A Durban letaszította az élről a Paarlt
2024. január 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Az SA20 két első helyen álló csapata, a Paarl Royals és a Durban’s Super Giants találkozott egymással, méghozzá előbbiek otthonában, ahol eddig a rózsaszínek veretlenek voltak – most azonban megszakadt ez a sorozat, aminek eredményeképpen ráadásul a dobogó felső fokáról is leszorultak a paarliak.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ha realisztikusan gondolkodtunk, valószínűleg nem sok kétségünk férhetett ahhoz már ez előtt a mérkőzés előtt sem, hogy a Royals be fog jutni a rájátszásba: de persze egyrészt ez matematikailag még nem volt biztos, másrészt meg az sem mindegy, hogy hányadik helyen, így nem csak az őket üldöző Durban számára volt nagy jelentősége ennek az összecsapásnak.
A vendégek azonos tizeneggyel léptek pályára, mint ahogy legutóbb legyőzték az MI-t, a Paarlnál viszont volt egy változás, hiszen kisebb sérülése után visszatérhetett szokásos kapitányuk, David Miller: ő ahelyett a Dane Vilas helyett játszott ma, aki múltkor őt helyettesítette (nem kapitányként, csak sima ütősként), és egyébként igen jól teljesített.
Az első játékrész, ahol kívánságának megfelelően a Super Giants ütött, elég érdekesen alakult. Hosszabb időszakok is voltak, amikor nem estek határok, néha bejött egy-egy, illetve pár alkalommal meg nagyobb adagokban érkeztek hirtelen egymás után. De mondjuk olyan, hogy pontosan kettő határ legyen egymás után, csak egyszer történt összesen. A két nyitó ütős, Tony de Zorzi és Matthew Breetzke viszonylag hamar kiesett, de Jon-Jon Smuts és főleg Quinton de Kock ezúttal nagyon jól csinálta, amit kellett. Különösen utóbbinál lehet ez akár egy fordulópont is: eddig ugyanis elég gyengécske szezonja volt (na meg előtte a BBL-ben sem tündökölt), de ma végre megmutatta: nem veszett el örökre a világbajnokságon látott formája. Néhány magányos határon kívül a 15. játszmában volt például egy 4–6–4–6-os sorozata, és a 19-edikben is egy 4–6–4-ese, összességében pedig 83-neskivel zárt 51 dobásból. A csapat összteljesítményét Heinrich Klaasen dobta még meg jelentősen a legvégén: a félidő utolsó 4 labdájából ő is bemutatott egy 4–6–6–6-ot, amivel a Durban 191-es célt tudott felállítani. Érdekesség, hogy 190 pontjukból 121 a félidő második felében jött, vagyis elég aránytalan volt a haladásuk.
A Paarltól viszont ma nem láttuk a korábban megszokott tűzerőt. Egyetlen egy játékosuk volt csak, méghozzá Jos Buttler, aki 20 pont fölé tudott jutni, és bár ő még az 50-hez is elég közel került, de mivel a többiek gyengélkedtek, a csapatnak nem sok esélye volt a győzelemre. Érdekesség, hogy ebben a félidőben sem volt olyan, hogy pontosan két határ jöjjön egymás után – csak a fő különbség az, hogy most olyan sem, hogy több. A szuperóriások egyébként 6 dobóval próbálkoztak, és egyszerűen nem tudtak melléfogni: mindenki szerzett kaput és szinte mindenki elég elfogadható, 7-es alatti gazdálkodással dobott. Egy kis apró érdekesség említendő meg a 16. játszmából: Bjorn Fortuin egyik ütése után az ütősök kettőt futottak, ám forduláskor Fortuin ütője nem ért be a vonal mögé, így rövid futás történt: csak egyet könyveltek el nekik, és ismét ő következett soron. A bíró nem ítélte szándékosnak, ezért büntetőpontok kiosztására nem került sor. De ezen végül semmi sem múlt: a Royals nagyon nagy különbséggel, 57 futással kikapott, ami már csak azért is különösen rossz hír nekik, mert így az ellenfél egy pluszpontot is kapott, amivel nem csak utolérte, de meg is előzte őket a tabellán.
