Idén is döntős lesz az Eastern Cape

2024. február 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Tőlük ritkán látható gyenge játékot mutatott be a Durban’s Super Giants az SA20 első elődöntőjében – de talán jobban hangzik, ha azt mondjuk, kiváló dobójátékkal rukkolt elő a bajnoki címvédő Sunrisers EC, akik ennek köszönhetően 2024-ben is bejutottak a döntőbe. A Durban sem búcsúzott még: rájuk egy újabb elődöntő vár.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Az alapszakasz két első helyezettje csapott össze ma semleges pályán, a (ma is) szeles Fokvárosban: a tét nem kisebb volt, mint a közvetlen döntőbe jutás. Az, hogy közvetlen, azt jelenti, hogy az itteni győztes már most bejutott a döntőbe, a vesztesnek viszont egy második elődöntőt kell majd vívnia a holnapi végselejtező győztesével: ami vagy a Paarl Royals lesz, vagy a Joburg Super Kings.

A Sunrisers sorozatban négy győzelem után érkezett meg ide, a Durban viszont egy vereség után – igaz, előtte ők is sokat nyertek, és már csak akkor kaptak ki, amikor már biztos volt, hogy ebbe az elődöntőbe jutnak be. Amikor korábban egymással találkoztak, egy alkalommal az egyik, máskor a másik győzött: érdekes módon mindig az idegenben szereplő együttes.

Legutóbbi összeállításukhoz képest a narancsok kettőt változtattak: kimaradt Temba Bavuma és Beyers Swanepoel, helyettük pedig Tom Abell és Marco Jansen szerepelt. A szuperóriásoknál visszatért Quinton de Kock és Junior Dala, méghozzá Keemo Paul és Núr Ahmad helyére.

A SEC az ütést választotta, de eleinte nagyon változó volt, hogy ez hogyan sikerült nekik. Az első és a harmadik játszmában például Reece Topley nagyon kifogott rajtuk, hiszen csak 3 futást hagyott nekik összesen, de közte például volt egy 16 futásos játszmájuk. Utána már összekeveredett, hogy melyik dobó ellen ment nekik jól és melyik ellen kevésbé: Topley ellen is beütöttek például egy hatost, és az erőfölény végére 45/0-ra jöttek föl. Ezek után Jordan Hermann 21 ponttal búcsúzott, majd... a 9. játszmában, 18:15 körül annyira eleredt az eső, hogy meg kellett szakítani a játékot. Ez az eső viszont hiába vett el két órát is a meccsből, ezúttal nem vágták meg a hosszát, és ugyanúgy 20–20 játszmával folyatódhatott, ahogy eredetileg tervezték. De a szünet mintha megzavarta volna a dolgokat a Sunrisers számára: Abell például rögtön kétszeresen is kiesett, ami azt jelenti, hogy LKE-vel küldték ki, de ha az nem lett volna, akkor még kifutás miatt is ki lehetett volna... Az egyik nyitó ütős, Dawid Malan viszont még bent volt a pályán, és 63 pontig vitte: eközben és ezek után viszont mások már nem sokat tudtak hozzáadni a pontszámhoz. Csak Aiden Markram 30 pontja az, ami még mutat valahogy az eredménylapon, de a többiek már 15 alatt maradtak. A kelet-fokföldiek így 157 futással végeztek, ami igencsak lekergethetőnek tűnt...

Igen ám, de a Sunrisersnél ott volt Daniel Worrall, aki az egész liga kapuranglistáját vezeti, valamint a szintén jó formában dobó Marco Jansen és Ottniel Baartman! Előbbi ezúttal kapuval nem, csak kiváló, 2,75-ös gazdálkodásával vétette magát észre, de a másik kettő 4–4 kaput is begyűjtött, Baartman pedig egy szűz játszmát is lehozott. Ez a szűz játszma a 4. volt, amikor egyébként Matthew Breetzke és Jon-Jon Smuts is kiesett közben. (Smuts kiesésénél érdemes kiemelni Aiden Markram gyönyörű ugrós-egykezes elkapását is.) Mindössze három ütőjátékos volt a Durbannél, aki két számjegyű eredményt tudott felmutatni, de ők is csak 20-at, 38-at és 23-at, így ahogy fogytak a játszmák, egyre reménytelenebbül nőtt számukra a szükséges pontarány. Végül ez olyannyira megnőtt, hogy több mint 50-futásos vereséget eredményezett a Super Giantsnek és döntőbe jutást a Sunrisersnek: így már biztos, hogy a címvédő idén is legalább ezüstérmes lesz.