végre sikerült az áttörés Stokesnak, ugyanez nem mondható el a kapitányról, Jos Buttlerről, aki ma is mindössze csak 5 pontig jutott, a torna eddigi 8 meccsén pedig összesen 111 futása van csak. Ha figyelembe vesszük a korábbi, Indiában játszott ENN-játékrészeit is, azt látjuk, hogy 15 félidő alatt összvissz 194 futást tudott begyűjteni, 12,93-as átlaggal. Ez a világon a legrosszabb eredmény, ha azokat tekintjük, akik indiai pályán legalább 15 játékrészt lejátszottak legfeljebb 7. rendű ütősként... Ami kifejezetten annak tükrében érdekes, hogy Buttler amúgy jól ismerheti ezeket a pályákat, hiszen az IPL-ben évek óta játszik, és ott nem is rosszul: tavaly például őt választották a torna legjobbjának, olyan jól ütött. Visszatérve a mai alkalomra: nem csak Buttler, hanem még sokan mások is alacsony pontszámmal estek ki a végén, Chris Woakes volt az egyetlen, aki az alacsonyabb rendből jól teljesített, jelesül 51 futással. A csapat végül 339 futással végzett, ami jócskán a pályaátlag fölött volt – igaz, arra is volt már példa, hogy ennél magasabb pontszámot lekergettek valakik ugyanitt.
De a hollandok ezúttal nem tudták az imént említett valakik példáját követni. A magas rendjük, ahogy azt már sokszor láttuk korábban, ismét csődöt mondott: Max O’Dowd 5, míg Colin Ackermann 0 ponttal esett ki. Wesley Barresi elérte ugyan a 37 pontot, de kifutás áldozatává vált: társa ekkor az a Sybrand Engelbrecht volt, aki amúgy nem üt rosszul, de már nem egyszer volt részese kifutásnak ezen a vébén... Egyvalami viszont ezúttal eltért több korábbi mérkőzéstől: a holland alsó rend most nem tudta kisegíteni a gyengélkedő felsőt. Egyedül a 7. rendű Teja Nidamanuru tartotta a lelket a csapatban, ő ütött például 3 hatost is, de társai gyorsan elfogyatkoztak, az utolsó 5 játszmában például játszmánként egy-egy kapu esett el, így aztán nem volt sok kérdés azt illetően, hogy Anglia végre feltámad és győzelmet szerez.
És nem is kicsi győzelem volt ez: 160 futásos, amivel nettó futási arányuk akkorát nőtt, hogy az utolsó helyről egyből a 7-edikre ugrottak fel. Innen viszont tovább már nem vezet felfelé az út, ugyanis már csak egy meccs van hátra, és az előttük állók 4 ponttal előzik meg őket. Hollandia viszont visszacsúszott az utolsó helyre, így veszélybe került a Bajnokok Trófeája-indulásuk. Apró érdekesség (csakis a statisztikák kedvelőinek), hogy jelenleg mind a 10 csapat páros számú győzelemmel és páros számú vereséggel áll a tabellán, így a pontszámaik pedig mind oszthatók 4-gyel: 1 db 16-pontos, 2 db 12-pontos, 3 db 8-pontos és 4 db 4-pontos válogatottunk van.
