Elkezdődött az ILT20 is

2024. január 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy napon belül, január 19-én egy másik nagy Húsz20-as liga idei szezonja is elindult: a BPL után most az ILT20 is az Arab Emírségekben. A nyitómeccsen a tavalyi bajnok, a Gulf Giants magabiztosan verte a Sharjah Warriorst. Jelenleg tehát nem unatkozhatnak a Húsz20-as formátum rajongói: egyszerre nem kevesebb mint négy (!) ilyen nevezetes bajnokság is zajlik a világon!

A Perzsa- vagy Arab-öböl műholdfelvételen (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az International League T20, azaz Húsz20-as Nemzetközi Liga a Föld egyik legújabb krikettbajnoksága: tavaly indult az Arab Emírségekben. Az első idény magas színvonalú játékot hozott, hiszen a sok befektetett pénz számos világsztárt csábított ide: az egyedüli dolog, ami hiányzott, az a sok néző és a sok nézőnek köszönhető jó hangulat volt. Talán ahogy múlik az idő, és egyre többen megismerik ezt a kiváló bajnokságot, nőni fog a népszerűsége – és talán az is segít majd, hogy ebben az évben már megjelenik néhány pakisztáni játékos is a csapatokban, ami a stadionokba vonzhat sok pakisztáni bevándorlót is – akikkel amúgy tele van ez az arab ország.

Ezenkívül még néhány újdonság várható idén, ami talán még vonzóbbá teheti ezt a bajnokságot: ezekről decemberben már írtunk, most csak nagyon röviden megemlítünk kettőt. Az egyik, hogy az IPL-hez hasonlóan most is lesz minden csapatnak egy-egy cserelehetősége, amikor bárkit lecserélhetnek bárkire, így nő a taktikai variációs lehetőségek száma. A másik változás csak statisztikai jellegű: mostantól az ILT20-as meccsek hivatalosan is beleszámítódnak a Húsz20-as statisztikákba: ez pedig azokat a játékosokat vonzhatja, akik szeretik gyűjtögetni a számokat az adatlapjaikon. Ilyen pedig bizonyára sok van, még ha nem is vallják be nyíltan, hiszen amikor egy-egy nagy klub válogat a játékosok között, nyilván szívesebben köt szerződést valakivel, akinél szebb számokat lát.

De térjünk most vissza a mai napra. A bajnokság nyitómeccsén a tavaly utolsó előtti helyen végzett Sharjah Warriors fogadta a bajnoki címvédő Gulf Giantset. A csapatokban máris feltűnt néhány olyan játékos, aki a BBL-ből jött át: van, akinek már úgyis befejezte a szereplést a csapata (például Daniel Sams, Sydney Thunder vagy éppen Chris Jordan, Hobart Hurricanes), de ott volt például a bajnok narancsok mai összeállításában az a James Vince is, aki néhány napja még a Sydney Sixerst erősítette – pedig a Sixers még most is folytatja a küzdelmeket, például éppen ma jutottak be a bajnoki döntőbe! De Vince a döntőben sem lesz ott az ILT20 miatt. Ugyancsak feltűnt a Giantsnél az afgán Mudzsíb ur-Rahmán, akiről néhány hete még úgy lehetett tudni, nem kap hozzájárulást az afgán szövetségtől, hogy itt legyen, végül mégis kapott. És megemlítendő még szintén egy Giants-játékos neve: Jamie Smithé – a fiatal angol tehetség az angol második számú válogatott, az Oroszlánok indiai turnéját is lemondva választotta az ILT20-at: az ő ügyében az angol szövetség nem akadékoskodott semmit.

Ami a játékot illeti: a Warriors a dobást választotta, így a Giants kezdett ütéssel. Egyik nyitójuk épp az imént említett Smith volt, aki, elsősorban a 2. játszmában (amikor Chris Sole dobott) nagyon agresszíven bekezdett, és 233 fölötti aránnyal ütve ért el 42 futást. Nyitó társa, Vince jóval lassabban, de egy kicsit többet, 45-öt gyűjtött be, ám a 12. játszmában a Srí Lanka-i Mahís Tíksana őt is, majd a következő dobásból (ami egy érdekes kairam, más néven csettintős pörgetés volt) a bejövő Shimron Hetmyert is kidobta, jócskán visszavetve ezzel a címvédő reményeit. De ekkor pályára lépett a pakisztáni Uszmán Hán, aki 18 dobásból 32-t teljesített – majd őt is Tíksana ejtette ki. A félidő második felére kicsit lassult az ütőjáték, így hiába nézett ki korábban akár egy 220 körüli eredmény is a narnacsok számára, végül meg kellett elégedniük 198-cal – ami azért így sem rossz.

Nagyjából a félidőben megtörténtek a cserék: nem meglepő módon a Warriors dobót cserélt ütősre (Martin Guptill jött be Kaisz Ahmad helyére), míg a Giants pont fordítva: náluk Jordan Cox távozott és Richard Gleeson érkezett.

A kergetés első dobásából mindjárt a két csereember nézett egymással farkasszemet, de ez a dobás, ahogy a következő jópár sem, nem hozott igazán különleges eseményeket. Guptill és nyitó párja, Johnson Charles pont olyan sebességgel haladt előre, ahogy ilyenkor kell: nem ész nélkül, de úgy, hogy közben ne szálljon el a szükséges pontarány. Ezt pedig olyan kiválóan csinálták, hogy 10 játszma után még mindig ők ketten voltak bent, és társulásuk már 91 futással állt. A következő játszma azonban ellentétes eredménnyel zárult kettejük számára: míg Guptillt a hármas mezőnyjátékos elkapta, addig Charles éppen pár labdával ez után érte el az 50-esét. Nem sokkal később azonban ő is megtalált egy embert a középpályán, aki nem hibázott az elkapásban, az ütősrend hátralevő része pedig már nem tudott olyan gyors haladást felmutatni, mint az elején a nyitók. Talán csak a 8. rendű Chris Woakes közelítette meg leginkább az elvárt tempót, de akkor már késő volt: a Giants viszonylag nagy különbséggel, 31 futással megnyerte a meccset.