Rá sem lehetett ismerni a tavalyi ADKR-re

2024. január 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Az ILT20 első szezonjában az Abu Dhabi Knight Riders lett az utolsó: akkor mindössze egyetlen mérkőzést tudott megnyerni. Most viszont mindjárt győzelemmel mutatkoztak be a Desert Vipers ellen, méghozzá nem is kicsivel.

Abu-Dzabi látképe (illusztráció)

A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Elérkezett az ILT20 harmadik napja, és ez máris egy dupla nap: ma két meccset is játszanak. Az elsőn az a két együttes küzdött meg egymással, amelyek eddig még egyszer sem léptek pályára: a fővárosi Knight Riders látogatott Dubajba a Desert Vipershez.

Utóbbiaknál ott volt a csapatban az a Colin Munro és az az Adam Hose, akik annak ellenére hagyták ott az ILT20 kedvéért a BBL-t, hogy csapataik, a Brisbane Heat és az Adelaide Strikers éppen holnap játsszák az elődöntőt... És ott volt például Vanindu Haszaranga is, aki hosszú sérülés után nemrég tért vissza a Srí Lanka-i válogatottba, és ott máris régi jó formáját hozta. A Knight Ridersnél többek között Laurie Evans nevét érdemes megemlíteni, aki szintén a BBL-ből jött át idő előtt: ki tudja, nem pont fordítva alakult-e volna az eredmény tegnap a Perth vesztes végselejtezőjén, ha ő is ott lett volna?

Miután az Abu-Dzabi a dobást választotta, a jó formában levő Munro jött be ütni Alex Halesszel egyetemben. Mindketten jó gyorsan be is kezdtek, de csak rövid ideig bírták: Hales 6 dobás után 11 ponttal, Munro pedig pont kétszer ennyi dobás után pont kétszer ennyi ponttal esett ki – érdekesség, hogy mindketten a kiesésük előtti labdából határt ütöttek. És ugyanígy járt a harmadik rendű Dan Lawrence is: ő egy hatossal kezdte a 8. játszmát, utána pedig rögtön elkapták, mivel korán lendített rá egy dobásra, és csak egy gyertya lett belőle. Ezek után állt össze a Vipers legeredményesebb párja: Haszaranga és Hose, akik együtt 57 futással gazdagították a csapatot. A 14. játszmában aztán csatasorba állt a pakisztáni–amerikai dobó, Ali Khan, és előbb egy megvideózott elkapással, az utolsó játszmában pedig két, elsőre is megadott kapuval csapata legeredményesebb dobójává vált ezen a mérkőzésen. A viperákról nem mondhatjuk, hogy borzasztó lassan gyűjtögették volna a pontjaikat, de azért lelassultak valamelyest a végére, így 164-gyel végeztek.

Khant, miután teljesítette a küldetését, le is cserélték: helyére Sam Hain érkezett, míg a Vipersnél Sherfane Rutherfordot Tymal Mills váltotta.

A kergetés két nyitó ütőse, az emírségekbeli Alísan Sarafu és a kicsit kevésbé ismert dél-afrikai Andries Gous teljesen ellentétes utat járt be. Amikor Sarafu az 1.2-es dobással nézett szembe, néhány másodperc múlva már láthattuk is Sheldon Cottrell jól ismert katonás kapuörömét, viszont Gousszal senki sem bírt. Ahogy telt az idő, úgy fogytak mellőle a társak: Michael Pepper egy kicsit később, aztán Hain hamar, és aztán Evans is előbb esett ki, mint Gous. Vagyishogy bocsánat, Gous ki sem esett a végéig, és valószínűleg csak azért nem lett meg neki a százas, mert amikor 95-ön állt, egyik csapattársa, Imád Vaszím beütötte a csapatot a célba. Talán nem is bánta Gous sem, ha igazi csapatember, hiszen a lényeg a győzelem, bár az is igaz, hogy még 14 dobás maradt, így talán azt is megengedhették volna maguknak, hogy egy-két nullással vagy szimplával helyzetbe hozzák őt, hátha eléri ezt a mérföldkövet.

A tavalyi utolsó tehát legyőzte a tavalyi döntőst: kíváncsian várjuk, hogyan alakul a folytatás.