Dél-Afrikának idén sem sikerült: Ausztrália jutott a világbajnoki döntőbe

2023. november 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár Dél-Afrika alkalomról alkalomra mindig elég erős felhozatallal áll ki a vébékre, érdekes módon eddig még soha nem tudtak bejutni egyetlen döntőbe sem. Ma újra itt lett volna nekik a lehetőség, de egy eléggé szenvedős meccsen, feszült végjáték után alulmaradtak Ausztráliával szemben.

A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A mai mérkőzéssel kapcsolatban a kedvezőtlen előrejelzések miatt már jóval a kezdés előtt nagyon sokat beszéltek az időjárásról. Két okból. Egyrészt kérdés volt, mi történik, ha esetleg nem lehet ma lejátszani a találkozót, másrészt azért, hogy milyen taktikát válasszanak a csapatok. Elsősorban Dél-Afrika milyet válasszon: ők ugyanis mostanában nagyon eltérően teljesítettek, amikor először ütöttek illetve amikor kergetniük kellett. Most az a kellemetlen helyzet állt fenn számukra, hogy ha elkezdődik a játék, de később megérkezik a csapadék, akkor az inkább a másodikként ütő csapatnak kedvez, márpedig ők a felállított cél megvédésében szoktak sokkal jobbak lenni.

Mindenesetre az időjárás valóban elég gyanús volt: másfél órával a kezdés előtt még le volt takarva a teljes pálya. Igaz, az eső nem esett, de erősen felhős volt az idő. Aztán hamarosan elkezdték eltávolítani a ponyvákat, de fél órával a tervezett pénzfeldobás előtt újra visszahozták őket, majd megint le... Végül nem kellett elhalasztani sem a pénzfeldobást, sem a kezdést. Dél-Afrika végül kockáztatott, és az ütést választotta.

Az afrikaiak kettőt változtattak utolsó csoportmeccsükhöz képest: Andile Phehlukwayo és Lungi Ngidi kimaradt, míg visszatért Marco Jansen és Tabraiz Shamsi. Ausztrália szintén kettőt cserélt: Sean Abbott és Marcus Stoinis helyére a múltkor pihentetett sztárok, Mitchell Starc és Glenn Maxwell érkeztek. Ebből tehát az is látszik, hogy Dél-Afrika kapitánya, Temba Bavuma vállalta a játékot, pedig már múltkor is volt némi problémája a jobb combizmával.

És Bavuma ezzel a döntésével máris az első játszmában nagy vitákat indírtott el a szurkolók köreiben: ugyanis kacsával kiesett. Valószínűleg nem a sérülése miatt történt mindez, de akkor is sokan hangot adtak azon véleményüknek, hogy talán jobb lett volna, ha valaki mást játszatnak... Hamarosan azonban kiderült, hogy nem csak neki, senkinek sem ment ma jól az ütőjáték. Ebben nem csak a talajviszonyok, de az ausztrál dobók kiváló játéka is közrejátszott: Starc és Josh Hazlewood az első jónéhány játszmában rendkívül takarékos volt, így Dél-Afrika az utóbbi 15 év legrosszabb első erőfölényét (1–10. játszma) produkálta: 18/2-vel fejezték be a 10. játszmát. Sőt, a 12. játszmára már az első négy ütősük is mind búcsúzni kényszerült: márpedig a korábbi meccseken nagyrészt tőlük láttuk az igazán agresszív és eredményes ütőjátékot... Egy kis megkönnyebbülést hozhatott a csapat számára a 14. játszma után beköszöntő eső: emiatt nagyjából 40 percnyi idő veszett el, de talán tudták rendezni valamelyest a soraikat. Úgy néz ki, ez sikerült is, mert Heinrich Klaasen és David Miller ezek után végre megvetette a lábát és egy közel 100 futást összehozó társulást alakított ki. Egyéniben Klaasen kiesése után Miller még egy százast is elért, amivel végül csapata 212-es összpontszámának majdnem a felét ő mondhatta a magáénak. Ez a százas egyébként két tekintetben is érdekes lehet a statisztikakedvelők számára: egyrészt ez volt a világbajnokságok történetében az első olyan 100-as, amit nem csoportmeccs alatt egy legalább 6. rendű ütős ért el, másrészt ez volt a 2023-as vébé 39. százasa, amivel megdőlt a 2015-ös rekord: akkor ugyanis a tornán 38-at láthattunk.

Dél-Afrika tehát a szokásosnál jóval alacsonyabb, könnyűnek tűnő, 213-as célt állított fel. A második félidő első 6 játszmájában pedig úgy tűnt: ez a mérkőzés elég rövid lesz, mert Ausztrália gyorsan be fog robogni a célba – ekkor ugyanis már 60/0-t mutatott az eredményjelző Travis Head és David Warner jóvoltából. Ám a következő dobásból Aiden Markram betalált Warner kapujába, a meccs képe pedig ettől teljesen megváltozott. Nem elég, hogy a következő játszmában Mitchell Marsh is kacsázott, de a határok is megritkultak, Ausztrália pontaránya pedig először meredeken, majd lankásabban ugyan, de folyamatos csökkenést kezdett mutatni. Head 15. játszmabeli kiesése után Steven Smith és Marnus Labuschagne igazi tesztüzemmódba kapcsolt: ők Head 129-es illetve Warner 161-es arányához képest 48-as és 58-as aránnyal teljesítettek. A 22. játszmában Labuschagne is kiesett, a 24-edikben pedig az újonnan bejövő, mostanában félelmetes formában játszó Maxwell is, aki így továbbra is elmondhatja magáról, hogy Dél-Afrika ellen még soha egyetlen hatost sem ütött ENN-ben (pedig más csapatok ellen már 150-nél jár). A félidő második fele ezek után további lassú ütőjátékkal telt, de a cél egész egyszerűen annyira alacsony volt, hogy még ez a lassú játék is belefért az ausztráloknak, akik nagy nehezen ugyan, de a 48. játszmára sikerrel befejezték a kergetést.

Így aztán Dél-Afrikának nem jött össze az első világbajnoki döntőjük, Ausztráliának viszont összejött a nyolcadik (vagy ha a Húsz20-as formátumot is számoljuk, akkor a tizedik). Elmondhatjuk, hogy mindenképpen a két legjobb formában levő együttes vívhatja a vasárnapi döntőt, hiszen India eddig összes meccsét megnyerte, Ausztrália pedig két vereség után a maival együtt nyolcszor győzött sorozatban!