Megvédte bajnoki címét az Adelaide Strikers
2023. december 2. – Szerző: Krikettgalaxis
Harmadszor történt címvédés a női BBL eddigi történetében, de eddig mindig más-más csapatnak sikerült: ezúttal az Adelaide Strikers teljesítette, miután a mai döntőben jó dobójátékuknak köszönhetően legyőzték a Brisbane Heatet.
A kép szerzője: Ardash Muradian (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Mint tudjuk, az Adelaide a csoportkör első helyének köszönhetően rögtön bejutott a döntőbe, míg a Brisbane-re előbb két rájátszásbeli mérkőzés is várt: ezt mindkettőt sikerrel vették. Néha pont a hosszabb kihagyás veszi el egy csapat lendületét, a folyamatos terhelés pedig fenntartja a másik formáját, így aztán most is elképzelhető volt, hogy ez kiegyensúlyozza azt a tényt, hogy a csoportban 6 pont különbség volt a két együttes között. Sőt, az is kiegyensúlyozottságot jósolt, hogy amikor két alkalommal is találkoztak egymással a csoportban, egyszer az egyik, másszor a másik nyert. És valóban, izgalmas, szoros meccs lett a döntő is!
Abban is hasonló volt a két klub, hogy egy-egy angol játékosuk nem lehetett ma itt, mivel a válogatottal ők Indiába utaztak: a Strikerstől így Danielle Gibson, a Heattől pedig Bess Heath hiányzott, előbbieknél viszont visszatért Darcie Brown, utóbbiaknál pedig Mikayla Hinkley.
Az ütést választó hazaiak (a döntőt Adelaide-ben rendezték) lassan kezdtek, az első határra csak a 12. dobásban került sor, de addigra már elvesztették eddigi legeredményesebb ütősüket, Katie Mackot. Ezek után azonban Laura Wolvaardt és Tahlia McGrath stabilitást kölcsönzött a csapatnak, és bár túl gyorsan ők sem haladtak előre, de a félidő felére egy elég szép, 71/2-es állásig juttatták el a Strikerst. Egy kis érdekesség, hogy amúgy az első hat játszmát hat különböző dobó végezte: ilyenre azért nem sűrűn látunk példát – de nem is igazán múlt rajta semmi. A játékrész második felében viszont mindössze három határ született, abból is egy a választható második erőfölény során, így aztán a címvédő csupán 126-os célt tudott felállítani. A legjobb dobó Nicola Hancock volt, aki 3 kaput is szerzett, és gazdálkodása is az átlag alatt volt.
Amikor az első három játszma után Grace Harris és Georgia Redmayne már 25 pontra hozta fel a vendégeket, a több mint 12 000 néző többsége valószínűleg eléggé elkeseredett. Ezek után azonban hirtelen lelassult a Heat pontszerzése, a közönség pedig visszanyerte a hangját, amikor a 6. játszmában sikerült kiejteni a rendkívül veszélyes Grace Harrist. És bár a 10. játszma után az Adelaide 71/2-jéhez képest a Brisbane 54/2-je jelentősen rosszabbnak tűnt, az ember mégis úgy érezte, inkább a vendégek kezében van a meccs. De aztán Tahlia McGarth tett róla, hogy ez megváltozzon: a 13. játszma első két dobásából két ütőst is kidobott: az egyiket tiszta kidobással, a másiknak ugyan megpattant a lábán a labda, de az semmit sem számít, csak a szépségből von le egy kicsit. De a Strikerst bizonyára nem a szépség érdekelte most... És ahogy a csoportkörben sokszor láttuk már, a hazaiakat ezúttal is az égbe emelte a kiváló dobójátékuk: Jemma Barsby és Darcie Brown például 5-ös, míg Amanda-Jade Wellington 4-es gazdálkodással dobott, utóbbi ráadásul három kaput is szerzett, az utolsó játszmában pedig sikeresen megvédte a 12 futásos előnyt – az összes dobó együtt pedig 61 pöttyös labdát hajított, vagyis a dobások több mint a feléből nem született pont!
Az Adelaide Strikers így aztán története második bajnoki címét szerezte, míg a Heat először szerzett éppen ezüstérmet. A döntő legjobb játékosának Wellingtont választották, míg az egész tornáénak a Sydney Thunder mindenesét, Csamari Atapattut: ő egymaga 552 futást és 9 kaput gyűjtött be a torna során!
És egy kis statisztika, amit minden klubtornaszezon után le szoktunk írni, bár túl sok értelme nincs: az idény előtt ahhoz, hogy valaki bekerüljön a legjobb 100-ba a megfelelő ranglistán, 44 mérkőzés, 219 futás vagy 9 kapu elegendő volt, mostanra viszont annyi meccs, futás és kapu gyűlt, hogy ma már komolyabb teljesítmény: 49 mérkőzés, 277 futás vagy 10 kapu szükséges ugyanehhez. Most már egy fokkal komolyabb dolog, ha valaki elmondhatja magáról, hogy bent van az első százban.