SA20: Durbanben bepótolták a tegnap elmaradt futásokat
2024. január 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Rengeteg futást láthattunk ma az SA20 de facto nyitómeccsén: hiába állított fel a fokvárosi MI jóval 200 fölötti célt, a Super Giants könnyedén lekergette azt – igaz, a végén csak DL-eljárással hirdettek eredményt, mert ide is megérkezett az eső.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Miután tegnap sajnálatos módon elmaradt a nyitómeccs az időjárás miatt, hát lépett helyébe egy másik: a Durban és a Fokváros összecsapása, vagyis a tavalyi szezon két utolsó helyezettjének találkozója. De ha végignéztünk a csapatokat alkotó neveken, nem legyinthettünk, mondván: akkor ez unalmas lesz... Zene, ének és tánc volt tegnap – ma pedig végre krikett is, és nem is akármilyen.
Mindkét csapatnál egyébként kapitányváltás történt tavaly óta. Az MI-nél kényszerűségből, hiszen Rásid Hán nem csak a BBL-t, de az SA20-at is kénytelen kihagyni sérülése miatt, így idén Kieron Pollard vezeti a... kékeket, mondanánk, ha az ellenfél is nem pont kék lenne. Szóval a Fokvárost. A Durban csapatában idén is ott van a tavalyi kapitány, Quinton de Kock, de a tisztséget mostantól Keshav Maharaj tölti be. Megemlítendő, hogy azon az 5 meccsen, amikor NH20-ban ő volt a válogatott kapitánya, nem kaptak ki.
A Super Giants a dobást választotta, és majdnem az első labdából sikeresek is voltak: Rassie van der Dussen kapuját csak éppen kerülte volna el Reece Topley dobása, ha nem akadt volna el a lábában – magyarul mondva kis híján LKE lett a vége. Bár sem ebben, sem a következő játszmában nem született határ, de utána Ryan Rickelton beindult, és összehozott többek között egy 23-futásos játszmát is, sőt, később összesen 6 db hatost és ugyanennyi négyest bemutatva egészen 87 futásig robogott. (Nem sokkal az után esett ki egyébként, hogy eltalálta a sisakján egy labda, és a sisakot még ki is kellett cserélni.) 7 játszma után már 77/0 volt az állás, és bár a kapuk ezek után lassan elkezdtek fogyni, de a többi ütős sem igazán vett vissza a sebességből. A végén az új kapitány, Pollard mutatott még be egy kis tűzijátékot: 14 dobásból 5 határt ütve 31 pontot gyűjtött, így a csapat 207-tel zárt – igaz, ebben benne van az is, hogy a Durban dobói négy rossz labdát is dobtak, és egyszer elejtettek egy Liam Livingstone elleni elkapást. Kis érdekesség, hogy később Livingstone-t éppen Lancashire-beli csapattársa, Richard Gleeson ejtette ki: Húsz20-ban immár negyedszer, miközben az ütős csak 15 futást gyűjtött ellene ezalatt.
A cél tehát nagy volt, és amikor a második játékrész első játszmájában csak 3 futás született, a következőben pedig csak 5, miközben kiesett (az amúgy már a BBL-ben is gyengélkedő) Quinton de Kock, már nem sokan hittek a... kékek? Bocsánat, a Durban győzelmében. Akik ráadásul kissé meglepő sorrendben küldték be az ütőseiket: Wiaan Mulder és Keemo Paul például megelőzte a legagresszívabbnak és leghatékonyabbnak tartott két játékosukat, Heinrich Klaasent és Nicholas Poorant. De (szerencséjükre?) mindketten hamar kiestek, így Klaasen már a 7. játszma elején bejött. És hogy ez miért szerencse? Azért, mert ő előbb 25 dobásból elért egy 50-est, majd rövid időn belül 5 újabb hatost zúdított ki a pályáról, így végül 35-ből 85-tel zárt. A korábban is esővel fenyegető időjárás viszont a 17. játszmában, nagyjából 21 órakor beváltotta a fenyegetését, és intenzív csapadékhullás kezdődött. A játékot 16.3 után szakították meg, amikor 166 volt a DL-eljárással kiszámolt menedék – a DSG viszont 177-en állt! Nagyjából egy óra telt el, és mivel a körülmények nem tették lehetővé a folytatást, lefújták az egészet, a szuperóriásokat győztesnek nyilvánítva.
