Létfontosságú viperagyőzelem az ILT20-ban

2024. február 3. – Szerző: Krikettgalaxis

Az ILT20-ban eddig gyengélkedő bajnok, a Gulf Giants és a még náluk is jobban gyengélkedő Desert Vipers csapott össze a szombati első meccsen: a Vipers ezúttal elsöprő ütőjátékkal jelentkezett és bezsebelte a 2 pontot.

Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)

A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Olyan szoros a mezőny az ILT20-ban, és olyan gyakran előfordul, hogy egy hátrébb álló csapat legyőz egy előrébb állót, hogy folyton változnak a helyezések: így aztán már többedik alkalommal fordul elő, hogy a tabella két utolsó helyezettje találkozik egymással. Ezúttal ez a két együttes a Gulf Giants és a Desert Vipers volt. Nekik még csak 4–4 pontjuk volt ez előtt az összecsapás előtt, míg három csapatnak 6, így egy mai győzelemmel lehetett csatlakozni a 6-pontos tolongáshoz, egy vereséggel pedig NFA-tól függetlenül az utolsó helyre lehetett visszacsúszni.

Az összeállításokban egy érdekesség említendő meg: a Vipersnél úgy találták, egyik legnevesebb dobójuk, Sahín Sáh Afrídí nincs elég jó formában, ezért hírnév ide vagy oda, egyszerűen kihagyták a csapatból, és Tymal Millsszel próbálkoztak helyette.

De Mills nem 100%-ban vette át Afrídí helyét, hiszen nem ő nyitott a dobásban, hanem Mohammad Ámir. Aki pedig rögtön ki is ejtette James Vince-t (bár a bíró nem látta, hogy beleért volna az ütős, de a videózás kimutatta). Az erőfölény ezek után középcsendesen telt, általában játszmánként 1–2 határral (mind négyes volt), összesítve pedig 41 futással egy kapu ellenében. Ezek után két ütős esett ki gyors egymásutánban, köztük (egy amúgy ártalmatlan dobásból) az a Chris Lynn, aki pedig jól haladt: neki már 31 pontja volt ekkor, de most rosszul söpört és elkapták. A következő ütősök eléggé nyögvenyelősen haladtak, és a 12. játszma végére még csak 68/4 volt az állás: ezek után viszont mindenki megpróbált gyorsabb üzemmódra kapcsolni. Ennek az lett a vége, hogy mindenki beütött pár határt, de kis idő múlva ki is esett: egyedül Shimron Hetmyer ért el 40-ig. A Giants így 160 futással végzett, ami azért jobb volt annál, mint ami az elején kinézett nekik.

A szünetben lezajlottak a cserék: a bajnokcsapat Lynnt cserélte Carlos Brathwaite-re, míg a viperáknál a Mills helyére érkezett Sherfane Rutherford.

A Desert Vipers a második félidő elején kényelmesen, de nem borzasztó lassan lépdelt előre: ők is játszmánként egy vagy két négyessel hozakodtak elő, és ők is egy kaput vesztettek az erőfölényben. A 2. és a 3. rendű ütősük, Alex Hales és Colin Munro viszont hamarosan kisebbfajta parádéba kezdett, aminek az eredményeként ketten 54 futást gyűjtöttek be a 10. játszma végéig. Ezek után Hales és a friss ember, Vanindu Haszaranga is búcsúzott, de a még frissebb Ázam Hán egy nagyobbfajta parádét is bemutatott: ő ugyanis 20 dobásból száguldott el 50 pontig egyedül (közte 9 határral), miközben egyébként Munro is elérte a maga 50-esét. Így aztán az, hogy a 17. játszmában Munrót is elkapták, már nem változtatott semmit az eredményen: ekkor már csak két futás hiányzott a Vipers győzelméhez, ami persze hamar meg is lett.

A bajnoki címvédő így aztán mostantól az utolsó helyen szomorkodhat, míg a kígyók azonnal a második helyre léptek (kúsztak, csúsztak, másztak) fel.