A Karib-térségben is tovább tart Anglia vesszőfutása
2023. december 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Csalódott csapatok csaptak össze három ENN-ben egymással: a világbajnokságra ki sem jutott Karib-térség és a kijutott, de ott csúnyán leszerepelt Anglia. Utóbbiak gyatra teljesítménye most is kitartott: a háromból kétszer itt is kikaptak.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Részben a rossz vébészereplés is oka lehetett annak, hogy például az első meccsen az angoloknál csak 6 olyan játékos szerepelt, akik a világtornán is ott voltak. Eközben viszont a karibiak is egy kicsit frissíteni tervezik a csapatukat: ma például bemutatkozott az ENN-válogatottban a Húsz20-ban már tapasztalt Sherfane Rutherford. És neki félig szépen is sikerült a bemutatkozás, mivel első ütéséből azonnal hatost szerzett: ilyet ENN-debütánstól az elmúlt nagyjából 20 év alatt csak 6 másik alkalommal láthattunk. De ez már a második félidőben volt, az elsőben, amikor az angolok ütöttek, még elég reménytkeltő játékot láthattunk a vendégektől, például Harry Brook 71-ének illetve Phil Salt és Zak Crawley majdnem-ötvenesének köszönhetően 325 pontig jöttek föl, ami pályarekordot jelentett. A Karib-térség viszont, láss csodát: sikeresen lekergette ezt a rekordot is, ráadásul pályától függetlenül ez volt a válogatottjuk valaha volt második legnagyobb sikeres kergetése! Nagyban köszönhető volt ez a százast szerző Shai Hope-nak és a végén igen agresszívan ütő Romario Shepherdnek – és persze az igazán szégyenben maradó angol dobónak, Sam Currannak, aki ellen 98 futást szereztek az ütősök: az eddigi angol csúcs 97 volt, így ő most egy nem kívánt rekordot is megdöntött... Hope egyébként most érte el az 5000. ENN-futását, méghozzá a 114. játékrészében, amivel éppen azonos eredményt ért el e tekintetben, mint a karibi csúcstartó: aki nem más, mint éppen a stadion névadója, Viv Richards! És még egy rekordközeli eredmény született ma: amióta a statisztikusoknak rendelkezésére állnak dobásról dobásra részletezett adatok, azóta a második legtöbb futást kergették le ma a második félidő 41–50. játszmáiban: szám szerint 106-ot.
A második találkozón mindkét együttes változatlan összeállításban lépett pályára. Sam Curranban valószínűleg nagy lehetett a bizonyítási vágy a múltkori kudarcos dobójáték után: és bizony sikerült rögtön jóvá is tennie! Első 4 játszmájában 3 kaput is szerezve sokat tett azért, hogy kiegyenlítsenek a sorozatban. Hope és Rutherford ez alkalommal is elég jó volt, de a többiek ütőjátéka bizony akadozott. És bár a 2. félidőben az angolok is gyorsan elvesztettek pár kaput, de ott meg először Will Jacks, aztán később Brook és végre Jos Buttler is jól teljesített ma. Buttlernél azért is érdekes a mai 50-ese (sőt, 58-neski), mert a vébén pocsék formában volt, talán a legnagyobb csalódást keltette az egész csapatból, és a mostani sorozat első meccsén sem villogott. Végül éppen ennek a mostani 50-esének köszönhetően érte el az összesített 5000 ENN-futást: 5. angolként. A csapat pedig viszonylag gyorsan és biztosan beért a célba, 1–1-re módosítva az állást a sorozatban.
A harmadik találkozó gyászszünettel kezdődött, a karibi játékosok pedig fekete karszalagot viseltek: egy nappal korábban ugyanis két hírességük is elhunyt: Clyde Butts és Joe Solomon, korábbi tesztválogatott játékosok. De nem csak gyász-, hanem esőszünet is volt az összecsapás elején, és később játék közben is volt játékmegszakítás, így a végén DL-eljárással alakult ki a végső cél. A hazaiaknál ma mutatkozott be (akármilyen formátumban) a válogatottban Matthew Forde, a 21 éves dobó, és igen jól sikerült neki a bemutatkozás: mindjárt az első és a második játszmájában is kiejtett egy-egy angol ütőst, sőt, később még egyet, így a három legmagasabb rendű játékos lett az áldozata. Az angolok mindössze 49 futás alatt már 5 kaput is elvesztettek, Buttler most meg kacsázott, így szinte reménytelennek tűnt a helyzetük. Azért Ben Duckett, Liam Livingstone és a sorvég még felhozta őket 40 játszma alatt 209 pontra, de a karibiaknak erre megvolt a válaszuk: Keacy Carty elérte, míg Alick Athanaze és Romario Shepherd majdnem elérte az 50-et. Az átszámolt cél szerint 34 játszmából kellett 188-at szerezniük: és bár a végéhez közeledve néhány szoros játszmával visszajöttek az angol remények, de aztán a a 31. játszmában Shepherd és Forde 24 pontot ütött, amivel lényegében eldőlt a meccs.
Anglia tehát továbbra sem találja a játékát, de talán majd NH20-ban? Lesz ugyanis egy ötmeccses NH20-as sorozat is még most decemberben a két együttes között. Ami meg az ENN-t illeti: a két válogatott örökmérlege ez után a sorozat után úgy néz ki, hogy 105 meccsből 6-szor nem született eredmény, 53-szor Anglia nyert, 46-szor pedig a karibiak.
