Két százas és három ötvenes segítette nagy győzelemhez Indiát az utolsó csoportmeccsen
2023. november 12. – Szerző: Krikettgalaxis
Stílusosan ünnepelte meg az indiai válogatott a 2023-ban éppen mára eső dípávalí nevű ősi hindu fényünnepet: gálázva nyerték meg a világbajnoki csoportkör utolsó találkozóját Hollandia ellen. Még a specialista ütőjátékosaikat is behozták dobni, így Virát Kohlí és Rohit Sarmá is feliratkozott a kapuszerzők listájára.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Elérkeztünk hát a 2023-as világbajnokság csoportkörének végére, ezek után már csak két elődöntő és a döntő van hátra. A mai, utolsó csoportmeccs a tabella élén 100%-os teljesítménnyel álló India és az utolsó helyen szerénykedő Hollandia között zajlott – a papírforma egyértelmű hazai sikert jósolt. A hollandoknak egyébként még volt tétje a meccsnek: ha ki akartak jutni a 2025-ös Bajnokok Trófeája nevű tornára, akkor ma pontot kellett volna szerezniük. Mivel az időjárás nem szólt közbe, így más szóval azt mondhatjuk: nyerniük kellett volna. India már csak azért küzdött, hogy továbbra is megtartsák hibátlan mérlegüket – és persze hogy kiszolgálják a lelkes bengalurui közönséget.
Hollandia nem változtatott a csapat legutóbbi összeállításán – de ami ennél kicsit meglepőbb, az az, hogy India sem! Pedig sokan arra számítottak, hogy esetleg pihentetik a legnagyobb neveiket és lehetőséget kapnak az eddig ritkábban szereplők – persze azt senki sem gondolta, hogy Virát Kohlí kimaradna: őt, bár az egész országban imádják, de itt, Bengaluruban kiváltképp, hiszen nem kevesebb mint 15 éve a helyi IPL-klub, a Royal Challengers játékosa. És sokan várták, hogy esetleg pont itt, hazai pályáján
szerzi meg ma az 50. ENN-százasát, amivel egyeduralkodó lenne a ranglista élén.
India az ütést választotta: talán számítottak rá, hogy így nagyobb ünnepet lehet csinálni, mintha valami alacsony célt kergetnének. És minden ütősük, aki pályára lépett, valóban hozzá is járult egy igazi indiai krikettünnephez: Rohit Sarmá, Subman Gil és Virát Kohlí 50-esig, míg Srejasz Ajjar és Kannaur Lokes Ráhul 100-asig menetelt. Igazából amit ezzel kapcsolatosan érdemes még leírni, az néhány kisebb rekord vagy olyan esemény, ami már régen volt utoljára és ma igen. Például az, hogy az első 5 rendű ütős mind legalább 50-nel végzett: ilyen eddig férfi ENN-ben mindössze kétszer fordult elő a világon. Vagy az, hogy Sarmá megszerezte idei 59. (aztán 60.) hatosát is, amivel megdöntötte A. B. de Villiers korábbi, egy naptári éven (2015) belül elért 58-át. A Sarmá és Gil alkotta társulás pedig idén már a 13. alkalommal gyűjtött legalább 50 futást: egy éven belül ilyen sokra még csak egyszer (2007-ben) volt képes két ausztrál ütős. India az első erőfölényben (első 10 játszma) ezen a vébén már harmadszor ért el legalább 90 pontot, miközben a világbajnokság előtti kb. 20 évben összesen csak 4-szer sikerült ez nekik. És hogy a hollandokról is szóljunk egy kicsit: Bas de Leede megszerezte 16. kapuját a tornán, amivel megdöntötte saját apja, Tim de Leede 15-ös holland rekordját.
A második félidőt bátor játékkal kezdték az európaiak. Bár volt elég hamar két szűz játszma is, de utána egész szép határokat ütöttek, így az első erőfölény végére 62/1-ig jutottak el. Utána viszont további kapukat vesztettek, a pontszerzésük pedig nagyon lelassult: ekkor már semmi sem veszélyeztette India győzelmét. Nem csoda, hogy a 22. játszmában meglepőt húztak a hazaiak: bedobták dobni Kohlít. Aztán két játszmával később ismét: a közönség pedig szinte megvadult, amikor Scott Edwards csak úgy tudott beleérni a dobásba, hogy abból kapuselkapás lett! Így aztán közel 10 év után ejtett ki újra egy ütőst a világhírű ütős. Később aztán India folytatta a dípávalí-meglepetésáradatot: kapott két-két játszmát Subman Gil és a nemzetközi meccsen még soha ilyesmivel nem próbálkozó Szúrjakumár Jádav is (ők nem szereztek kaput), sőt, a 48. játszmát Rohit Sarmá dobta, amivel ő lett a 9. indiai játékos, aki kezébe vette a labdát ebben a félidőben. Csak Ajjar és a kapus, Ráhul maradt ki a buliból. És lehet, hogy Ajjar sem maradt volna ki, ha Sarmá nem ejtette volna ki az utolsó holland ütőst is! Ő egyébként még Kohlínál is régebben, csaknem 12 évvel ezelőtt élhette át utoljára ezt a felemelő érzést, amit egy ENN-beli kapuszerzés jelent. Érdekes jelenetek voltak ezek a mai meccsen, és bizonyára sokaknak különleges élményt nyújtottak, de azért elhangzottak olyan kritikák is, hogy ez azt jelzi, hogy India nagyképűsködött és nem igazán tisztelte az ellenfelet. Akárhogy is: megengedhették maguknak, hiszen egyértelműen ők voltak a jobbak – ezt már csak maga a 160 futásos győzelem is bizonyítja. Ha egyébként a holland ütősök közül kell kiemelnünk valakit, akkor az ma mindenképpen Teja Nidamanuru kell, hogy legyen: ő ugyanis 39 dobás alatt 6 db hatost is szerzett és 54 ponttal zárt.
India tehát sorozatban 9 meccset nyert meg a világbajnokságon (ilyet korábban még sosem láttunk tőlük), így nagy önbizalommal készülhetnek az Új-Zéland elleni szerdai elődöntőre. Hollandia ismét kikapott ugyan, de összességében nem kell szégyenkezniük: papíron leggyengébb csapatként két győzelmet is arattak a vébén, és sokak szimpátiáját kivívták időnként bemutatott jó játékukkal.
