A szuperóriások legyőzték a szuperkirályokat
2024. január 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Most még érdekesnek tűnik ez a cím, de a következő pár hónapban még legalább három összecsapás lesz ilyen nevű csapatok között: ígérjük, akkor már nem sütjük el újra. Ma az SA20-ban találkozott a Durban’s Super Giants és a Joburg Super Kings: a kevés futást hozó meccsen a házigazda Durban könnyedén megvédte az első félidei alacsony eredményét, így maradt a tabella élén.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Még annyira az elején vagyunk a szezonnak, hogy hiába láttuk, hogy a veretlen fogadta a nyeretlent, mégsem beszélhettünk arról, hogy a hazai győzelem egyértelmű papírforma eredmény lenne. De talán a mai meccs után, amit végül valóban simán nyert meg a Durban, legközelebb már egyértelműbbnek vehetjük az esélyeket.
Szeles idő és szürke égbolt fogadta a csapatokat, na meg sajnos fájóan kevés néző: reméljük, csak az időjárás tartotta távol a nagy tömegeket, mert amúgy az SA20-ra általában a sok szurkoló szokott jellemző lenni. Igaz, egy híresség is feltűnt a lelátókon: a 2007-ben Dél-Afrikával rögbivilágbajnokságot nyert irányító, Butch James is ott figyelte, mi történik a pályán.
A múltkor szép győzelmet arató Super Giants ugyanazt a tizenegy játékost küldte pályára, mint akkor, viszont a legutóbb nagy vereségbe belefutó Joburg is csak egyet változtatott: náluk az afgán Zahír Hán helyett ezúttal David Wiese szerepelt.
Az ütést választó Durban igen lassan kezdett. A mindjárt szinte a legelején bekapcsolt reflektorok fényében két játszma alatt csak 4 futás jött össze, majd a formáját a remekül sikerült világbajnokság óta nem igazán találó Quinton de Kock ki is esett. Az erőfölény után elég szörnyű, 34/3-as állást láthattak az eredményjelzőn a szurkolók, amit tovább súlyosbított, hogy a következő dobásból az elnyűhetetlen Imran Tahir is betalált Wiaan Mulder kapujába. A 7. játszma végére elért 36/4 már most egy könnyed vendéggyőzelmet sejtetett. Ám Heinrich Klaasen ezt nem csak máshogy gondolta (nyilván a többi csapattársa sem gondolta így), hanem hathatósan tett is ellene: ő egészen az utolsó előtti dobásig bent tudott maradni, miközben 7 négyest és 2 hatost ütve 64 futásig menetelt – majdnem négyszer annyiig, mint a mai második legjobb ütős, Keemo Paul. Ma még egyébként itt volt Nicholas Pooran is, de ő utoljára: ezek után átmegy a pénteken kezdődő ILT20-as bajnokságba az Emírségekbe. A Durban által végül elért 145 futás ugyan nem volt túl sok, de ahhoz képest mindenképpen, hogy hogyan indultak a dolgok, ráadásul a sáv is kicsit ragadósnak tűnt, a labdák nem jöttek jól az ütőre, így várni lehetett, hogy a Super Kings sem fog parádézni a második félidőben.
És így is lett. Ha azt mondhatjuk, hogy a hazaiakat egy ütős vitte ma a hátán, akkor a Joburgot meg kettő, de itt még szélsőségesebb volt a pontok eloszlása: Reeza Hendricks 38 és Moeen Ali 36 futásán kívül senki még csak a 10-et sem érte el, és senki más nem ütött egyetlen határt sem, csak ők! Igaz, Moeen Ali egyik hatosa éppen az SA20 történetének századik maximuma lett. Viszont minden dobó, aki próbálkozott, szerzett kaput, Reece Topley például egy játszmán belül hármat is – igaz, az már az utolsó játszma volt. És ha már dobók: megemlítendő az is, hogy nem csak Pooran, hanem Richard Gleeson is most játszott utoljára a Durbanben, mert ő is átmegy az ILT20-ba.
A Super Giants végül az alacsony első félidei eredményhez képest meglepően nagy, 37 futásos győzelmet aratott, ami azt is jelenti, hogy egy pluszponttal is gazdagodtak. Most már 13 egységük van, amivel magabiztosan állnak az élen, míg a sárgák az utolsó előtti helyen toporognak.
