Most már mindenkinek van pontja az ILT20-ban

2024. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Utolsóként a Desert Vipers is feliratkozott a pontszámmal rendelkező klubok közé, miután a szezon 7. meccsén (nekik a másodikon), a tavalyi döntő megismétlésén felül tudták múlni a bajnoki címvédő Gulf Giantset.

Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)

A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Már csak egyetlen csapat állt pont nélkül a tabellán: a Desert Vipers, azonban egyelőre nekik sem kellett emiatt rettegniük: szinte mindenki másnak is csak két pontja volt, egyedül az MI emelkedett ki egy kicsit a maga négy egységével. Mindenesetre ez a szoros állás azt jelentette: egy győzelemmel akár négy helyet is előre lehetett ugrani az utolsó pozícióból.

A viperák csapatára szinte rá sem lehetett ismerni a legutóbbi, vesztes mérkőzésükhöz képest: nem kevesebb mint öt helyen változtattak ugyanis. Kimaradt Dan Lawrence, Sherfane Rutherford, Bas de Leede, Tanis Szúri és Sheldon Cottrell, viszont bekerült Tymal Mills, Árjan Lákrá, valamint a most érkezett háromfős pakisztáni különítmény: Sahín Sáh Afrídí, Mohammad Ámir és Sádáb Hán. Ugyanekkor az óriások is cseréltek hármat: náluk Richard Gleeson, Jamie Overton és Karím Dzsanat helyét vette át Chris Lynn, Jordan Cox és Blessing Muzarabani

Nagyon sok szurkoló izgatottan várta Afrídí és Ámir bemutatkozását: szerencséjükre nem kellett még egy félidőt várni, hogy akcióban láthassák őket, hiszen a Vipers a dobást választotta. És még nagyobb szerencséjükre mindkét dobó igen hamar eredményes is volt: Ámir a maga első játszmájában (összességében a másodikban), amikor James Vince-t ejtette ki, Afrídí pedig a maga második játszmájában, Jamie Smith ellen: 18 dobás után az állás tehát 9/2 volt. Innentől viszont Lynn és Cox percei következtek: hiába próbálkoztak újabb dobók is, ők egészen a 12. játszma végéig kihúzták, és 96 futásig hozták föl a csapatot. Lynn egymaga 63 pontig jutott, ám a következő dobásból búcsúzott, majd a csapat a félidő hátralevő részében átlagos sebességgel haladt előre és jutott el se nem jó, se nem rossz 160 pontig. Afrídí a végére még visszatért, és újabb két kaput írt föl a listájára.

A talaj egyébként nem tűnt nagyon könnyűnek. A sávot 3 mm-es fű borította, és látszott, hogy kínál görbítési lehetőségeket a gyors dobók számára: így a meccs egyáltalán nem volt lefutottnak tekinthető. A szünetben végrehajtották a csapatok a cseréket: a Giantsnél Lynn helyére Gleeson, a Vipersnél Mills helyett Rutherford érkezett.

És Gleeson nagyon jól is kezdett, hiszen az első játszmában csak 4 futást hagyott az ellenfélnek, a másodikban pedig Colin Munro ellen dobott egyet úgy, hogy az ütős nem tudott rá jól időzíteni, és csak magasságot vitt bele, távolságot nem eleget: a mélységi hátsó csúcson egy szép, futás közbeni elkapással végeztek vele. A Munro után következő többi ütős viszont megemberelte magát, és mindenki legalább 20 futást teljesített – közülük is kiemelkedett Vanindu Haszaranga, aki pedig 19 dobásból, három alkalommal is párban ütve a határokat, szerzett 42 futást. Az utolsó pár, aki bent volt a pályán, Ázam Hán és Sherfane Rutherford volt: ők is nagy magabiztossággal ütötték a négyeseket (meg még egy-egy hatost is), így 8 dobással a vége előtt be tudták kormányozni a viperákat a célba.