Gyűlnek a kétpontos csapatok az ILT20-ban
2024. január 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Míg az SA20-ban ma délután kikapott az MI, addig az ILT20-ban nyerni tudtak: mivel ellenfelük, a Gulf Giants eddig két ponton állt, az MI Emirates pedig nullán, így ezek után már négyen is egyenlő ponttal állomásoznak a tabellán.
A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tavalyi bajnok, az idén is győzelemmel kezdő Gulf Giants találkozott a mai második ILT20-as meccsen az első mérkőzésén (tegnap) elég nagy vereségbe belefutó MI-vel. Bár a nyitómeccset a Giants úgy nyerte meg, hogy ütéssel kezdett, ezúttal a dobást választották. A narancsok semmit sem változtattak a győztes összeállításukon, a kékek viszont kettőt a vesztesen: kihagyták Corey Andersont és Zahúr Hánt, helyettük pedig betették Ászif Hánt és Fazalhak Fárúkít.
Mivel Dominic Drakes már a második játszmában lecsapott (Will Smeed véletlenül visszaütötte hozzá a labdát), a pöttyös labda meg sok volt, így két játszma után elszomorító, 4/1-es állást láthattak az MI szurkolói. A múltkor 50-esig jutó Mohammad Vaszím, illetve Andre Fletcher ezek után beütött ugyan több határt is, de igen lassan haladtak, és nem látszott, hogy ebből hogyan lehetne valami védhető célt felépíteni a játékrész végére. Közvetetten a 7. játszma változtatta meg a helyzetet, amikor Vaszím kiesett, helyére pedig Nicholas Pooran jött be: ám azért csak közvetetten, mert ennek a hatásai csak később látszódtak. Eleinte Pooran is (Fletcherrel együtt) óvatos volt, Mudzsíb ur-Rahmán pedig még egy szűz játszmát is lehozott, így 12 játszma után is csak 67/3-on vergődött a csapat. Pooran viszont innentől kezdve gyorsított be, csakúgy, mint az ekkor frissen beálló Ambátí Rájadú, és miután a 18. játszmában mindketten kiestek, jött még a feketeleves a Gulf Giants számára: Tim David a félidő utolsó 12 dobásából ki sem adta kezéből a lehetőséget, végig ő volt soron, és ezalatt 40 futás gyűlt össze az MI számlájára. Hiába tűnt sokáig úgy, hogy Chris Jordan a mérkőzés egyik hőse lehet Pooran és Rájadú kiejtésével: az utolsó játszmában ő dobott, amikor 27 futással sorozták meg, és ez, mint látni fogjuk, nagyon sokba került a narancsoknak. A cél ugyanis így 180 lett.
A második félidőre az MI-nél Rájadút egy fiatal afgán dobóra, Vakár Szalámhílre cserélték, míg az óriások Richard Gleeson játékát köszönték meg, és honfitársának, Jordan Coxnak adták meg a lehetőséget a folytatásra.
A Giants 5 játszmán át nagyon is versenyben volt, sőt, azt is mondhattuk: előnyben, ugyanis ezt az időszakot 48/0-ra tudták lehozni. Azonban ekkor jött Fazalhak Fárúkí, aki múltkor csereemberként szállt be, most pedig kezdőként számítottak rá: és először a legutóbb villámrajtot vevő Jamie Smitht ejtette ki, majd a következő dobásból a bejövő Cox kapuját is eltalálta. Bár a másik nyitó ütős, James Vince ezek után még sokáig kibírta, és 50 fölé is eljutott, de nem igazán az elvárt sebességgel, így mire a 14. játszmában kiesett, már bőven 11 fölött járt a csapat szükséges pontaránya, sőt, a 16. végére még a 16-ot is megközelítette. Ezek után viszont megjött Jamie Overton, aki a nyitómeccsen dobóhős volt, és most majdnem a legnagyobb ütőshőssé vált: a 17. játszmát rögtön három hatossal kezdte, és a következőben is beütött belőlük kettőt, így az utolsó két játszma előtt már csak 26 futás hiányzott, és még csak 4 kapu esett el: bizony kínálkozott esély a bajnoki címvédő győzelmére. Csakhogy a 19. játszmában ismét fordult a kocka: ezúttal Fárúkí fordított rajta egyet, aki majdnem mesterhármast szerzett. Három ütős esett ki ugyanis egymás után, de a középső csak
kifutás volt, így nem számít a dobó érdemének, és emiatt ez így nem is mesterhármas. De mivel, nem mellékesen, a játszma másik három dobásából csak három szimpla született, így a mérkőzés lényegében eldőlt: az, hogy Trent Boult az utolsó játszmában még két kaput gyűjtött be, csak hab volt a tortán az MI számára.
A kékek tehát följöttek ugyanúgy két pontra, mint az első három meccs három győztese, bár egyelőre az NFA-juk elég rossz, ezért csak a negyedik helyen állnak, éppen mai ellenfelük mögött.