A nagy szégyent végül megúszta Pakisztán

2024. január 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Már 4–0-ra vezetett Új-Zéland a Pakisztán elleni NH20-as sorozatban, amikor végül az utolsó meccsen a pörgető dobóknak köszönhetően a vendégek szépíteni tudtak: a 4–1 persze így sem szép nekik, de legalább a teljes leégést elkerülték. Itt mind az 5 meccs rövid összefoglalója elolvasható.

Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Már csak a júniusban kezdődő Húsz20-as világbajnokság miatt is nagy izgalommal várhatta a két együttes ezt a sorozatot, hiszen két nagyjából azonos erősségűnek érezhető válogatottról van szó, így kiváló edzéslehetőség volt mindegyiküknek. Pakisztánnak külön izgalmat jelenthetett még az is, hogy most először volt csapatkapitányuk Sahín Sáh Afrídí.

Mindjárt az első összecsapás nem sikerült túl jól a kapitánynak, bár valószínűleg nem az ő pozícióján múlt az eredmény. Személy szerint is furcsa meccse volt Afrídínak: az első játszmában (szokás szerint) kaput szerzett, de a másodikjában Finn Allen megsorozta őt öt határral, 24 futással. Volt azonban egy másik Afrídínk is: Abbász Afrídí, akinek ez volt az első NH20-as mérkőzése: nem is mutatkozott be annyira rosszul, ha a kapuk számát tekintjük, ugyanis hármat is megszerzett, és bár a 8,50-ös gazdálkodása nem volt éppen a világ legjobbja, de a többieké sem sikerült ma takarékosabbra... Az új-zélandi ütősök mindannyian agresszívan támadtak és a kacsázó Devon Conway kivételével eredményesek is voltak: Kane Williamson és Daryl Mitchell is 50-est ért el, utóbbi ráadásul 225 fölötti aránnyal szerzett végül 61 futást. Új-Zéland így 226-tal végzett, ami a valaha volt legmagasabb pontszám (bárki részéről) Pakisztán ellen NH20-ban. A kergetés pedig nem is sikerült, mert bár többektől láttunk sok szép megmozdulást, és Bábar Ázam is fel tudott mutatni egy 50-est, de senki sem tartott ki túl sokáig. Elsősorban Tim Southee tépázta meg az ütősrendet, aki mai négyes zsákmányával a világon először érte el a 150 kaput NH20-ban.

A második meccs valamennyire hasonlóan alakult, mint az előző. Pakisztán ugyanúgy a dobást választotta, és Új-Zéland ugyanúgy elszáguldott, mint múltkor: a fő különbség csak a személyekben volt. Ezúttal Finn Allen szerezte a legtöbb futást, szám szerint 74-et (mindössze 41 dobásból), míg a többek mind 30 alatt maradtak – igaz, a többség ezt a 30 alatti pontját is igen nagy aránnyal gyűjtötte be. Aggodalomra adhatott okot viszont az új-zélandiak számára, hogy Kane Williamson kapitány egy fél félidő játék után a lábát fájlalva visszavonult: még lehetett nem tudni, ez mennyire súlyos. És ha már kapitányok: pakisztáni kollégája, Sahín Afrídí ezúttal kapu nélkül maradt, viszont a többiekhez képest takarékos volt, a másik Afrídí viszont ezúttal is két kaput szerzett, Hárisz Rouf pedig ismét a haláljátszmák réme volt: múltkor két ütőst ejtett ki az utolsó játszmában, most pedig hármat az utolsó előttiben. A hazaiak ezúttal csak 194 pontot tudtak felhalmozni, de a vendégek számára ez is soknak bizonyult. Igaz, miután a két nyitó ütősük kiesett, Bábar Ázam és Fáhar Zamán is összehozott egy-egy gyors 50-est, de a sorvég nagyon keveset tudott hozzátenni az eredményhez, ami így pakisztáni vereség lett. Southee még jobban elhúzott a ranglistán a mostani két újabb kapujával, de Adam Milne ezúttal még jobb volt: ő négyes zsákmánnyal zárt.

