Sarmá, Kohlí és Samí rekordjai a döntőbe repítették Indiát
2023. november 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Megismétlődött a 2019-es elődöntő, csak éppen az eredmény lett más: India ezúttal sikerrel vette az Új-Zéland elleni akadályt. Mind ütő-, mind dobójátékban elképesztőt alkotott a hazai csapat: a déli félgömbiek hiába küzdöttek derekasan.
A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
A négy évvel ezelőtti világbajnokságon az egyik elődöntő ugyanezt a párosítást hozta, mint a mai: az a meccs leginkább arról maradt emlékezetes, hogy a rossz időjárás miatt igénybe kellett venni hozzá a pótnapot. Most ilyesmiről szó sem lehetett: meleg és napos idő uralkodott Mumbaiban ezen a napon.
De a körülményekben azért ma is volt egy kis érdekesség: megváltoztatták ugyanis azt, hogy a pálya téglányán belül melyik sávot használják játékra. Előzetesen egy friss dobósávot jelöltek ki, de nem sokkal a mérkőzés előtt úgy döntöttek, inkább a 6-os számú, a vébén már kétszer is használt területet választják. A nemrég használt sávokról sokan úgy vélik, a pörgetők számára már kedvező változások mentek rajtuk végbe – ám úgy tűnt, ezúttal ez mégsincs így, mert a csapatok, akik szemrevételezték a pályát, inkább több gyors, mint lassú dobót szerepeltettek. Egyébként mindkét együttes pontosan ugyanazt a 11 játékost jelölte most is, mint legutóbbi mérkőzéseiken.
Az ütést választó India előtt nagy feladat állt: még mindenkiben frissen élt az emlék, amikor Új-Zéland majdnem lekergetett egy 389-es célt az ausztrálok ellen. Ennek megfelelően Rohit Sarmá és Subman Gil nem tétlenkedtek már a legelején sem: főleg Sarmá kapcsolt gyors fokozatra az első percektől fogva, és nem is túl sokára máris megdöntött egy világbajnoki rekordot. Eddig ugyanis a karibi Chris Gayle szerezte a legtöbb 6-ost a vébék történetében, szám szerint 49-et, de a mai alkalommal Sarmá ezt is átlépte, miközben 47 futásig menetelt. A 24. játszmában azonban aggodalomra okot adó jelenetek játszódtak le: Gilnek görcsei támadtak (valószínűleg egy nemrégi dengue-lázas fertőzés utóhatásaként), még az orvosi stábnak is be kellett hozzá jönnie, neki pedig le: 79 futás után visszavonult! De az indiaiak szerencséjére a következő játékos, Srejasz Ajjar is hasonlóan jó formában volt: ő egészen 105 pontig jutott el, míg a 3. rendű Virát Kohlí 117-ig. Kohlí már a 34. játszmában megdöntött egy csúcsot: jelesül Szacsin Tendulkar 673 futását előzte meg, ami az eddig egyetlen világbajnoki tornán elért legtöbb futás volt. Aztán amikor a 42. játszmában elérte a 100 pontot, újabb rekord lett a múlté: ez volt neki ugyanis az 50. ENN-százasa, amit megelőzően 49-cel holtversenyben állt az élen (természetesen Tendulkarral együtt) – mától azonban tehát Kohlí az egyeduralkodó ebben a mutatóban is! Az új-zélandi dobójáték nem tündökölt ebben a félidőben különösképpen, de megemlítendő, hogy minden kaput sebes dobók szereztek, viszont a legtakarékosabb egy balkezes pörgető, Mitchell Santner volt. Ő 5,09-es gazdálkodással dobta végig a 10 játszmáját, ami akkor, amikor az ellenfél 397 pontig jut, igencsak szép dobóteljesítmény még szerzett kapu nélkül is!
A kergetés eleje nem sikerült túl jól a vendégeknek. Mohammad Samí dobásaiból ugyanis a kapus, Kannaur Lokes Ráhul elkapta mindkét nyitó ütőst (különösen a Devon Conway elleni volt igen látványos kapusteljesítmény egy szép, megelőlegezett vetődéssel). Ezek után viszont Kane Williamson és Daryl Mithcell játszmáról játszmára fokozatosan elkezdte visszaépíteni az új-zélandi reményeket: Mitchell a 33. játszmára már egy százast is begyűjtött – de pont a következő dobásból Samí megszerezte 50. világbajnoki kapuját, két labdával később pedig a frissen beállt Tom Lathamet is ki-LKE-zte: ez a játszma volt az igazi fordulópont. Innentől kezdve Új-Zéland már szinte kétségbeesetten próbálkozott: néha több, néha kevesebb sikerrel, de a szükséges pontarány egyre csak nőtt és nőtt... aztán a végén beköszönt még egy-egy kapuval két másik gyors és egy pörgető dobó is, de az utolsó szó, vagyis szavak ismét Samíéi lettek: összesen hét kapuval zárt, miközben csak 57 futást szereztek ellene, ami India valaha volt legjobb ENN-beli dobóteljesítményét, egyúttal első hetes zsákmányát jelenti! Mi sem mutatja jobban az indiai válogatott erejét, mint hogy ez a Samí csak Hárdik Pándjá sérülése miatt került be pótemberként
a válogatottba a torna során... Új-Zéland végül 70 futással alulmaradt, és sokadszor mondhatja el magáról: közel került a végső győzelemhez, de idén sem lesz meg nekik.
Holnap Dél-Afrika és Ausztrália csatázik a másik elődöntőben, vasárnap pedig itt a döntő: tehát India részvételével.
