Josh Brown egymaga a döntőbe ütötte a Brisbane-t
2024. január 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár a Heat többi játékosa nem teljesített valami jól, de nyitó ütősük, Josh Brown valami elképesztőt mutatott: idénycsúcsot jelentő 140 pontjával belőtte a klubot történetének 3. döntőjébe. Az ellenfélnek, az Adelaide-nek a második félidőben lényegében már egy percig sem volt esélye.
Brisbane belvárosa a Brisbane (vagy Maiwar) nevű folyóval (illusztráció)A kép szerzője: Kgbo (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az első elődöntőn a Heat már kitapasztalhatta, milyen ez a szállítható-telepíthető dobósáv, amit most a BBL-rájátszás kedvéért a Carrara Ovalba telepítettek: hát nem valami ütősbarát. Akkor a Sixers könnyedén meg tudott védeni egy 152-es pontszámot, a brisbane-iek pedig 113-mal voltak kénytelenek búcsúzni. A mai vendég, a Strikers viszont önbizalommal telve érkezett, hiszen a korábbi gyengélkedésük után öt meccset nyertek sorozatban – igaz, ezt a pályát még nem próbálták...
Az összeállításokkal kapcsolatban már többször írtuk, hogy az ILT20 és a válogatottbeli kötelezettség több kulcsjátékost elszívott minden BBL-csapatból így a rájátszás idejére. Érdekesség, hogy éppen egy nappal korábban az ILT20-ban egymás csapattársaként játszott az a Colin Munro és az az Adam Hose, akik, ha nincs a naptárbeli összecsúszás, most egymással néztek volna farkasszemet ebben az elődöntőben... De ők már a legutóbbi mérkőzésen sem voltak itt, úgyhogy az utolsó alkalomhoz képest nem sokat változtatott a két együttes: a Heatnél mindössze Mitchell Swepson helyére érkezett Charlie Wakim, mert mint elmondták: úgy érzik, a körülmények nem adnak szükséget két pörgetőre. A Strikersnél pont ugyanaz a 11 játszott ma is, mint a végselejtezőn.
Ami nagyon sajnálatos volt, az a nézőszám: bár az idei BBL-ben végre újra nagy számban tolongtak az emberek a lelátókon (általában), erre a mai meccsre mindössze alig több mint 6500-an látogattak ki.
A Heat az ütést választotta: nekik már nem volt szükségük kiismerni a pályát, ismerték azt eléggé múltkorról. Náluk Josh Brown mellett a kevésbé ismert Wakim kezdett: és bár ő az első játszmában mindjárt 7 futást is összehozott, a következőben azokkal ki-LKE-zték. Még a harmadik rendű Nathan McSweeney ugyan fel tudott mutatni valami eredményt (33 futás), de rajta kívül csak Brown volt talpon a vidéken: ő viszont nagyon, és amikor csak tehette, sorozatban gyártotta négyeseket és a hatosokat. 8.4-ben, 22 dobásból már az 50-es is meglett neki, 13.2-ben pedig már 41 dobásból a 100-as is! Ami egyébként az egész szezon első százasa volt csak. De nehogy valaki azt higgye, hogy az ütős ezek után lejjebb kapcsolt volna: nem, 57 dobás után már 140 ponton állt, és csak ekkor, a 16.3-ban esett ki. A tévések persze megtalálták a szüleit is a lelátókon, sőt, édesanyjának még azt is elmondták, hogy ez a BBL-rájátszások történetének legjobb pontszáma – az asszony szinte el sem akarta hinni. Egyébként ez a 140 a teljes BBL-történelem 3. legmagasabb eredménye, viszont a 12 hatos, ami többek között benne volt, az rekord! Viszont hiába lett meg a 200 a csapatnak a 17. játszmára, után a többiek már nem sokat tudtak hozzáadni: több határ nem is esett, bezzeg négy kapu igen, és a Heat csak 214-en végzett. Nem mintha ez rossz pontszám lett volna...
Ilyen nagy cél esetén persze nyilván nincs sok lehetőség az óvatoskodásra. A Strikersnél megszokott nyitó pár, a két Short, Matthew és D’Arcy mégis csak fokozatosan lendült bele: az első játszmában egy határ sem volt, a következőben egy, a következőben kettő – de utána meg Spencer Johnson jóvoltából mindketten hirtelen kiestek. Aztán ahogy haladt az idő, a vendégek egyetlen veszélyes társulást sem tudtak kialakítani: bár az igaz, hogy Thomas Kelly egyénileg eljutott 41-ig, míg Harry Nielsen 50-ig is. De ahogy telt-múlt az idő, a szükséges pontarány csak egyre emelkedett, és már egész sokkal a vége előtt érezni lehetett: itt csak a csoda segítene a Strikersen. De a csoda nem jött, csak néhány újabb kapu: McSweeney még azzal is szebbé tette az eredménylapot a hazaiak számára, hogy az utolsó játszmában három ütőst is kiejtett.
A szerdai döntőben tehát a Sixers ellenfele a Heat lesz, méghozzá Sydney-ben: a kékeknek csak amiatt kell aggódnia egy kicsit, hogy pont Brown jelezte: megfájdult a csípője. De talán nem olyan súlyos.
