Az MI vette el a Royals veretlenségét
2024. január 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Nincs többé veretlen csapat az SA20-ban: az eddig felemásan teljesítő fokvárosi MI könnyedén kergette le a Paarl Royals által SA20-as mércével mérve alacsony célt, a 173-at. Sűrűsödik a mezőny, és ez jó.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Kényelmes helyzetből, a tabella éléről várta a mai találkozót a Paarl, míg az MI mindössze egyetlen ponttal előzte meg az ötödik, rájátszást már nem érő helyen álló Capitalst, így a hazaiaknak égető szüksége lett volna ma a pontokra. Kellemes és esőmentes időjárás, picit több mint 30 fokos meleg fogadta a két csapatot a fokvárosi pályán.
Az MI egy helyen változtatott a múltkori vesztes csapatán: a balkezes gyors dobó, Beuran Hendricks helyét Thomas Kaber, egy kínai stílusú (balkezes csuklós) pörgető vette át. Mindeközben a Royals ugyanazt a tizenegyet küldte pályára, mint legutóbb.
A kékek a dobást választották, így ütni a rosszul sikerült vébé után a formáját lassan visszanyerni látszó Jos Buttler és a mostanában kevésbé jól teljesítő, ezért talán kisebbfajta nyomást magán érző Jason Roy jött ki. Nos, ha valóban volt is ilyen nyomás, az alól a 3. játszma elején Roy bizonyára felszabadult: ekkor Kagiso Rabada dobásaiból először három hatost ütött egymás után, majd ezt még megfejelte egy négyessel is, két játszmával később pedig, ismét Rabada ellen ismét két hatossal kezdett. A dobó bosszúja azonban nem maradt el: egy elég hosszú, a kéz karó felé érkező labdát az ütős megpróbált a rövid ferde láb fölött átkanalazni, de a labda nem volt elég gyors egy igazi kanálhoz, így pontosan a mezőnyjátékost sikerült megtalálnia, akinek nem volt nehéz dolga az elkapás során. Innentől kezdve pedig látványosan lelassult a Royals haladása, a pontarány lényegében a félidő végéig folyamatosan csökkent. Buttler ugyan még eljutott 46 pontig, és ő még nem is olyan lassan, de az összes többi ütős még csak 120-as aránnyal sem tudott játszani, és a 30 futást sem tudta elérni egyikük sem, sőt, legtöbben a 10-et sem. A dobók közül a fent említett Kaber külön dicséretet érdemel: mind kapuinak számát (3), mind gazdálkodását (5,0) tekintve a legjobb volt az összes társa között. A Paarl által végül elért 172 pont olyan kis átlagosnak tűnt, a szünetben egyik csapatot sem lehetett előnyben érezni a másikhoz képest.
A kergetést az MI-től már megszokott pár, Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton kezdte. A harmadik játszma elején, utóbbi ütős 7 pontos állásánál Jason Roy és a kapitány, David Miller nagyot hibázott a mezőnyben: egy elkapási lehetőségnél egymásra várt egy ideig, utána pedig Miller már későn mozdult rá, így elszalasztották az alkalmat. És ez nagyon megbosszulta magát, ugyanis Rickelton ugyanabban a bombaformában folytatta az ütést, amit az első meccsin már láthattunk tőle: meg is lepődnénk, ha nem kerülne be Dél-Afrika keretébe a nyári világbajnokságra! Hiszen sorozatban már a negyedik 50-esét teljesítette, sőt, majdnem a 100-as is meglett neki: 94-neskivel zárt. Van der Dussen csak
41 futásig jutott, az őt követő, pár éve még szupertehetségnek kikiáltott Dewald Brevis pedig továbbra sem igazolta a hozzá fűzött nagy reményeket, és 10 ponttal kiesett, de ez is bőven belefért Rickelton teljesítménye mellett: a hazaiak 19 dobással a vége előtt beértek a célba, és értékes 4 ponttal gazdagodtak. Talán csak azt sajnálhatják, hogy nem nagyjából egy játszmával korábban sikerült a kergetés, mert akkor megkapták volna a pluszpontot is.
De ezzel a 4-gyel is meg tudták előzni a Sunriserst (akik viszont még eggyel kevesebbet játszottak), miközben a rózsaszínek leromlott NFA-juknak köszönhetően visszaestek a második helyre a Super Giants mögé.
