A Sunrisers lesz az első elődöntő második résztvevője
2024. február 2. – Szerző: Krikettgalaxis
Két lövése lesz a bajnoki címvédő Sunrisers Eastern Cape csapatának a döntőbe jutásra: ha az első nem sikerül, semmi gond számukra. Ezt pedig azzal érdemelték ki, hogy mai, a Paarl Royals fölött aratott győzelmükkel bebiztosították legalább a második helyüket az alapszakaszban.
Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Nagyon jól indult az idény a most hazai pályán játszó Paarl Royals számára, de az utolsó pár meccs már nem úgy sikerült nekik, ahogy tervezték: kétszer is kikaptak itt a végén egymás után. Ellenben a bajnoki címvédő SEC az egész szezon alatt masszívan teljesített, és most arra is esélyük kínálkozott, hogy bebiztosítsák helyüket az első elődöntőben. Ehhez egy akár pluszpont nélküli győzelem is elég lett volna nekik ma, míg a Royals egy esetleges győzelemmel csak ideiglenesen léphetett volna fel a második helyre.
A narancsok legutóbbi, hatalmas győzelmet hozó mérkőzésükhöz képest semmit sem változtattak az összeállításukon, legfeljebb az ütősrendet forgatták fel egy kicsit azzal, hogy Marco Jansent egy meglepő húzással feljebb sorolták a 4. helyre. A rózsaszínek viszont kettőt is cseréltek legutóbbi vesztes csapatukhoz képest: Andile Phehlukwayo és Fabian Allen helyett ma Evan Jonesszal és Dane Vilasszal próbálkoztak.
Itt, a Boland Parkban már többször láttuk, hogy a pálya lelassult egy kicsit az idő haladtával, ráadásul a hőség is perzselő volt: mindkét ok kézenfekvővé tette, hogy akinek lehetősége volt rá, az az ütést válassza. Ez a csapat a gqeberhai lett. Az első határra a 10. dobásig kellett várni, és a következő határnál is előbb érkezett meg az első kapu: Wihan Lubbe csapdázta LKE-be Dawid Malant. 8 játszma után még mindig csak 44/1 volt az állás, ami nem vetített előre nagy Sunrisers-előnyt a félidő végére – és mégis az lett belőle! Ugyanis Tom Abell 25-ből 46-ja után, a 12. játszmára érkezett meg Marco Jansen, aki, főleg az utolsó három játszmában begyorsítva 31 dobásból jutott el 71 futásig! És ha már az utolsó három játszmát kiemeltük: itt azért Jansen mellett Tristan Stubbs is tevékenykedett, és kettejüknek köszönhetően 23+20+23 futás gyűlt össze – na meg persze a dobóknak is köszönhetően, akik csak ebben a három játszmában 13 rossz és széles extrával ajándékozták meg a narancsokat... az egész félidő során pedig 20-szal. Így aztán a SEC 208 futással végzett: ezt figyelembe véve kisebbfajta csoda, hogy Lubbe 3,5-ös gazdálkodással zárt (igaz, csak 2 játszmája volt).
A cél óriásinak tűnt, de a Royals nem adta fel, sőt, az erőfölény végére Jason Roy és Jos Buttler, a két nyitó ütős már 63 pontot hozott össze, ami több volt, mint az első félidő azonos szakaszában. De aztán a dobók magukra találtak, és a következő 7 játszma már csak 49 pontot hozott 2 kapu árán: többek között Buttler is ekkor esett ki a maga 64 futása után. A szükséges pontarány ekkorra már majdnem 14-re kúszott fel, és innentől kezdve meg sem állt az egekig: a hátralevő ütősök már nem tudtak nagyot alkotni, és nem csak hogy nem haladtak gyorsan, de igen hamar ki is estek mindannyian, akik csak bejöttek. Az utolsó dobás előtt már csak az volt a kérdés: vajon sikerül-e egy határt ütniük Simon Harmer dobásából, mert ha igen, akkor a Sunrisers lemondhat a pluszpontról, ha nem, akkor viszont nem 4, hanem 5 ponttal gazdagodik ma. És mivel csak egy sikerült ebből a dobásból, így aztán meglett a pluszpont: a SEC 29-re jött föl, míg a Royals maradt 22-n, egy-egy hátralevő mérkőzéssel. Vagyis: most már senki nem előzheti meg a második helyen álló gqeberhaiakat, ők viszont még akár le is előzhetik az élen álló Super Giantst.
