Dzsájszvál vezérletével indiai építkezés a teszt első napján

2024. február 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött az Anglia és India közötti második teszt. A 90 játszmásnál is hosszabbra nyúlt első napon egyértelműen Jasaszví Dzsájszvál 179-neskije a legfontosabb tényező, de az angolok azért már 6 kaput sikeresen begyűjtöttek.

Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)

A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Az első teszten Anglia némileg váratlan győzelmet aratott, aminek legalább az a hozadéka megvolt, hogy már előre nyílttá tette a többi meccset is: már senki nem volt, aki lefutottnak érezhette volna bármelyiket. Ahhoz a meccshez képest viszont Indiát érezhettük úgy, hogy tovább gyengült: ezúttal nem játszott sem Kannaur Lokes Ráhul, sem Ravindra Dzsadedzsá, sem Mohammad Szirádzs, helyettük pedig jóval tapasztalatlanabb játékosokkal próbálkoztak: lehetőséget kapott Kuldíp Jádav, Mukes Kumár és a tesztújonc Radzsat Pátídár is. Újonc viszont volt az angoloknál is: ők a múltkor kisebb térdsérülést összeszedő Jack Leach helyére a 20-éves, pakisztáni származású, de angol állampolgárságú pörgetőt, Shoaib Bashirt tették be (akinek volt ugyan egy kis gond a vízumjával, de végül megkapta), és újra meghívót kapott a rendkívül rutinos James Anderson is. Az az Anderson, aki 2003-ban mutatkozott be a tesztben: akkor, amikor például Bashir vagy éppen Rehan Ahmed még meg sem született!

India tapasztalatlanságát még egy érdekes statisztikai adat támasztja alá: tizenegy játékosuk összesen 10 336 futással rendelkezett, míg az ellenfélnél Joe Root egymaga 11 447-tel. Ilyen, hogy egy hazai teszten az ellenfél egyetlen játékosa eredményesebb legyen, mint a teljes indiai csapat, csak négyszer fordult elő korábban: még az indiai teszt őskorában, 1933 és 1948 között...

A mai napon úgy tűnt, a talaj szép, ütősbarát, így nem is csoda, hogy a hazaiak az ütést választották. Ehhez képest azonban elég lassan kezdtek: a 18. játszmában Rohit Sarmá például még csak 14 ponton állt, és ki is esett: ez lett Bashir első tesztkapuja (ráadásul mindössze a 11. első osztályú kapuja). Subman Gil kicsit gyorsabb próbált lenni, de őt meg Anderson dobásából kapták el: ebédre 103/2 volt az állás.

Már ekkor megmutatkozott azonban, hogy a nap legjobb formában levő ütőse minden bizonnyal Jasaszví Dzsájszvál: ő ugyanis már ebéd előtt elérte a maga 50-esét, majd a 49. játszmában éppen egy hatossal érte el a 100-et is. Egy kis támogatást kapott még maga mellé Srejasz Ajjartól és az újonc Pátídártól is (27 illetve 32 pont), de társai lassacskán fogyogattak mellőle. Teára 225/3 volt az állás, majd Dzsájszvál a 77. játszmában a 150-et is megszerezte: ezt is egy határból (bár ezúttal csak egy négyesből).

Amikor letelt a 80 játszma, az angolok nem kérték ki az új labdát: úgy érezték, pörgetőnehéz támadósoruk számára jó lesz még a régi is egy ideig. Amikor pedig a 90 játszma telt le, még bőven volt idő a folytatásra: ilyet mostanában ritkán láttunk, inkább kevesebb játszmát szoktak befejezni egy-egy tesztnapon. Ám ez a hosszabbítás úgy hiányzott most Indiának, mint ablakos Janónak a hanyatt esés: éppen ebben a pár ráadás játszmában hullott ki 6. ütősük, Sríkar Bharat is.

Így a nap végén 336/3-os állással térhettek nyugovóra a csapatok: nehéz megmondani, hogy ez kinek jó – nyilván Dzsájszválon kívül, aki 179-neskivel áll.