SA20: egy tét nélküli meccs eredményeként a bajnok végzett az alapszakasz élén
2024. február 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Véget ért az SA20 2024-es alapszakasza: a tabellán az első helyet a címvédő Sunrisers Eastern Cape szerezte meg, miután rövid időn belül másodszor is le tudták győzni a szintén rájátszásba jutó Paarl Royalst. A rájátszás párosítása már korábban eldőlt, ez az eredmény ezen már nem befolyásolt semmit.
Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Nemrég óta már tudni lehetett, hogy a Sunrisers így is, úgy is a Durbannel fog játszani az első elődöntőben, a Royals pedig így is, úgy is a végselejtezőbe jut, ahol egyébként tegnapi győzelme után a Joburg Super Kings lesz az ellenfelük. Tulajdonképpen már csak két dolog múlt ezen a mai összecsapáson: az élen vagy a második helyen végez-e a SEC (ez csak amolyan szépségi
kérdés), illetve hogy ki mekkora lendülettel érkezik meg a rájátszásba. A narancsok ugyanis sorozatban hármat nyertek, és reménykedtek, hogy meglesz a negyedik is, míg a Paarl legutóbbi három meccsét elvesztette, ezért nagyon kellett volna nekik egy mai önbizalomnövelő siker.
A két csapat tegnapelőtt játszott egymással: akkor 44 futással a gqeberhaiak nyertek. Ők viszont most kihagyták a csapatból az akkori két legeredményesebb ütősüket, Tom Abellt és Marco Jansent, helyettük pedig Ottniel Baartmant és (a szezonban először) Temba Bavumát tették be. A Paarl ezzel szemben négyet is cserélt, többségében dobófronton: nem volt itt ma Evan Jones, Lungi Ngidi, Tabraiz Shamsi és Obed McCoy, itt volt viszont Andile Phehlukwayo, Codi Yusuf, John Turner és az SA20-as újonc, Nqabayomzi Peter.
Baartman hamar meg is hálálta, hogy visszahívták: negyedik dobásából (a 3. játszmában) kiesett a veszélyes Jason Roy, viszont a másik nyitót, Jos Buttlert már csak akkor tudták kiejteni, amikor már 22 dobásból 38 ponton állt. A 9. játszmában egy elég szerencsétlen jelenetet láthattak a Royals szurkolói, ami persze szerencsés volt a Sunrisers-rajongóknak: David Miller véletlenül visszaütötte a labdát a dobónak, Beyers Swanepoelnak, aki elkapni nem tudta ugyan, de az ujjáról a labda pont rápattant az inaktív ütős, Mitchell van Buuren kapujára, aki már kint volt a vonal előtt és későn fordult vissza: kifutották. A félidő hátralevő része átlagos teljesítményeket hozott: senki sem magaslott ki sem az ütősök, sem a dobók közül. A legtöbb pontot, 34-et Dane Vilas szerezte, míg a dobók mindegyike 1 vagy 2 kaput gyűjtött be. Daniel Worrall is szerzett egyet, amivel följött (holtversenyben) a torna dobóranglistájának élére. És ahogy az egyéni pontszámok, úgy a Paarl összpontszáma is átlagos lett: 159-cel zártak.
A második félidő ütőjátéka, ha lehet, még átlagosabb volt az elsőénél. A SEC összesen 5 kaput vesztett, de 7 pályára lépő ütősük közül mindenki legalább 19 és legfeljebb 37 pontot gyűjtött, és a hetedik is csak azért kevesebbet, mert a legvégén jött már csak be. Talán egyvalaki volt, aki kilógott az átlagból, de ő sem az összpontszámával, hanem a gyorsaságával: Patrick Kruger ugyanis 7 dobásból jutott el 26 futásig, és a végén a nyerő pontokat is ő vitte be. Pedig a félidő közepén még nem állt túl jól a kelet-fokföldiek szénája: egy kis eső eredt ugyanis el, és például 12 játszma után még 4 ponttal az átszámolt cél mögött voltak. A 16. játszmára már viszont 1 ponttal túl voltak a DL-célon, és ekkor már a játék is megállt a csapadék miatt! Ez a megszakítás végül nem tartott sokáig, így nem múlt rajta semmi: a játék a rendes mederben fejeződhetett be, és mint írtuk, így tehát Kruger ütése döntött a végén.
A Sunrisers ezzel följött a tabella első helyére, ami nagyon szépen néz ki számukra, és illik is egy bajnoki címvédőhöz. A Royals ellenben a jó idénykezdés után nagyon visszaesett és 4 vereséggel zárt. Vajon mire mennek a végselejtezőben a feltámadó JSK ellen?
