Meglepő dolgokat is hozott az ausztrál teszt második napja

2024. január 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Folytatódott az Ausztrália–Karib-térség összecsapás, és ezen a napon két váratlan dolog is történt. Először is a karibiak váratlanul gyorsan kidobták az ausztrálok első 5 ütősét, másodszor pedig, miután a hazaiak visszaharcoltak, úgy zárták le a játékrészüket, hogy még hátrányban voltak. Igen, a második napon.

Barbadosi tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az első nap úgy végződött, hogy a Karib-térség 266/8-on állt az első játékrészben. Mielőtt ma folytatódott volna a játék, egy kis eső is áztatta a pályát, de emiatt szerencsére nem kellett halasztani, és sor kerülhetett arra is, hogy a BBL-t tegnapelőtt megnyerő Brisbane Heat játékosai behozzák és megmutassák a trófeát a közönségnek – hiszen ne feledjük, ez itt most Brisbane, a döntő pedig Sydneyben volt. Apró hír még, hogy Cameron Green több negatív vírustesztet is produkált múltkor óta, így ma már neki is oda volt szabad mennie a többiek közé.

Ami egy nagyobb érdekességet jelentett a mai nappal kapcsolatban, az az, hogy január 26. nem más, mint az úgynevezett Ausztrália-nap, amikor az országban azt ünneplik, hogy 1788-ban ezen a napon kötött ki az első angol hajó és tűzte ki először a brit zászlót a kontinensen. Mondanunk sem kell, a bennszülöttek és a velük szimpatizálók szerint ezen nem nagyon van mit ünnepelni: így aztán gyakoriak ezen a napon a tüntetések is. A stadionba történő beléptetést is egy időre fel kellett függeszteni, mert a szervezők úgy észlelték, tüntetők szivárognak be a lelátókra, és az is előfordult, hogy az egyik kaput el is torlaszolták a tiltakozók. Ahogy ők fogalmaztak: ez a nap inkább a megszállás napja, a Brit Birodalom népirtására pedig a legkevésbé sem kellene büszkéknek lenniük Ausztrália mai lakóinak. Maga Pat Cummins, a tesztválogatott nagy tekintélyű kapitánya is elmondta néhány nappal ezelőtt: imádja Ausztráliát, szerinte messze ez a legjobb ország a Földön, de valóban jobb lenne, ha inkább egy másik napot tűznének ki nemzeti ünnepül, nem pont ezt. Amikor pedig elkezdődött a játék, az első játszmában a pályára is beszaladt egy tüntető: őt elfogták és lekísérték a játéktérről.

És akkor ennek kapcsán végre rátérhetünk a játékra is. Kevin Sinclair és Kemar Roach volt bent ma, akik nagyon szívósan védekeztek, sőt, Sinclair még néha támadott is: bár 30 ponton állva egyszer Green elejtette, később meg sem állt 50-ig. Roach kiesése egyébként nagyon szerencsétlen volt: egy egyszerű kis ütés után ő elindult futni, míg Sinclair nem, és amikor látta, hogy inkább vissza kellene fordulni, elcsúszott – persze emiatt könnyen kifutották. A játékrész egyébként egy érdekes sorozattal fejeződött be, Sinclair főszereplésével: 4–6–kapu! A Karib-térség ezzel 311 ponttal zárt, vagyis csaknem 50-et hozzá tudtak még tenni a tegnapi eredményükhöz.

A második játékrész első játszmája mindjárt tovább növelhette a vendégek örömét. Roach jelentős varratos mozgást mutató labdája a lábán találta el Steven Smitht, és bár a bíró nem ítélt semmit, de a videóbíró kimutatta, hogy érvényes LKE-ről van szó – Smith tehát továbbra sem bizonyította, hogy jó ötlet volt betenni nyitónak a visszavonult David Warner helyett... De nem csak Smithnek ment rosszul ma a játék. A következő játszmában Marnus Labuschagne esett ki egy szép Sinclair-elkapás következtében, majd az 5. játszmában Roach újabb két kaput gyűjtött be közvetlenül egymás után: a vacsoraszünet így 24/4-nél érkezett el – érett a meglepetés?

Bár ezek után a 6. rendű Mitchell Marsh megpróbált picit agresszívabb lenni, hiszen 100 fölötti aránnyal haladt 21 pontig, de aztán ő lett a következő áldozat: így hamarosan pont úgy 64/5 volt az állás, mint az első félidőben is. De hiába a nagynak tűnő karibi előny, pont úgy Ausztrália is visszaharcolta magát, ahogy a vendégek megtették az első játékrészben! A mindig türelmes Usman Khawaja 131 labdán át kikezdhetetlen volt, és igaz, hogy csak 75 pontot adott hozzá ez alatt, de ez is nagyon sokat ért. De talán nála is nagyobb hős lett viszont Alex Carey, aki 49-ből szerzett 65-öt, sőt, a 9. rendű Cummins is 64-ig vitte – úgy, hogy még csak ki sem esett! Teára már 161/6 volt az állás, míg az 53. játszma végére, amikor a 9. ütősük is kiesett, 289 pontjuk volt. Ám ekkor Cummins egy igen meglepőt húzott: lezártnak nyilvánította a játékrészt, 22 futásos hátrányban! Nyilvánvalóan abban bízott, hogy a nap hátralevő néhány játszmájában, sötétben már a fáradt karibi ütősök közül néhányat gyorsan ki tudnak majd ejteni.

Ez a terv végül részben bejött, de csak éppen hogy! Kraigg Brathwaite és Tagenarine Chanderpaul, ahogy azt ilyenkor kell, ismét elővette a nagyon óvatos játékot, és szépen kihúzták 7 játszmán keresztül, amikor is elérkezett a nap utolsó játszmája. És annak is a harmadik dobása, amit Josh Hazlewood eresztett meg: Chanderpaul természetesen megint védekezni próbált, de úgy tűnt, beleélezett a labdába, ami a kapusnál kötött ki. A pályán levő bíró nem így látta, de a pályán kívül levő (vagyis a videóbíró) már igen: így aztán ha nagyon kevésen is múlt, de a karibiaknak nem sikerült végigcsinálniuk kapuvesztés nélkül ezt az időszakot. 13/1 az állás, ami 35 futásos előnyt jelent számukra – nagyon kiegyenlített helyzet.