Egyszer méltó ellenfele volt Zimbabwe Írországnak, kétszer nem
2024. január 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Három női ENN-ben mérte össze erejét az ír és a vendéglátó zimbabwei válogatott: az elsőt és a harmadikat rendkívül simán hozták az írek, de a második holtverseny lett – mindkettejük számára az első holtverseny, amit ebben a formátumban valaha is elértek.
Az írországi An Cóbh látképe (Chorcaí megye) (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzés igen vontatottan haladt a sok eső miatt. Már a kezdést is halasztani kellett, és később is volt egy kis megszakítás az első félidőben, amelyben egyébként Zimbabwe ütött, így az csak 44 játszma hosszúságú volt – vagyis lett volna, ha nem esett volna ki mindenki egy kicsit hamarabb, mindössze 170 pont elérése után. Az egyetlen pozitívum talán az afrikai ütőjátékban az volt, hogy senki sem kacsázott, és Ashley Ndiraya egy ötvenest is majdnem elért. A legjobb dobók Cara Murray és a mindössze 17 éves Freya Sargent voltak 3–3 kapuval, igaz, utóbbi kettőt csak a haláljátszmák végén szerzett. A szünetben újabb eső volt, így második játékrész 21 játszmásra rövidült, a cél pedig 110-re változott. Ennek lekergetéséhez a 18 éves Amy Hunter és Gaby Lewis fogott hozzá – és ők is teljesítették be, ugyanis hiába próbálkozott hét dobó zimbabwei részről, egyikük sem tudta kiejteni egyiküket sem. Hunter 36, míg Lewis 65 futással végzett.
A második meccs sokáig úgy tűnt, hasonlóan fog alakulni az elsőhöz, talán csak az esőtől eltekintve. Zimbabwe ugyan most valamivel jobban kezdett ütésben, három játékosuk is átlépte a 40 futást (Mary-Anne Musonda, Chiedza Dhururu és Ashley Ndiraya), és rajtuk kívül is volt néhány két számjegyű eredmény, de azért így is csak 227 pontig tudtak följönni a félidő végére – de legalább nem esett ki mindenki idő előtt. A kergetés során az írek ezúttal másik nyitó párral próbálkoztak: Lewis mellett nem Hunter, hanem Leah Paul kezdett – de az eredmény sokáig hasonló volt, mint múltkor. A társulás a 18. játszmáig bent volt, és 84 pontot hozott össze – ám innentől kezdve jelentősen különbözött a folytatás az előzőektől. Talán egy kis fejetlenség is eluralkodott köztük, hiszen három kifutást is láthattunk, de azon kívül is nehezen haladt a pontgyűjtés. Egy kis esőszünet azért most is volt: emiatt 7 játszma veszett el, a 43-ra átszámolt cél pedig 203 lett. 3 játszmával előtte még 180/5 volt az állás, innentől kezdve viszont nagyon érdekesen alakultak a dolgok: az eddigiekhez képest viszonylag sok pont, ám négy kapu elvesztése jellemezte ezt a kis rövid időszakot, így az írek csak éppen 202-re tudtak följönni a végére – holtverseny! Mindkét csapatnak ez volt az első holtversenye női ENN-ben, a versenykiírás értelmében pedig szuperjátszmára nem került sor.
Aztán amilyen kiélezett volt ez az iménti, olyan sima lett megint a harmadik. Most Írország ütött először (nem ők választották), és bár ez elég gyengén sikerült nekik (a 20 pontot is csak ketten érték el, és kevesebb mint 49 játszma alatt mind kiestek), de az így felállított 181-es cél is messze meghaladta Zimbabwe képességeit. A nyitó Dhururu például 11 pontot gyűjtött, de ehhez 43 dobásra volt szüksége, és a többiek között sem volt senki, aki a 100-as arányt akár csak megközelíteni is meg tudta volna. Bár a nyitó ütősöket Ava Canning és Arlene Kelly búcsúztatta, de utánuk új hős született: Cara Murray élete első hatos zsákmányával végzett, sőt, még egy kifutás is történt az ő egyik dobását követően. Így aztán a zimbabwei ürősrend elég könnyedén összeomlott, és még csak a 100 pontot sem tudták elérni összesítésben.
Ezt a sorozatot is beleszámítva a két válogatott örökmérlege a következő lett: 7 mérkőzésből 5-öt nyertek az írek, 1–1 pedig holtversenyt, illetve zimbabwei győzelmet hozott.
