Két gyengébb, de egy sokkal jobb menet Ausztrália részéről a második napon
2023. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Folytatódott a teszt Ausztrália és Pakisztán között: ebéd előtt Ausztrália gyorsítani próbált, de inkább a kapuit vesztette gyorsabban, majd teáig Pakisztán szépen építkezett. Tea után viszont az ausztrál dobók ünnepelhettek többet, így a nap végére a hazaiak vannak kedvezőbb helyzetben.
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mivel tegnap eső miatt nem elhanyagolható mennyiségű idő elveszett, ezért a mai napot (is, meg majd a többit is) fél órával korábban kezdték, és nem 90, hanem 98 játszmásra tervezték.
Ausztrália 187/3-ról indult, és kezdetben kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, mint amilyet tegnap láttunk tőlük. Néhány játszmán át sikerült viszonylag sok határt is ütniük, de aztán végre Sahín Sáh Afrídí is megmutatta, miért tartozik a legjobbak közé: bár sokan aggódtak mostanában amiatt, hogy látványosan lecsökkent Afrídí dobósebessége, de azért a vonalakat és a hosszakat még most is úgy variálja, ahogy csak szeretné, és még mindig ki tudta hozni a görbülést a labdából: így aztán az ütős (most Travis Head) beleélezett egy dobásba, amit az egyik katona elkapott. A 74. játszma Joel Wilson játékvezető tévedéseiről szólt, de mentségére legyen mondva, hogy mindkét eset igen nehéz lett volna: először LKE-t ítélt, de még maga az ütőjátékos sem érezte bizonyosan, hogy beleért a labdába, ezért nem is azonnal kérte ki a videóbírót: ám kiderült, hogy tényleg beleért. Másodszor pedig elkapást ítélt, de itt meg pont az ellenkezőjére derült fény: jelesül arra, hogy most meg az ütős nem találta el az ütőjével vagy a kesztyűjével a labdát: az irányváltoztatás vagy a hang, amit a bíró érzékelt, a lábszárvédővel való apró ütközés miatt volt. A 80. játszmában újabb él+katona elkapást láttunk, majd elérhetővé vált az új labda, amit a pakisztániak azonnal ki is kértek: ez pedig igen hasznosnak bizonyult. A változatosság kedvéért azonban a következő kapunál nem valamelyik katona kapta el az élen megcsúszó labdát, hanem a kapus – de az ez után következő ismét egy katonáé lett. Ekkor már jócskán benne voltunk az ausztrál sorvégben, akik nem sok ellenállást tudtak tanúsítani az új labdával szemben, így elég gyorsan elfogytak: 318 pont lett a vége. A legeredményesebb ütős a 3. rendű Marnus Labuschagne volt, a második legtöbb pont, 52, viszont nem ütőstől, hanem extrákból származott! Ennek a pályának a hosszú-hosszú teszt-történetében ez a valaha volt legmagasabb érték, amit egy csapat egy játékrészben extrákból valaha is magáénak mondhatott.
A játékrészek közötti szünet egyben ebédszünet is volt. Pakisztán elégedett lehetett az eddigi teljesítményével, miután reggel ennél a 318-nál jóval többnek a lehetősége is benne volt.
A második negyed sokáig úgy folyt, ahogy mostanában Pakisztán játékrészeinek eleje folyni szokott: igen lassú játékkal, különösen Imám ul-Hak részéről. Ő például ma is csak 10 futást tudott begyűjteni 44 dobásból, mire a 16. játszmában (elsőként) kiesett: talán mondanunk sem kell, hogy azért, mert egy labdába csak az ütő élével sikerült beleérnie. Abdulláh Safík és Sán Maszúd harca viszont tovább tartott és több eredményt hozott: mindketten 50 fölé értek el, és a csapatot 124/1-re tudták felhozni (teánál 68/1-en álltak).
A tea utáni időszak viszont egyértelműen a hazaiaké volt. Igaz, hogy az imént említett pár eleinte igen stabilan ütött, de miután a 35. játszmában Pat Cummins elkapta a saját maga által dobott, de Safík által véletlenül hozzá visszaütött labdát, minden megváltozott. Az újonnan bejövő ütősök közül hárman is 10 pont alatt estek ki, köztük Bábar Ázam is: alig több mint 10 játszma alatt (Safíkét is beleértve) 5 kaput vesztettek el a vendégek, és csak 46 futással tudták gyarapítani a vagyonukat. Az egyetlen, aki még tarthatja bennük a lelket, az Mohammad Rizván, akinek sikerült bent maradnia a nap végéig: ő jelenleg 29 futással áll, a csapat pedig 194/6-on, ami 124 pontos hátrányt jelent. Így aztán a nap a rossz kezdés ellenére összességében Ausztráliáé lett – a mintegy 45 000 néző nagy részének örömére.