A harmadik alkalom előtt kiderült, Williamson sérülése miatt sem ezt, sem a hátralevő többi meccset nem vállalta, az új kapitány Mitchell Santner lett. Az eredmény ezúttal kísértetiesen hasonlított az elsőre: Új-Zéland 224, Pakisztán pedig 179 pontot ért el, vagyis csak kettővel illetve eggyel kevesebbet, mint akkor. A szerzett pontok egyéni eloszlásában viszont volt némi különbség, főként Új-Zélandnál: ezúttal Finn Allen tarolt, míg a többiek szerénykedtek. Allen 62 dobásból 137 futást gyűjtött, közte 16 darab hatossal, ezek a számok pedig néhány rekord megdöntését is jelentették egyben. Először is: a 16 hatos egy NH20-as játékrészben az önmagában világcsúcs, igaz, nem csúcsdöntés, csak -beállítás, mert korábban tizenhatra volt már példa. Új-Zéland színeiben viszont messze megdöntötte az eddigi rekordot, ugyanis az csak 10 volt eddig. Másodszor: Pakisztán ellen még nem hogy 16, de még csak 10 hatost sem ütött senki soha NH20-ban. Harmadszor: ilyen sok pontot sem szerzett még senki sem Új-Zéland színeiben bárki ellen, sem bármilyen színekben Pakisztán ellen. A pakisztániaknál legfeljebb Bábar Ázam játéka adhat okot valami örömre: ő ugyanis ismét 50 fölött teljesített, ami azt jelenti, hogy neki ez már sorozatban az ötödik (!) ötvenese, amikor a harmadik rendben ütött. Ráadásul ez neki már a 8. 50-ese volt Új-Zéland ellen: ennél többet egy játékos egy adott csapat ellen még nem ért el. További érdekesség, hogy itt, a dunedini University Ovalban ezzel Új-Zéland továbbra is veretlen: 21 itteni nemzetközi meccsükből 16-ot nyertek meg, 5 teszt pedig döntetlen lett. Ennél nagyobb veretlen mérlege egy adott pályán egyetlen másik válogatottnak sincs.

A negyedik mérkőzésen Pakisztán végre kipróbálhatta, nem jobb-e, ha ütéssel kezdenek – bár ezt sem önszántukból, hiszen a pénzfeldobást elvesztették. Ezúttal viszont, nagy sajnálatukra, Bábar Ázam sorozata megszakadt: csak 19 pontot tudott most elérni, viszont cserébe Mohammad Rizván fogott ki egy jó napot: ő ma 90 futásig menetelt. Egyébként ezen a meccsen később ő lett a kapus is, mert Ázam Hán ma nem kapott lehetőséget a csapatban. Bár az első hat játszmában nem haladt rosszul a csapat, de a következő hét játszma megpecsételte a sorsukat: ekkor egyetlen határesemény sem volt, miközben három kapu is elveszett, így egy jónak tűnő 51/1-ről csak 86/4-re jutottak fel. A végén még a 7. rendű Mohammad Naváz mutatott be egy kisebb hőstettet három egymás utáni hatossal, de ezzel együtt is csak 158-ig jött föl a csapat. A második félidő elején viszont (sokak örömére) viszontláttuk a régi Sahín Afrídít: újra kaput szerzett az első játszmában, ráadásul kettőt, még ráadásabbul az egyik a veszélyes Allené volt. Aztán mivel a harmadik játszmában is újra lecsapott, 21/3-nál feléledtek a pakisztáni remények – ezeket azonban lassacskán összezúzta Daryl Mithcell és Glenn Phillips, akiket viszont innentől kezdve nem tudtak kiejteni, és akik fejenként legalább 70-ig jutva megnyerték ezt a meccset is Új-Zélandnak. Társulásuk egyébként 139 futást hozott, ami NH20-ban új-zélandi rekordot jelent a 4. kapus párok között.

A mai, ötödik találkozó végre meghozta a győzelmet a vendégek számára. Újoncot is avattak ma a 20 éves, beludzsisztáni származású ütős, Haszíbulláh Hán személyében (a származása azért érdekes, mert ebből a tartományból ritkán érkeznek híres krikettezők), ám szegénynek nagyon rosszul sikerült a bemutatkozás, ugyanis nyitóként mindjárt a harmadik dobásból, nulla ponttal kiesett (a játszma meg amúgy szűz lett). De mentségére legyen mondva: ma ezen a christchurchi pályán szinte senkinek sem ment az ütés. A csapat a félidő felénél csak 53 ponttal áll, és még a múltkori legjobbjuk, Rizván is csak 38 ponttal lett a mostani legjobbjuk is. Fáhar Zamán még megpróbálkozott egy agresszív megközelítéssel, ami rövid távon be is jött, de nem tartott sokáig (16-ból 33). Pakisztán végül gyengének tűnő 134-gyel zárt, de Új-Zéland ma kivételesen egy még ennél is gyengébb napot fogott ki. Bár szűz a második félidőben nem volt, de sok gyenge játszma igen: ezúttal minden pakisztáni dobó takarékosan teljesített, és főként a pörgetők sorra szerezték a kapukat is. A legjobb új-zélandi ütős is mindössze 26 futásig jutott, hatan pedig 5-nél is kevesebb ponttal estek ki. Végül ez csak arra volt elég Új-Zélandnak, hogy 92 pontot gyűjtsenek be, ami egész magas arányú, 42 futásos pakisztáni győzelmet hozott.

Az ebben a sorozatban történtek ellenére a két ország közti NH20-as örökmérleg még mindig Pakisztán felé billen: ők a 39 eddigi összecsapásukból 21-et, míg az új-zélandiak 17-et nyertek, és egyszer nem született eredmény.