Nem kérték ki a továbbjátszást, csak gyűlik az új-zélandi előny

2024. február 6. – Szerző: Krikettgalaxis

A teszt harmadik napján Dél-Afrika 349 futásos hátrányban végezte be a második negyedet, így bőven lett volna lehetőség a továbbjátszásra, és akár már a mai napon egy játékrészes győzelemre, de Új-Zéland nem így döntött, hanem újra ütni jöttek. Előnyük már 528 futás.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

A második nap végén Dél-Afrika 80/4-en állt, Új-Zéland pedig 431 pontos, több mint megnyugtató előnyben éjszakázhatott. Ma pedig nemzeti ünnepre virradt az ország: most van az úgynevezett Waitangi-nap, amikor Új-Zéland alapítását ünneplik.

Dél-Afrika viszont szeretett volna belerondítani ebbe az ünnepbe – csak éppen nem sikerült. David Bedingham és Keegan Petersen is nagyon türelmesen kezdett, utóbbi például 28 labdán keresztül pontot sem szerzett, aztán pedig Bednighamet el is kapták, sőt, két labdával később az új ember, Ruan de Swardt is búcsúzott nulla ponttal. Petersen továbbra is lassan, de biztosan haladt – de tegyük hozzá azt is, hogy a labda még így majdnem 40 játszma után is görbült, így a gyors dobók még mindig kiélvezhették az előnyeit. Társa, Clyde Fortuin becsatlakozott a Petersen-stílusba, és 52 dobás alatt mindössze 9 pontot szedett össze – majd kiesett. Az ebéd 129/7-en érte Dél-Afrikát és 33 ponton Petersent, aki ezt 104 dobásból volt képes begyűjteni. Új-Zéland még a specialista ütős Rachin Ravindrát is beküldte dobni, hátha ő is segít megtörni a szívósan védekezést – de ebédig még nem tudta.

Ebéd után viszont igen: ekkor, a 65. játszmában Petersen végül búcsúzni kényszerült, mert eléggé elhibázta az ütést, és a labda az elülső élről a nyílt középről pár lépést odébb húzódó Kane Williamson kezei közé került. A sorvégen persze mindenki folytatta a passzív játékot: Duanne Olivier például csak 15 pontot szerzett, miközben 56 dobással nézett szembe, de hiába, társai így is kiestek mellőle, és a csapat 162 futással zárt. Mivel az új-zélandi előny bőven 200 fölött volt, így kikérhették volna a továbbjátszást, de a kapitány, Tim Southee úgy döntött, inkább jöjjenek ők ütni.

Új-Zélandot persze nem sürgette semmi: még csak a harmadik nap közepén jártunk, és igazából innentől kezdve bármikor le is zárhatják a játékrészüket, akár egy dobás után is, akkor is nagy esélyük van nyerni. Ők azért nekiálltak még egy kis pontgyűjtögetésnek, legalább az egyéni statisztikák kedvéért, ha más értelme nem is volt. Vagy esetleg pihenni hagyni a dobóikat.

Tea előtt még 10 játszma zajlott le a harmadik játékrészből: ezalatt viszont Tom Latham LKE-vel már ki is esett, a csapat pedig 27 ponttal gyarapította a vagyonát. Ezek után a 29. játszma végéig Williamson és Devon Conway nagyon magabiztosan haladt, viszont Conway a következő játszma elején stílust váltott: hirtelen két fejszés söprést mutatott be egymás után, csak éppen ellentétes eredménnyel: az elsőből hatos lett, a másodikból meg elkapták... És éppen az az Edward Moore gyűjtötte be a labdát (méghozzá egy igen nehéz helyzetben!), aki az előző játszmában egy könnyű csemegét elejtett. Így viszont jöhetett Rachin Ravindra, aki az első játékrészben 240-et szerzett – most azonban csak ennek 1/20 részéig jutott és elkapták. Williamson ellenben a 40. játszmában elérte a 100-at, és bármilyen tapasztalt játékos is, csak most fordult vele elő először, hogy egy teszt mindkét játékrészében százast szerzett. Érdekes kérdés lesz majd, amikor véget ér a meccs, hogy vajon Ravindra egy darab kétszázasa vagy Williamson két darab százasa ér majd többet azok szemében, akik eldöntik, ki lesz a mérkőzés embere. Szerintünk Ravindrát választják majd, amiben közrejátszhat az is, hogy ő dobóként is szerzett két kaput (eddig). Williamson végül nem bírta végig a napot: 109-cel, egy játszmával a befejezés előtt kiesett, de a csapat így is 179/4-en áll, ami gyakorlatilag 528/4-et jelent számukra.