Legalább a becsületéből megmentett valamennyit a Desert Vipers
2024. február 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Véget ért a 2024-es ILT20 csoportköre: az utolsó találkozón a már továbbjutásra esélytelen Desert Vipers könnyed győzelmet aratott az ellen a Sharjah Warriors ellen, amelyiknek előtte matematikai esélye még lett volna, de valós már nekik sem. Így végül a tabella 1. és utolsó csapata között mindössze 4 pont lett a különbség!
Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Mi? Már megint az utolsó kettő játszik egymással az ILT20-ban? Igen, ahogy már sokszor, megint. Ezúttal éppen a Desert Vipers volt az utolsó és a Sharjah Warriors az utolsó előtti. A tegnapi eredmények alapján az már eldőlt, hogy a viperák semmiképpen sem juthatnak tovább a rájátszásba, de lényegében a Warriors sem: nekik valami nagyon nagyon nagy győzelemre lett volna ma szükségük. Ahogy kapitányuk, Tom Kohler-Cadmore a meccs előtt is nevetve elmondta: a legjobb az lenne, ha ők 350 futást szereznének, majd kidobnák az ellenfelüket 120-szal...
Mindkét csapatban egyébként volt egy teljesen új ember: Luke Wells, az angol ütős és Dinés Csandimál, a Srí Lanka-i kapus-ütős is ma játszotta élete első ILT20-as mérkőzését – előbbi a Sardzsában, utóbbi a viperáknál.
Az ILT20 helyszíne az Egyesült Arab Emírségek, ami köztudottan egy forró, sivatagos ország. De azért eső néha ott is esik: például most a mérkőzés előtt is esett, ami miatt tócsák keletkeztek a pályán, így a kezdést 18:30-ról 20 órára halasztották, a 20–20 játszma helyett pedig 18–18-at terveztek be. Az erőfölény 6-ról 5-re rövidült.
A Warriors a pénzfeldobáskor megkapta az esélyt arra, amit Kohler-Cadmore mondott, ugyanis ellenfelük a dobást választotta. De miután az 1. játszmában csak 5 futásuk gyűlt össze, máris egy kicsit messzebb kerültek a 350-től. Aztán ahogy telt az idő, még jobban: bár Nirósan Dikvella gyorsan szerzett három négyest a 2. játszmában, utána 7 játszmán keresztül nem született egyetlen határ sem, viszont kapu három is: érdekesség, hogy mindhárom kidobásból. A félidő felénél így 53/3 volt az állás: botrányosan gyenge a Sharjah szempontjából. A folytatás pedig csak egy hangyányival sikerült nekik jobban: végül 121 pontot tudtak begyűjteni a 18 játszma alatt – és ebben csupán két darab hatpontos volt benne. Legeredményesebb ütősük éppen az újonc Wells lett, aki 31-ig jutott el. További érdekesség, hogy a félidő utolsó két dobása is egy-egy kidobás lett, így a játékrész során 5 kidobást láthattunk.
A talaj lassúnak és jól térítőnek tűnt, így bármilyen alacsony is volt ez a 122-es cél, nem feltétlenül ígérkezett könnyűnek, és ne feledjük, csak 18 játszmányi idő volt rá. De aztán ahogy elkezdődött a kergetés, Phil Salt és Alex Hales rögtön rácáfolt arra, hogy nehéz lenne a pálya: az első 14 dobás alatt már 3 hatost is szereztek, ami több, mint amennyit az egész első félidőben láthattunk. A 4. játszmában társulásuk az 50 futást is elérte: a Warriors esélyei nem hogy a továbbjutásra, a győzelemre is szétfoszlottak. Igaz, hogy Salt és Hales is hamarosan kiesett, és az is igaz, hogy a csapat legeredményesebb ütőse (Salt) csak 30-ig jutott (ami kevesebb, mint Wells pontszáma az első játékrészben), de a Desert Vipersnek egy pillanatig sem kellett izgulnia: a szükséges pontarányt nagyon alacsonyan tartották, és végül 31 dobással a vége előtt beértek a célba.
Így a Vipers végül előrelépett az 5. helyre, ami egy tavalyi döntőstől nem valami fényes eredmény, de tegyük hozzá: a mezőny annyira sűrű volt, hogy egyetlen győzelemmel vagy vereséggel egy-egy csapat két-három helyet is ugorhatott volna előre vagy hátra. A Warriors 8 pontjával utolsó lett, miközben az éllovas MI sem gyűjtött többet 12-nél... Érdekes szezon volt, az biztos! A rájátszás egyébként kedden kezdődik a végselejtezővel.
