Az MI Emirates dobói bedobták csapatukat a döntőbe

2024. február 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Átlagos célt sikerült bőven-bőven megvédenie az MI-nek az ILT20 első elődöntöjében, mivel kiváló dobójátékuknak köszönhetően a Gulf Giants a közelébe sem tudott férkőzni az elérendő pontszámnak. Így a narancsok holnap újra próbálkozhatnak a Dubaj ellen.

Abu-Dzabi látképe (illusztráció)

A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Ebben a rájátszásrendszerben, amit sok más krikettligához hasonlóan az ILT20-ban is alkalmaznak, kicsit olyan tét nélkülinek érződik az első elődöntő, hiszen aki kikap, még nem búcsúzik a küzdelmektől, és akkor is döntőbe juthat, ha egy ennél gyengébb ellenfelet legyőz a második elődöntőben. Ennek ellenére nyilván mindegyik csapatnak jobb, ha most nyernek, és közvetlenül bejutnak a döntőbe, de nem biztos, hogy mindenki 100%-osan fel tudja magát pörgetni egy ilyen mérkőzésre. Úgy tűnik, ez a Gulf Giants játékosainak valóban nem sikerült igazán.

Pedig például megérkezett hozzájuk az SA20-ban bajnoki címet nyerő Daniel Worrall is, aki csapatának egyik legjobb dobója volt az elmúlt hetekben – mondjuk ma nem is vele volt a probléma, mint látni fogjuk. Az MI is erősített mára: visszatért a karibi válogatottból kapitányuk, Nicholas Pooran és dobójuk, Akeal Hosein, valamint az ausztrál válogatottból Tim David: ők tegnap (!!) még ausztrál földön éppen egymás ellen játszottak egy NH20-on...

Az első négy játszma viszonylag jól telt az MI számára, ugyanis 34/0-t teljesítettek ezalatt, de aztán az imént említett Worrall következő két dobását Mohammad Vaszím és Andre Fletcher is a saját kapujára belsőélezte – előbbi kicsit szerencsétlenül, mert a labda úgy lelassult, hogy alig érte el a kaput, de a második egy kiváló dobás volt, így sokkal inkább a dobó érdemének érezhető a kapuvesztés. Ezek után a mesterhármas és a szűz játszma sem lett meg Worrallnak (egy széles dobáson múlt), de a Giants számára az MI 5 játszma utáni 35/2-es állása már nyilván jobban tetszett, mint a 4 utáni 34/0. Worrall négyes kvótáját már a 7. játszmában elhasználta a csapat, de jól tették, mert a dobó újabb kaput szerzett: ezúttal Kuszal Perérát kapta el a kapus egy Worrall-labdából. Innentől kezdve viszont megritkultak a kapuk – de igaz az is, hogy egyik ütős sem tudott igazán beindulni, mert nagyjából 20–30 futás után mégiscsak kiejtette őket valaki: így aztán a csapat húszasával-harmincasával lépdelt el a félidő végére 163-ig. De ha az ütősök pontszámai nem is nagyon szóródtak, az igen, hogy ki milyen gyorsan haladt: Dwayne Bravónak például 28 dobás kellett a 30-hoz, míg Kieron Pollard 14-ből gyűjtött 27-et.

A második félidő álomszerűen kezdődött az MI számára: Hosein az első dobásból betalált a melléütő James Vince középső karójának tetejébe, és a másik nyitó, Jordan Cox sem igazán lelte meg a dobók ellenszerét: hat labdából is csak egy pontot tudott összekaparni, majd Mohammad Rohid pontos dobása neki is eltalálta a kapuját: ez ma már a negyedik kidobás volt. De a csereként beállt Chris Lynn is csak 18 pontot tudott hozzátenni a narancsok eredményéhez – ellenben a kékek cseréje sokkal jobban sült el: a szintén csereember dobó, Vidzsajakánt Vijászkánt három kaput hozott az MI konyhájára. A Giants szenvedése pedig kitartott a közepes renden keresztül egészen a sorvégig: csak a 9. rendű Chris Jordan volt az, aki egy rövidke bevadulással (15-ből 31) felhívta magára a figyelmet, de ez is kevés volt – 18.2 alatt kiesett minden ütős, a Giants pedig 45 futásos vereségbe szaladt bele.

Így aztán az MI Emirates készülhet a szombati döntőre, ahol ellenfele vagy ismét a Giants lesz, vagy ha holnap a Dubai Capitals legyőzi az öböl óriásait, akkor ők.